New Page 1

- egy útkereső, a megtévesztő intrikától tartó ingerült levélváltás -

A nyilatkozatok elvével 2004 jan 3-án egyetértettek a jószolgálati testület ülésén személyesen jelen lévő:

Drábik János, Síklaky István és Takács András. Utóbb egyikőjük sem írta alá. Nem kértek javítást, és nem kívánták magyarázni az elmaradt aláírást (de más garanciát sem kínáltak az ellen, hogy nehogy az uniós és a parlamenti választások felvezetése legyen a nemzetgyűlési felhívás - ami a tiltakozást kiváltotta).

A tény adott, nincs értelme tovább ragozni, tudomásul kell venni (ezt az összefogást nem tartották tovább érdekesnek), ... az alkotmányosságra kell figyelnünk. - FÁ, 2004 jan 20.

A javasolt nyilatkozatok

A nyilatkozatok elvével 2004 jan 3-án egyetértettek a jószolgálati testület ülésén személyesen jelen lévő:

A Magyar Alkotmányossági Jószolgálati Testület kinyilvánítja, hogy a Romhányi László által szervezett bizottmánnyal az együttműködést úgy tudja vállalni, ha a bizottmány garanciákat ad, hogy a „szakkérdésekben” a testület véleményét kikéri, és azt nem hagyja figyelmen kívül.

A Magyar Alkotmányossági Jószolgálati Testület azon tagjai, akik aktív szerepet vállalnak a Romhányi László nevével fémjelzett bizottmány szervezésében (Dr Drábik János, Síklaky István, Takács András) ismételten kinyilvánítják, hogy

Az „Alkotmányosság Helyreállítását Előkészítő Bizottság” néven szerveződő társaság felkéri a Magyar Alkotmányossági Jószolgálati Testületet, hogy szakértő jelleggel támogassa a bizottság (máshol bizottmány) tevékenységét.

A kezdetben felmerült lényegi és taktikai véleménykülönbség tapasztalatából kiindulva a bizottság szervezői kinyilvánítják, hogy

Sent: Friday, January 09, 2004 8:52 PM

Subject: Fw: nyilatkozati szöveg - kiegészítés

Tisztelt címzettek!

"... végül: egyetértünk a jószolgálati testület megalakítását megelőző, 2003 március 29-i "Magyar Kiáltványban foglaltakkal (amelyet az Alkotmányossági Műhely és a Szabad Magyarországért Mozgalom együttműködésében fogalmaztak meg, és amelyet akkor az unióval szemben fenntartásukat hangoztatók közül széles körben láttak el egyetértésük jeleként aláírásukkal)..." (elolvasható http://www.alkotmany.ngo.hu/2003_marcius_kialtvany.htm címen)

A holnapi napra (2004 január 10-én) valószínűleg nem megyek el, mert egyrészt beteg vagyok, másrészt nem tapasztalok együttműködési készséget elsődlegesen Drábik János, Síklaky István és Takács András részéről, akik gyakorlatilag megszakították az érintkezést velem (főleg Takács András, akit hívtam többször is az elmúlt napokban). Mivel nem egyszerűen személyes konfliktust érzek a jelen állapot mögött, hanem egy olyan elméleti irányváltást, amellyel nem értek egyet (amely a december 20-i tiltakozást is kiváltotta, és amelyet tiltakozásom címzettjei változatlanul taktikusan nem akarnak nyílttá tenni, de érvényesíteni kívánnak), ezért a további kapcsolatnak akkor látom értelmét, ha a kért nyilatkozatokat aláírva kézhez kapom.

Egyebekben pedig a nemzeti kérdések nem olyan ügyek, amelyekkel kapcsolatban a partvonalon kívülről öncélú hancúrozásnak értelme volna. Megalázó például Takács András taktikázásának kitéve lenni (ezt április 10-e óta nyilvánosan is rendszeresen szemére vetettem). Nincs kapacitásom ilyesmivel tölteni az időt.

A továbbiakban, ha lehet, egymástól bizonyos távolságtartással kívánom, hogy mindannyian képesek legyünk a közösségi érdekekért munkálkodni. Ez nem igényel feltétlenül személyes rendszeres munkakapcsolatot, tevékenységünk eredménye tanulmányozható az internetről is.

