Vissza a főoldalra * Vissza a január 24-25-i előadások írásos anyagai előlaphoz

Az Európai Únióba -mindnyájan és emelt fejjel...

Mi lett belőlünk magyarokból,  és mi lesz velünk? Ezekre a kérdésekre becsületes és okos választ keresni nem egyszerűen politikai felelősség kérdése, ez ma az értelmiségi felelősség  lényege.
 "Mi dolgunk a világon?" "Hol a nagyobb rész boldogsága?- Ment e a könyvek által a világ elébb?" 1836-ban a Szózat írójának válasza: "Hazádnak rendületlenül légy híve ó magyar !" 1848 március 27.-én a Batthyány kormány közlekedési minisztere erre a kérdésre így válaszolt:"mi lenne egyéb, mint dicső nemzet. Gazdag és boldog, mely úgy fog őrt állni a rend, béke és szabadság fölött, valamint hajdan a kereszténységnek volt védfala. Ki-ki tehát állja helyét becsülettel, önmegtagadással. És egyesült erővel iparkodjunk azon, hogy Magyarországon egyetlen ember se legyen kenyér és ruházat nélkül és az erkölcsi műveltséget senki ne nélkülözze"
A XX. század sűrítve foglalta össze az emberiség többezeréves írott történelmének borzalmait.  Nagyipari módszerekkel folyt az emberölés, a szellemi és fizikai népirtás, s máig csak növekszik a különbség a szegények és gazdagok az éhezők és túltápláltak között..A magyar történelem: két elveszített világháború, a testvérharcok, nyilas és vörös terror, embertelen törvények embertelen végrehajtása, s a magyar -Babits szavaival-" úgy támolyog az idők sikátorán, mint átvezetett rab a fogház udvarán börtönből, börtönbe.."Az ország megcsonkítása, területe kétharmadának elveszítése  mindmáig kiszolgáltatottá tesz bennünket , önmagával határos országunk, s az öt kontinensen szétszórva élő magyarok milliói máig nem értik, hogy ez megtörténhetett.
"Mohács után.A király szőke fején sisak,Tomory vasmarkában kereszt, Maroknyi had halálra szánt szíve:Irgalmat nem találtak.
Mohács felett olyan csillagok álltak.Testvér ne kérdezd, hogy ki volt hibás,Főúr, főpap, jobbágy vagy köznemes?
Mindenki bűnös volt és senki sem.Hidegen hirdették a csillagok:E nemzedék lelkében meghasonlott,És azért érett meg a lehullásra:Teste darabokra vágassék,Szegeztessék az idő kapujára.Órája ütött és napja leszállt.Éjszaka jön, százötvenéves éj.
S ki éjben születik majd, mit csináljon?Dolgozzék, imádkozzék, tűrjön, várjon,S a sírba is reménységgel szálljon,
Ha könnyel sózott kenyerét megette.Mert változnak a csillagok felette.E nemzedéknek nincsen kegyelem"
(Kolozsvár, 1926).
-Rövidebb lesz! tette hozzá  Reményik Sándor   villámpostán küldött soraihoz kitűnő barátom. Ez még júniusban volt. Azóta jóval illuziótlanabbul látunk mindent...Nemeskürty István  -egy ország számára a Tanár Úr, a csodálatos 2000. évi ünnepségeink kormánybiztosa, közel 300 oldalas könyvben fejtegeti (gazdag bizonyitó anyagot is felsorolva) : hol és hogyan tévesztettünk utat. "Nekünk sohasem szabad idegen koreszmék után futkosni,  be kell zárkóznunk saját történelmi jogunk áttörhetetlen páncélfalaiba" (Pethő Sándor 1939.ápr.9.  Magyar Nemzet-beli vezércikkéből) "Mi most a kapitalista  életduzzadás válságában hánykolódunk... ..Magyarországot a természet kertországnak szánta..útjába esik az új kiáramlásnak, s ez  nemcsak remény,  de veszély is.  Amerika megszállásának nemcsak spanyoljai voltak, hanem inkái is. Félő, hogy a magyarból is az lesz, éppen mert földje az új idők Amerikájához tartozik, nagyobb lesz felé a népek tolongása. Étvágyak viharába kerül: foglaló ösztönök keresztútjára. Németh László 1940-ben irta ezt.( A minőség forradalma lll.)
 

Gondolkozzunk higgadtan és beszéljünk nyiltan minden kényes kérdésről. Kezdjük a félmulttal.
