Vissza a főoldalra * makromodellek és alkotmányos elvek előlaphoz * 2003 jan 23-24 írásos anyagokhoz * sajtóban
Természetes, hogy egy igazságot és hatékonyságot összeilleszteni kívánó és képes Európába menne szívesen az emberek többsége.
Más szavakkal egy olyan nemzetek Európájába, amely a helyi kultúrák kibontakozásához ad tágabb közeget, jó feltételeket, segítséget úgy, hogy közben a kikerülhetetlen globális átalakulásban Európának kedvező helyzetet érjen el (és ez alapvetően nem idegenforgalmi csecsebecsékre vonatkozik!!).
Ez az „európai” út a lehetőségeiben tág horizontot jelentő személyiség világát kell alapvető értéknek tekintse, és nem választhatja az emberi dimenziókat, lehetőségeket figyelmen kívül hagyó, a majdnem csak fizikai tényként kezelhető egyének vásárlőerő- és munkaerő-tömegének rendszerét.
A közjog nyelvén ez megoldás a nemzeti alkotmányos oszlopokra épülő „európai kupolát” jelenthet. Az államra és államok szövetségére „kötelező” általános emberi erkölcsi normák, értékek, természetjogi elvek, a régiek szavával isteni parancsok eltérő mértékben és eltérő módon, de mégis leginkább a nemzeti alkotmányok révén hivatkozhatók meg. Az „Európai kultúra lényege” szerint az alkotmányos értékeket figyelembe véve, tisztelve hozhat törvényeket az állam maga, amelyekkel saját belső működését szabályozza.
Az alkotmány fogalma alatt nemzetenként és országonként különböző megoldásokat értenek. A kényes határvonal az államra kötelező és az állam által alakítható jog[ii] megkülönböztetésének lehetősége, módja. Európában a XX. században szomorú történelmet eredményezett a régi szóval „isteni” és „emberi” jog határvonalának elvi felszámolása, az állami törvényhozás mozgásterének elviekben végtelenné tágítása, a népszuverenitás szinte korlátlan erejű hivatkozása. Vajon miként kíván az Unió erről a szélső (szakadék széli) pályáról egy ideálisabbra térni?
Abban reménykedünk, hogy az Unió valóban ki fog vezetni minket a háborúból, az Európán belüli konfliktuskezelés háborús megoldásának esélyét minél inkább lecsökkentve. De mivel ennek értelme csak akkor van, ha ezzel emberi létünk kiteljesedését is szolgáljuk egyben, ezért a „konvent” ügyében a következőkről érdeklődünk:
Alkotmányos elvek, értékek, igazságok maradéktalan tisztelete hogyan fognak megjelenni a készülő egyezségben?
Mik az alkotmányos elvek végső garanciái:
▪ Kilépési lehetőség?
▪ Ellenállási záradék?
▪ Jogorvoslati biztonság?
▪ Képviseleti kontroll?
▪ Alkotmányos elvek, igazságok, értékek sérelmi ügyeinek tárgyalása, vitatása?
▪ Alkotmányos elveknek, igazságoknak, értékeknek megfelelő működést garantáló struktúra, szabályozás garanciái (gazdaságban, pénzrendszerben, kultúrában, közéletben stb)?
▪ Védelem mindennemű állami vagy magánmonopólium emberi létet sorvasztó hatása ellen?
Hogyan kívánják biztosítani, hogy zsarnok birodalom helyett a nemzetek közösségévé váljon Európa? – a nemzetek önszervező, gazdasági, kulturális, politikai, vallási, hagyományápolási, identitásbeli autonómiájának (nemzetenként eltérő sajátosságainak, erényeinek) megőrzését úgy garantálva, hogy emellett a kontinensnyi szövetség versenyképessé váljon a globális politikai, gazdasági, kulturális stb versengésben?
Vélhetően ennek eszköztárát keresik az embertelen és gazdaságilag célszerűtlen uniformizálás, monotonitás, kiszolgáltatottság kerülésével. Ebből a szempontból alapvető jelentőségű a következő témakörök „alkotmányos szellemű” kezelése:
▪ Az európai szabványok, átfogó rendszerek és a tiszteletben tartott autonómiák, érdekek, teljesítmények helyes viszonyának kialakítása, közös fejlesztése, érvényesítése, alkalmazásának támogatása révén.