A fenti "együttműködési feltételek" előzményét jelentő tiltakozó levél és az érintettek válaszai ...

Tiltakozó levél – Fáy Árpád, 2003 december 20-án

Kérem levelem eljuttatását Romhányi Lászlónak is, akinek e-mail címével nem rendelkezem.

Tiltakozás

Tiltakozom a magyar alkotmány jogfolytonosságát helyreállító nemzetgyűlés gondolatával, igényével való mindennemű visszaélés ellen.

Sok sikert kívánok uniós képviselői voksok gyűjtéséhez, sok sikert kívánok Önöknek a 2006-os parlamenti választáson – mert amint tudom mindent el kívánnak követni, hogy e két választáson eredményt érjenek el, mint afféle parlamenten kívüli harmadik oldal.

De tiltakozom az ellen, hogy látványos közszerepléseken taktikai elemként rendeljék alá a magyar alkotmány ügyét a magyar alkotmány szellemében a legkevesebb legitimitással nem rendelkező uniós és magyarországi hatalmi rendszerben való törekvésüknek.

Önöknek az egyesülési jog alapján természetesen jogában áll (bár nem volna tisztességes) bármilyen civil egyesületi vagy alapítványi keretben az alkotmányosság gondolatát csupán taktikai elemként kezelni. Amihez nincsen joguk, hogy ehhez az Alkotmányossági Műhelyre, hivatkozzanak. Ez a hivatkozás váltotta ki belőlem azt, hogy még ma (2003 december 20-án) jelzem a lehető legszélesebb nyilvánosság előtt: nem vállalok közösséget a kezdeményezésükkel.

Minek köszönhető, hogy eredeti óvatosan támogató szándékom nyílt ellenkezéssé alakult?

1. A nyilatkozatukban, amit ma elfogadtak (felolvasták, de nem osztották ki), olyan kijelentés szerepel, hogy a nyilatkozat tagjai semmilyen titkos szervezetnek nem voltak és nem tagjai. Helyes a kijelentés. De a valóság az, hogy egy tagja a ma felállt ügyvivőségnek (Síklaky István, akinek most megjelent könyvét egy egyébként szimpatikus törekvésnek, elgondolkodtató teljesítménynek látom) nem titkolja, hogy volt ilyen szervezetnek tagja. Akkor ne fogalmazzon meg ilyen záradékot, és ne írja alá. Egy másik tagja pedig a ma felállt ügyvivőségnek (Tőke Péter főszerkesztő és laptulajdonos) ma délelőtt nyíltan buzdított titkos szervezetek gazdag tagjainak befogadására.

2. Az általam egyébként igen tisztelt Drábik János (és ez nem gúny, mert utóbbi években a pénzuralom kérdését ő tárta a szélesebb közvélemény elé) a 2003 december 12-i ülésen megjegyezte, hogy sok pénzű embereket kell megnyerni tagoknak, mert ezen szerveződési módszer alól nem lehet kibújni. Tiltakozom, és igen meglepődtem. Sem a jelenlegi parlament, sem más ne árulja a magyar alkotmányt se sok pénzért, se kevésért, se uniós képviselőségért.

3. A nyugati magyarok nagyobb adakozó kedvét emelte ki Romhányi László a mai napon, ha a történelmi alkotmányt hallják emlegetni. Tiltakozom az ellen is, hogy bárki fejőstehénnek nézzen akár egyetlen nyugati vagy itteni magyart az alkotmány hívószavával. És különösen tiltakozom, ha ezt az Alkotmányossági Műhelyre való „szakmai” hivatkozással teszi meg. Mi ennél sokkal többre tartjuk a magyar alkotmány gondolatát.