Hónapok óta  tudjuk -és nemcsak a nyilvánosság előtt zajló heves szócsatákból!- hogy komoly és felelősen gondolkodó ellenzéke van az Európai Úniós csatlakozásnak. A Százak Tanácsa  ülésein hónapról-hónapra kitűnő emberek vitatkoznak a csatlakozásról, érvelnek a  felajánlott feltételekkel  való csatlakozás ellen (kevesebben mellette). Az ügydöntő népszavazásig  - pontosan megismerve a végleges (vagy legalábbis véglegesnek mondott ! ) Úniós ajánlatot- minden magyar állampolgárnak (legalábbis akik erre igényt tartanak !) tájékoztatást kell adni mindenről. Az ismert tényekről és a lehetséges következményekről .Ez a politika felelőssége. Azt gondolom a mai 70% körüli támogatottság 56-58% körülire fog leolvadni, hiszen az ördög  tudjuk a részletekben van.   A  részletek  ismerete nélkül nincs  értelme  vitázni. (Félrevezető az előnyökről példálózni, miként  az  is ellenőrizhetetlen, hogy  cca. 60 ezer ft.lenne személyenként a csatlakozással a  mi nyereségünk .Ez lenne annak a bizonyos tál lencsének az ára.)
Mindenesetre az bizonyos,hogy nem lehet úgy csatlakozni az Únióhoz, hogy már eleve másodrendű polgárok vagyunk, miként  nem lehet  a  nemzeti szuverenitást feláldozni   a cégbirodalmak oltárán.
Illyés Gyula éppen 65 éve irta: " Ha új tatárhad, ha kufárhad /özönli el a tiszta tájat,/ ha útjaink megcsavarodnak, /mint giliszta, ha rátapodnak:/ te mondd magadban, behúnyt szemmel,/ csak mondd a szókat, miktől egyszer/ futó homokok, népek, házak/  Magyarországgá összeálltak.."
Végiggondolandó:   mi lenne velünk ha kimaradnánk a csatlakozási folyamatból?
Mi  lenne velünk, ha  végérvényesen    Szerbia-Románia-Ukrajna-Oroszország (s kicsit távlatosabban: Kazahsztán és Mongólia) jelentenék számunkra a következő századok igazodási pontját? Politikai-jogi-erkölcsi-vallási-kulturális téren egyaránt. Géza fejedelem  a keleti rokonságtól elszakadt magyaroknak nem a bizánci vallást választotta. Az ortodox törésvonalat mi ezer éve jól
ismerjük.  És még jobban az erdélyi magyarok, akik ma is szenvednek ettől, s ami rosszabb: egyre inkább kénytelenek  hasonulni az ortodox gondolkodáshoz. Ők ismerik a csaló róka  meséjét, aki mindenkit becsap. (A mese  tanulsága -ellentétben a mi népmeséinkkel-:   nem az igazságnak, jóságnak, hűségnek kell győznie, hanem a csalárdságnak)  Láttuk  mit tett Magyarországból az a 40 év amikor megszűnt az adott szó becsülete . (Az írás és persze a pecsét! meg az ajánlott levél, meg a tértivevény- mindezek azért mert valakik hatalmi szóval érvénytelenitették a tizparancsolatot.) A Balkánon egy kis baksisért mindig lehetett külön szolgáltatást kapni -elég volt a kalauznak adni pénzt, s nem kellett vonatjegyet vásárolni. A két világháború között ez nálunk  még elképzelhetetlen volt. Ma már...
Tegyük fel  újra a kérdéseket:
Valóban elköteleztük magunkat   a görög filozófia, a római jog, a zsidó-keresztény kulturkör , a keleti vallások,  az ész világosságát hirdető  tisztességes ateisták embereszménye mellett?
Tiszteljük- e az emberi életet?  Legalább annyira, mint a bantu és zulu törzsek, Óceánia bennszülöttei vagy a macsigengák Brazilia trópusi erdőiben ?Jó keresztényként testvérnek, felebarátnak tekintjük embertársainkat? Mindenkit? Valóban  Szent Istvánt tartjuk az évezred magyarjának?  (és bár a szavazás szerint Kádár János volt a második helyezett, de ugye lelkünk mélyén azért megelőzi őt Kossuth apánk és Rákóczi , Széchenyi és Deák, Bethlen Gábor és Zrinyi ,Bartók, Kodály, a Bólyaiak, és az Eötvösök, Ady, József Attila , Radnóti és Márton Áron, s a mesebeli legkisebb fiú: Petőfi Sándor, akit mi a népek nagy parlamentjébe képviselőnkül delegáltunk? Akit egy időben sokan Homérosz , Dante, Shakespeare, Goethe, Puskin és Tolsztoj mellett a világirodalom legnagyobbjai közé soroltak.) Tudunk-e hinni Árpád és Géza fejedelem döntéseiben, László és Kálmán királyunk törvényeinek, Arany János eposzainak, a balladák  kérlelhetetlen őszinteségében, Nóbel-díjas nagy tudósainknak, a "marslakóknak",az álmok álmodóinak, a világraszóló magyaroknak?  Az 1956-os Newsweek és Time magazinok  által az  "év emberévé" választott névtelen magyar szabadságharcos fiatal igazságának?