▪ A szellemi teljesítmények, -teljesítőképesség, -kincs maximális tisztelete, védelme révén a természetes személy és annak közösségei számára (mivelhogy a szellemi alkotás személyes teljesítmény ugyan, de közösségi feltételei vannak): családi, alkotóköri, helyi közösségi, régiós, (politikai) nemzeti és össznemzeti léptékben (tehát minden nemzet feltétlen önállóságával e szellemi képességek anyagi, politikai és egyéb feltételeinek alakításában, gondozásában, hasznosításában).
▪ Olyan közgazdasági struktúra kialakítása, amelyben a kontinenst átfogó gazdasági biztonság és erő igényét maximálisan illesztik az emberi személyiség és az emberi személyiségek alkotta közösségek tiszteletével (egyenesen kultuszával), az emberi alkotóerő támogatásának értékrendbeli előre helyezésével – és mindennek megteremtik a gazdasági szerkezeti, jogi, politikai és egyéb feltételeit. E gazdasági, pénzügyi, politikai, kulturális szerkezeti feltételek önálló alakításának(!), minél tágabb helyi mozgásterének „Európa-széles” egyetértő támogatása adna igazán európai jelleget a kontinensnyi közösségnek (amely szervezetépítő mozgástér mindenképpen tágabb kell legyen az eddiginél, amikor is nem számíthattak egy „európányi” tudományos, politikai, gazdasági háttérre, támogatásra, segítségre).
▪
Olyan csatlakozási szerződések, amelyek érthetően
fogalmazottak, elemezhetőek és feltétlen a fenti értékek érvényesítését
célozzák az EU eddigi és ezutáni tagjai körében egyaránt – természetesen
sajátságaiknak megfelelő részletekkel (nem szabályozható egyformán a
finn és az olasz strand működése, az Alpok sílejtői és a síkvidékek kirándulóhelyei,
a bulgárok és mások helyeslő fejmozdulata, a történelem, az irodalom, és
természetesen a nyelvi oktatás sem). Korunkban, a számítógépek és
minden egyéb modern nagyszervezetre jellemző „interfész” technológiák
eddig sosem látott felfejlődése idején nem lehet elméleti probléma az Európai
személyi, családi, alkotóköri, munkahelyi, önkormányzati, nemzeti, kis- és
nagyrégiós autonómiák szerves egységbe illesztése, kapcsolása sem
politikai, sem gazdasági, pénzügyi vagy kulturális téren.
Mi még nem tudunk a magyar sajátosságoknak megfelelő
szerződési tárgyalásokról, egyezményekről, a magyar sajátosságokat érvényesülni
engedő konventen fogalmazódó tervekről.
De reménykedünk, hogy a nem is túl távoli jövőben
ilyen csatlakozási ajánlattal is találkozhatunk – talán éppen a konvent
munkájának köszönhetően?
A magunk részéről keressük az alkalmat, lehetőséget, hogy olyan konvent-tagokkal léphessünk érintkezésbe, akiknek ez a szemléletmód természetes.
Budapest, 2003. január 27.
Fáy Árpád
[i] Megjegyzés: Az EU-csatlakozás közvetlenül nem volt témája a 2003. január 24-25-i rendezvénynek. Mégis említésre került a nyilatkozatban, mint egy olyan alapvető ügy, amelynek kétséges kifutása szintén jelzi a magyar alkotmányhoz való viszonyunk rendezetlenségének súlyos következményeit. Nem tudunk helyes választ adni, nem tudjuk az alapvető tárgyalási szempontokat megfogalmazni.
Tudomásom szerint a magyar külpolitika az utóbbi 12 évben soha, egy pillanatra, még gondolatkísérlet erejéig sem tekintette át, hogy ha helyreállítanák az alkotmányos viszonyokat, akkor milyen európai közösség volna a természetes környezetünk, a természetes kapcsolatrendszerünk?
Az anyanyelv tiltásának tébolyára emlékeztető folyamatnak köszönhetően ma egyik válságos lét-kérdés a másik után merül fel, és bénultan felkészületlenek vagyunk rá, mert gondolataink rendbe szedéséig sem jutottunk, nemhogy gondolatainkat használva a lehetőségek felméréséig, cselekvési programig, alkotmányos kultúránkra támaszkodó taktikai lépésekig, intézkedésekig, intézmények kialakításáig.