4. Tiltakozom továbbá, hogy olyan szintű szervezés induljon a magyar alkotmány ügyében, ahol nem többnek mint valami színházi kelléknek tekintik a résztvevőnek megnyertek aláírását - ismételten. Másként nem értékelhetem, hogy a nyilatkozattal egyetértő aláírást hol fejléc nélküli papírra kéri Romhányi László (amit én például jelenléti ívnek véltem először), hol meg közli, hogy nem kell az aláírás olvashatósága, elég a felismerhetetlen szignó, de már a szignókkal ellátott, véglegesített szövegű nyilatkozatból az aláíróknak nem juttatott teljes szövegű példányt elolvasásra sem, nemhogy elvitelre. Nem ítélhetem meg az irodahelységet nyújtó 56-os Konföderáció tevékenységét, de külön nem értek egyet azzal, hogy ezen a történelmi alkotmány felől tájékozatlan közegben került sor fenntartásaim figyelmen kívül hagyására.

5. Ráadásul e célból összehívott megbeszélésen kértük Takács Andrást (és Síklaky Istvánt is), hogy ne vállaljanak feltétel nélkül közösséget ezzel a kezdeményezéssel, hogy mint a Magyar Alkotmányossági Jószolgálati Testület tagjai legyenek óvatosabbak. Ezen megbeszélés után a fenti visszásságok ellenére, tudtával, sőt részben azok kialakításában való részvételük ellen tiltakoznom „kell”, hiszen például Takács András a Szabad Magyarországért Mozgalom vezetőjeként a társkiadója volt a „Történelmi alkotmányunk jogán” c. kötetnek (az Alkotmányossági Műhellyel közösen). A kötet azt sugallja, hogy közösen ténykedtünk. Így volt. De a Romhányi László által vezetett kezdeményezésre ez immáron semmiképpen sem vonatkozik.

Tiltakozásommal bizonyára sokakat megbotránkoztatok, bizonyára lesz, aki nem találja bölcsnek lépésemet. A név szerint megemlített személyeknek kivétel nélkül mindenkinek jeleztem előzetesen a fenntartásaimat (részben írásban aprólékosan kifejtve, részben szóban tucatnyi jelenlévő előtt), de azt semmibe véve, kész helyzetet előállítva kívántak tovább haladni. Megtehetik, de az Alkotmányossági Műhelyre való hivatkozás nélkül.

Egyebekben pedig nem tudom, hogy mire jó a három kérdéskör összevegyítése (2006-os parlamenti választás, a 2004-es uniós képviseleti választás és a magyar alkotmány ügye). Más szavakkal: ha akár ők négyen (úgymint Drábik János, Romhányi László, Síklaky István és Takács András mind a négyen) bekerülnének az uniós 24 fő közé 2004-ben vagy a magyar parlamentbe 2006-ban, akkor sem tekinteném a szó magyar hagyomány szerinti értelmében alkotmányosan legitimnek sem a magyar sem az uniós parlamentet.

Nem kétlem tehát, hogy a „3-ik oldali törekvések” jogosultak, sőt általánosságban egyet is értek velük mint pártpolitikai szintű programmal, de elfogadhatatlannak tartom az alkotmányosság igényének feladását pártpolitikai szintű küzdelmekben. Ne közelítsenek ezen az alapon az alkotmányhoz!

Úgy hiszem, hogy elvárható lett volna, hogy az Alkotmányossági Műhely együttműködésre felkért vezetőjeként és a jószolgálati testület tagjaként tett megjegyzéseimet (amelyekkel a jószolgálati testület további tagjai is nyomatékosan egyetértettek, nálam sokkal erősebb megfogalmazásban) ne kész helyzetek teremtésével hagyja figyelmen kívül részben éppen a jószolgálati testület három tagja.

▪ belátom, hogy nem vagyok letéteményese a magam személyében a megoldásnak,

▪ de elutasítom, hogy rám hivatkozva meggyőződésemmel ellentétes irányban sodorjanak,

▪ hogy rajtam keresztül az alkotmányért sokat tevő társaságot tegyenek megtévesztő hivatkozás alapjává,

▪ hogy az alkotmányosság egészének kérdését taktikai elemként kezeljék az úgynevezett harmadik oldalon

▪ (merthogy ugyanezen a magyar alkotmány ügyét leértékelő törekvés ellen tiltakozunk a parlamenten belüli kezdeményezéseknél is).

Végül elnézést kell kérjek azoktól, akik jószándékú résztvevőként vétlenek és egy lehetőség összeomlasztását látják levelemben. Ha pedig mindezzel az Alkotmányossági Műhely további működésének beszűkülését idéztem volna elő, akkor sem látok más lehetőséget, mint a bizonyosan rossznak vélt útról való energikus letérést, vállalva a megoldás (e levél) otrombaságát.