 Mert ha igen, akkor  kit érdekelnek a választási szekfűk, a folyamatosan megszegett választási igéretek, -bár, hogy ez várható, mi már tudtuk az 1994 év tapasztalataiból- az izléstelen hajtóvadászat az előző kormány által kinevezettek ellen .  A miniszterelnök az árvíz idején a Rivierán nyaral és nem siet haza a  rossz híreket hallva. Mit várhatunk a szegénységpárti milliomostól mondják sokan. A legtöbbet.  Elemi tisztességet. Hogy szerezzen becsületet  az igazságnak. Az egyenes beszédnek. "Tolmácsok lesznek Taszáron. Aztán később: meg még amerikai kiképzők. Nem katonák. Újabban nemcsak tolmácsok. "A népet becsapni olyan mintha a parazsat papírba csomagolnák- mondja az afrikai közmondás.Erre egyre többen fognak rájönni. Ahogy nem fontosak a miniszterelnök kubai útjának részletei, moszkvai tárgyalásainak -enyhén szólva kétes eredményei, a honvédelmi miniszternek a polgári kormányt vádló amerikai nyilatkozatai., úgy nem elsőrendű fontosságú  az MDF frakcióvezetőjének lemondása, az etikai bizottság vitatott döntése az általános alelnök lemondásáról, a Pannon rádió kálváriája, a MIÉP elnök elleni külső-belső szervezkedés, az új és újabb.szakadásokat okozó radikális kiscsoportok önbizalommal teli nemzetmegváltása sem.(Fájó, de mégis el kell mondani, hogy gyakran azok elviseléséhez kell a legtöbb türelem, akikkel együtt menetelünk.)  Ha őszintén akarjuk a kézfogásokat minden jószándékú magyarral, akkor hagyjuk az indulatos vitákat. Ne vegyük fel a cinikus nemzetvesztők, a külföldi bankbetétekkel magukat egzisztenciálisan már jócskán bebiztosító, nyegle és arrogáns magukat européernek tekintők mocskos kesztyűjét. Történelmi távlatokban mindez lényegtelen. Arculcsapásként megőrizzük emlékezetünkben- mint Kádár és Grósz romániai útjait-  a Kempinski szálló-beli pohárköszöntőket, a statustörvény körüli huzavonákat, egyáltalán a nyugati és Kárpát-medencében élő nemzettársaink megszégyenítését, s Illyést idézzük: "Már meg is osztom, ha elmondom, milyen e biztos, titkos otthon. Dörmögj testvér egy sor Petőfit, köréd varázskör teremtődik.."
Csoóri Sándor emlékeztetett legutóbb arra, hogy mig 1977-ben az Ady centenárium évében az országban mindenütt voltak Ady -plakátok, bár Illyés év volt az idén és tavaly Németh László centenárium, az utcákon tereken mindenütt csak  politikusok képeit láttuk,  sehol nagy íróink képe. Aczél György tartott a magyar íróktól-tudta mit jelent Ady. Latinovits Zoltánt emlékezetes televizióbeli  Ady  versmondása után leparancsolták a képernyőről. Ma ? -    Hónapok óta százezrek  kulturális csemegéje  a "Nagy Testvér ". Vajjon hányan olvasták az 1984-et ?  Orwell regényét sem érte még soha mostohább sors.
Jó ideje már sokan tűnődünk nyilvánosan milyen  erkölcsi-műveltségi állapotban van az ország?  Olvasom  a Magyar Nemzetben
általam mérvadónak tekintett televiziós szakemberek beszélgetését a tudomány és művelődés értékeinek közlési esélyeiről .
A körkép elszomorítóan reménytelen.
"Ma a két kereskedelmi televízió az összes néző hetven százalékát vonzza magához, minden többi, beleértve a Magyar Televízió
két adóját, a Duna Televíziót, a Spektrumot, a Discoveryt, a National Geographicot, a maradék harminc százalékon osztozik."(Juhász Árpád) Nincs minden európai államban kereskedelmi televízió -ezt sokan nem tudják. Nem lenne kötelező  televízió-néző lakosságunk kétharmadát kiszolgáltatni a bugyuta reklámok, a "nemzet" szót minden összetételben gyűlölő politikai műsorok, az erőszakot és szexuális szabadosságot terjesztő filmek profitéhes kiagyalóinak.