A 2003 január 25-i nyilatkozat mögött értelmezési háttérként ott van az Alkotmányossági Műhely elmúlt négy évi tevékenysége, kiadványai, a www.alkotmány.ngo.hu c. honlapon nagyrészt elolvashatóan.
Az alábbi logikai továbbgondolás még nem volt megtárgyalva előadásainkon, kiadványainkban. Azonban a jelenlegi helyzetben talán megengedhető, hogy véleményezésre felkínáljam.
Minden észrevételt kérek, köszönök. Keressük e témakörben a következő konferenciánk előadóit, hozzászólóit. Különösen keresünk olyan hozzászólókat az európai közösségbe való gazdasági és politikai kapcsolódásunk kérdéseiről, akik napi készültségben vannak informálva, ismerik a lényegi információkat, a fejlődését-alakulását az eseményeknek, és érvelni kívánnak akár az eddigi elzárkózás mellett (mármint érveket a magyar közjogi fogalmak, -szemléletmód előtti további elzárkózás mellett külpolitikában, EU tárgyalásokban és a teljes magyar tudományos világban közoktatástól egyetemeken át a kutató intézetekig), vagy hozzászólókat éppen az elzárkózás további tarthatatlanságáról, az elzárkózáson való felülemelkedés lehetséges előnyeiről és hátrányairól, módjairól.
A kulturális és annak következtében fizikai genocídiumba való belenyugvást nem tartalmazza a következő vázlat, egyébként pedig a kibontakozást keresi, egy boldogabb Európában való részvétel (naív?) ábrándját - ahol a gyerekkori meséket nem kell szégyelleni, eltitkolni, öncenzúrával kiírtani, magányos szótlanságba fojtani, ahol az ihletett gondolatokat nem kell zárt szájjal elzárni, blokkolni, ahol a gondolatok és érzelmek találkozhatnak, ahol az érzelem, a meghitt pillanat, a kétkedés vagy lelkesedés, a tiszta lobogás és őszinte bánat nem balekség vagy egyéb degenerált jegy (ami másnak filmen, könyvben, távoli kontinensen szabad, lehet, de nekünk nem), ahol a lényegi felismerés, teljesítmény megélhetésünk kútforrása és nem üldöztetésünk, kiforgatásunk újabb indoka. Lehetséges az igazság és hatékonyság összeillesztése? – az érzelmek és józanság találkozásának kultúrája? – a hit és tudás kapcsolása? …… Azt hiszem, a magyar alkotmánynak ez a lényege, ez a törekvés, és sok ponton ennek kipróbált eszköze. Élni kellene a lehetőséggel, ezt a fát újra kellene fakasztani, ennek a fának lombja valós lehetőség.
[ii] Részletesebben: a sokszínű európai kultúrában nem egyezményes az alkotmány fogalmának használata. A magyar alkotmányos hagyományban egyértelműen benne van azon állam-felett álló egyetemes értékek meghivatkozása, amelyeket minden törvényhozásnak tekintetbe kell vennie. Másutt ez nem így van. Európa legtöbb mai államában alkotmánynak az állam által hozott alaptörvényt tekintik, amelyben sem a nemzeti hagyomány, sem az egyetemes emberi értékek nincsenek benne „kiszavazhatatlanul”. Ezek tehát a legkeményebb alkotmányossági biztosítékokat már nem ismerik (akárminek hívják őket). Európában éppen erősödik a felismerés, hogy az állam feletti értékeket is meg kellene jeleníteni, meghivatkozhatóvá tenni. Ausztriában történetesen „alaptörvény” néven tervezik (pont fordítva mint Magyarországon). A jelen irományban azonban a magyar kifejezést használom, azt is abban a mai értelemben, amely az államra íratlanul is kötelező alkotmányos elveket (az alkotmányos hagyomány lényegi magjaként) élesen megkülönbözteti az állam által írásba foglalható alaptörvénytől. Az íratlanul is figyelembe veendő szemléletmóddal, alapelvek rendszerével foglalkozik a XIX. század végétől a XX. század közepétől kimagasló színvonalon művelt, mára alig ismert Szentkorona-tan. FÁ