Válaszlevél Tőke Pétertől:

Nem csodálkoztam a tiltakozó e-maileden. Furcsállottam is, hogy Te, aki annyi mindent tettél a Történelmi Alkotmányért, mellékesen vagy kezelve, s az Alkotmánnyal kapcsolatos részeket megint más fogalmazza meg és nem te.

Egy korábbi közös munkánk során is megtörtént ez, s akkor azt a bizonyos másik megfogalmazást kihagytam a lapból, mert úgy gondoltam az Alkotmányossági Mûhelynél van a szakértelem, egy nagy tudású emberekbôl álló kör sok munkával összehozott, egyeztetett tanulmánya hitelesebb.

Visszatérve a tiltakozó leveledhez, nem értettem, hogy azon a megbeszélésen miért nem szólaltál meg, ha azzal a Síklaky által megfogalmazott indítvánnyal nem értettél egyet, miért nem kifogásoltad, hogy az Alkotmány ügyét belekeverték és felhasználják? Csodálkoztam azon is, hogy miért nem kértek fel, hogy legyél te az Alkotmány ügyének felelôse és e kezdeményezésen belüli ügyvivôje?

A tiltakozó leveledben tévesen írtál rólam, mert én nem vállaltam ügyvivô szerepet, de még csak médiákkal kapcsolatos ügyintézést sem. Erre akadt ott más ajánlott személy. Én mint újságíró, és lapszerkesztô mindig független voltam, és semmilyen politikai szervezetbe, pártba se léptem be, de a sokarcú igazság és a különféle oldalak véleményének megismerése érdekében fontosnak tartom a párbeszédet, a minimális kommunikációt , akár a hatalomról, az ellenzékrôl, a parlamenten kívüli politikai és civil szervezetekrôl van szó. Épp az utóbbiak hátrányos helyzete, a sajtótól való elzártsága miatt támogatom ôket ?, s így volt ez veletek is ? jobban. A tiltakozásodban velem kapcsolatban a következôket írtad: ,,...ma délelõtt nyíltan buzdított titkos szervezetek gazdag tagjainak befogadására." Úgy látszik ezt is félreértetted, mert én a határon túli magyarság, és a hazáért aggódó emigrációs szervezetek olyan tagjaira utaltam, akik már eddig is sok támogatást nyujtottak, s ezután is azt teszik, mint például Lipták Béla professzor és társai, vagy a vitézi rend egyes külföldi tagjai, akik ma is a Szentkorona eszmeisége szerint élnek, akát titkosan, akár nyilvánosan.

Visszatérve a tiltakozásodhoz, én úgy gondolom sok tekintetben jogos, de mégis nagy hibát követtél el. Ha van egy kezdeményezés, fôleg olyan, amelyik helyre szeretné állítani az általatok, nálam és füzetben is megjelentetett igazi magyar Alkotmányt, akkor azt segíteni kell, ha pedig eltérnek az eszmeiségétôl, akkor vitatkozva, felszólalva küzdeni azért, hogy a helyes útra tereld ôket. Te is tudod, az ügy a 24. órában van, az EU-csatlakozásig már 130 nap sincs. Az ügy így is reménytelen, de legalább meg kell próbálni tenni érte valamit, s nem csírájában szétverni azt. Ezzel a lépéseddel épp a parlamenti hatalom és az EU-imádók érdekeit szolgáltad, jót nevethetnek az egészen: összejön egy-két tucat ember, s összekapnak. Nemcsak Te, más is ezt tette, mert nem kapott rangot, vagy nagyobb lehetôséget. Szomorú, hogy a különbözô jobboldali áramlatok között kibékíthetetlen ellentétek huzódnak, fontosabbak az önös érdekeik, mint a kompromisszum- és közös nevezôkeresés. Ezért nem megy a magyar magától semmire, ezért használhatják ki ôket könnyen a külföldi hatalmak, ezért könnyû marginalizálni a legnemesebb dolgokat is, mint az igazi Alkotmány. Egy olyan fontos és tekintélyes szervezet, mint az Alkotmányossági Mûhely és Fórum elnökeként nemcsak tudósnak kell lenned, sokkal többnek. Ha úgy vesszük te is egyfajta forradalmár vagy, ezért nem engedhetszm meg magadnak szubjektív érzelmeket, sérelmet, stb. Neked csak az ügy, az Alkotmány lehet fontos, s ha azt sikerre viheted, akár még az ördöggel is cimborálni kell. Mellesleg csak akkor lett volna a fenti ügyben igazad, ha tudsz jobbat, ami sikerre vihet, de ilyent nem ajánlottál. Személy szerint az ott megjelelent személyek egyikével, másikával is emberi problémáim voltak. Egyesek multja nagyon nehéz teher, korábban lejáratták ôket, de el kell fogadni ôket, mert tenni akarnak valamit. Taktikai szempontból jobb lett volna egy olyan hiteles személyiséget a pulpitusra tenni, mint amilyen Te vagy, te veled jobban el lehetne adni a januári Nemzeti Bizottmányt is. Ez is egy olyan kérdés, amirôl beszélni kell.