A  kereskedelmi televíziók"valóság-show" stílusát,  a hivatásos röhögtetők s az "acélos" időkben megismert riporterek máris átvitték a megújított köztelevizió  műsoraiba.
A teendő sokak szerint az új csatorna, mások szerint a harc a közszolgálatiság visszahódításáért -bár ennek ellentmondani látszik, hogy magas végkielégitéssel önként léptek le az elsőszámú vezetők kiszolgáltatva munkatársaikat, s a televiziót is! (igazán tisztességesen, hivatása törvényei szerint a rádió elnökasszonya tartja magát)-   A legegyszerűbb megoldás  persze megtalálni a készüléken a kikapcsoló gombot.
"Mert nem ijeszt, mi csak ijeszthet, /nem ölhet, mi csak ölne minket,/ mormolj magadra varázsinget, /kiáltsd az éjbe  Berzsenyinket."

Meggyőződésem -bár én is  tudom, hogy van élet az Unión kívül is, s hogy Svájc és Norvégia sem tagok, na meg többen elégedetlenek a  brüsszeli adminisztrációval- hogy Magyarországnak az Európai Únión belül, annak teljesjogú tagjaként kell helytállnia. Tudnunk kell, hogy Európának is kell Magyarország! Amagyar politikai elitnek  nem szabad elfogadni,  hogy történelmi alkotmányunk, kulturánk, alapvető gazdasági érdekeink súlyosan sérüljenek. (a fenntartható mezőgazdaság kialakítása, a termőföld magyar kézben maradása, a helyi környezet  megfelelő védelme nem képezhetik alkú tárgyát!) Csak azért szabad csatlakoznunk az Európai Únióhoz hogy minden magyarnak jobb legyen, hogy a világ népei megismerjék igazi értékeinket, s hogy mindnyájan "merjünk nagyok lenni ", s büszkék   arra, hogy nem kerültünk a hunok, longobárdok, gepidák, avarok sorsára, hogy "kompországunk" az új évezredben is élő kapcsolat Kelet és Nyugat között. Ezt a kapcsolatot helyes lenne erősíteni. Legfontosabb teendőnk az újra evangelizálásra váró, erkölcseiben meghanyatlott országot -nemcsak a jobbik felét- az országot, melynek együtt (mondjuk majdnem együtt!) kell sikeresnek lennie -a példával vezetni. Orbán Viktor tudta, hogy  árvíz idején a  gátakon a helye az őrzők között, mert mindnyájunknak nagyon kell a Példa. Nemzetünk sorsa több mint a társadalom jéghegyének kiálló csúcsát jelentő - politikusokból, újságírókból, pénzemberekből álló-  hatalmi elit ügye.  Amig ők el nem határozzák magukat  alkotmányozó nemzetgyűlés összehívására, az ezeréves magyar közjog tiszteletére, saját érdekeik ellenében is a nemzet, a társadalom egésze alázatos szolgálatára, nincs miben reménykednünk, s követnünk sem kell feltétlenül őket.
Megannyi megosztottság,  miközben mindnyájan egységet akarunk.
Európa -önálló államok szövetségeként is-  úgy lehet igazán erős, ha nemzetei megőrzik saját arcukat, értékeiket. (Fontos tudnunk, hogy erről Európa-szerte viták zajlanak)  Magyarországért felelősséget érezve a nemzeti radikálisok , a kisgazdák és a nemzeti érzelmű munkásság szervezetei (itt szögezzük le újra, hogy az elmúlt 12 év legnagyobb vesztese a munkásosztály volt. Többet érdemelnének mint amit Thürmer pártja és a nagytőke szocialistái kínálnak!) , a nemzeti közép, a  pártok vitájába  bekapcsolódni nem kívánó értékőrző polgári körök- önállóságuk megőrzésével alapkérdésekben egyetértve- pártszövetséget  alkotva az egész ország érdekében -történelmi hagyományainkat tiszteletben tartva- egyetértésben politizálva lehetnek  igazán erősek, vívhatják ki a társadalom többségének bizalmát..
"Jöhet idő, hogy emlékezni /bátrabb dolog lesz mint tervezni/bátrabb új hont a múlt időkben/fürkészni, mint a jövendőben ?"  A  Haza a magasban írójának kérdésére történelmileg érvényes választ csak közösen adhatunk.
Erőt és bátorságot pedig -mint mindig az elmúlt évezredben- csak hitünkből, múltunkból és egymásra figyelő szeretetünkből meríthetünk.

Vissza az oldal tetejére