Egyszóval, lásd be Árpi, hogy elhamarkodottan sértôdtél meg és fogadd el újra a baráti jobbot tôlem, Drábik Jánostól és a többiektôl.

Válaszlevél Síklaky Istvántól

Síklaky István tudomására csak tegnap jutott Fáy Árpád alábbi levele (nem tőlem, mert ünnepek alatt nem akartam ezzel zavarni). De ma nekem diktálta le válaszát, és megkért, hogy közöljem.

LEVÉL MINDAZOKHOZ, akik olvasták Fáy Árpádnak Drábik Jánoshoz, Romhányi Lászlóhoz, Síklaky Istvánhoz és Takács Andráshoz írt nyilvános levelét.

Nem elég megállapítani, hogy Fáy Árpád becsületsértést követett el, mert van tisztességes és aljas becsületsértés.

Kis Pál nyilvánosan közli, hogy Nagy János sikkasztott. Ha ezt bizonyítani tudja, Nagy János megérdemelte, hogy becstelensége nyilvánosságra került. Ha Kis Pál állítását nem tudja bizonyítani, vissza kell vonnia, és bocsánatot kell kérnie.

Kis Pál nyilvánosan közli, hogy "nézzétek Nagy Jánost, éppen 100 forintot ad egy koldusnak, hogy lássuk a jó szívét, közben magában azt gondolja, bárcsak dögölne meg az ilyen élhetetlen alak".

Ez az állítás nem bizonyítható, és nem cáfolható, tehát aljas rágalom.

Fáy Árpád ilyen aljas becsületsértést követett el, amikor nyílt levelében azt állította, hogy személyes haszon eszközeként indítottunk akciót a történelmi alkotmányosság, a Szent Korona eszme érvényesülésének helyreállítására, mert be akarunk kerülni az uniós és a hazai parlamentbe.

Ami személyemet illeti, a Takács András és Fáy Árpád által kezdeményezett, július 4-i, Kossuth téri tüntetés felhívása nyomán kidolgoztam egy tervezetet az alkotmányosság-helyreállító nemzetgyűlés megszervezésére. Ezt átadtam Fáy Árpádnak azzal, hogy műhelyében bocsássa vitára. Ez több sürgetésem ellenére nem történt meg. Látva az elakadást, tervezetemet közzétettem a Leleplezőben, az Összefogás a Fennmaradásért Mozgalom Hírlevelében és könyvemben.

A Hírlevélre hivatkozva jelentkezett Romhányi László, hogy csoportjával kezdeményezi az akció megvalósítását, vegyek én is részt. Fáy Árpádot is felkérte, - erre válaszolt a becsületsértő levéllel.

Az Alkotmány-helyreállító Nemzetgyűlést Kezdeményező Bizottság Ügyvivő Testülete - javaslatomra - olyan határozatot hozott, hogy a nemzetgyűlés ügyét nem szabad összekötni az uniós parlamenti választás kérdésével, mert az megosztaná az alkotmányosságra törekvőket.

Fáy hamis beállítása - szándékától függetlenül - ténylegesen ezt a megosztást szolgálja.

Egyébként az én uniós parlamenti jelölésem soha sehol nem vetődött fel. Ami a 2006-os hazai parlamenti választást illeti, akkor már 80 éves leszek. Komolyan gondolja Fáy Árpád, hogy 80 évesen indulni akarok a parlamenti választáson?

Ha valaki elhatározná, hogy meghiúsítja a nemzetgyűlés megszerveződését, pontosan azt kellene tennie, amit Fáy Árpád tett.

Még ezek után sem állítom azonban, hogy Fáy Árpád szándékosan tett a közérdek ellen, de, hogy ez a fellépése mely érdekeknek használt és mely érdekeknek ártott, nyilvánvaló.

Fáy Árpád velem szemben egy tisztességes becsületsértést is elkövetett, állítván, hogy hazudtam azzal a nyilatkozattal, amely szerint nem voltam titkos társaság tagja, hiszen magam többször beszéltem róla, hogy voltam.

Valóban többször beszéltem arról, hogy 1989-1990-ben több hónapig próbaidős tagja voltam egy budapesti szabadkőműves páholynak. Az is igaz, hogy több országban, bizonyos korszakokban, a szabadkőműves páholyok titokban működtek, talán van, ahol ma is így működnek. Azonban 1989-1990-ben az a budapesti páholy, amelynek tagja voltam, nyilvános, törvényesen bejegyzett társadalmi egyesület volt, és ha nem szűnt meg, ma is az.

Végül ezúton közlöm határozott kívánságomat, hogy Fáy Árpád hívja össze az Alkotmányozási Jószolgálati Testületet, melynek magam is tagja vagyok, ennek az ügynek a megvitatására.

Nagyon fájlalom, hogy Fáy Árpád 30 éves barátság és kölcsönös megbecsülés után erre az útra lépett.

Mivel Síklaky István meghívására én is ott voltam a múltkori összejövetelen, amelyet Romhányi László szervezett, meg kell jegyeznem, hogy ott én vetettem fel Drábik János EU-képviselő-jelöltségének támogatását. Éltem az alkalommal, hogy újabb emberek előtt is elmondhatom a javaslatot.

Ott senkinek nem juthatott eszébe, és senki nem is tette szóvá, hogy szerinte az alkotmány-helyreállítási törekvés esetleg "csak" kampányfogás lenne Drábik János jelöltségéhez. Sőt.

Drábik János jelölési kampánya is alkalom, eszköz lehet az alkotmányhelyreállítás népszerűsítéséhez, annak ismertetéséhez országszerte, hogy erre igény van, szükség van, ezért lehetőséget kell teremtenünk hozzá.

Drábik János nem is azért vállalná el a jelöltséget - ha elég ajánlás gyűlik össze számára, - mert biztos lenne az EU-parlamentbe való bejutásában, hanem azért, mert a kampány során, országjárás közben rengeteg emberrel lehet alkalma megismertetni a Szent Korona ma is aktuális jelentőségét a magyarság számára. Ezt ő is sokkal fontosabbnak tartja annál, mint, hogy egyáltalán lesz-e belőle EU-képviselő.

Ha Árpád aggályait ott helyben kifejezte volna, ott is tisztázható lett volna, ki mit gondol ugyanarról, és minden félreértést mindjárt el lehetett volna oszlatni. Sajnálom.

A szellemi atyák jól teszik, ha a részletkérdéseket megrágják, és megfontolt, közös döntésüket közlik velünk, többiekkel.

Az alkotmányosság helyreállításának folyamatából Árpád semmiképp nem maradhat ki, hiszen ezt ténylegesen ő készítette elő - egyesületével, - azonban nem nélkülözhető senki, aki ebben részt akar venni, kezdve a szervezést vállaló, abban tapasztalt emberekkel.

Úgy látom, Romhányi László, akit személyesen csak most jegyeztem meg magamnak, szintén sokat segíthet az ügynek, - és szintén a társaival.

A nemzet ügye TERMÉSZETESEN SOHA NEM egyetlen ember ügye, - a nemzetgyűléshez is MINDENKIRE szükség van, aki felméri annak jelentőségét. Jó lenne, ha minél többen lennénk, - éppen a siker reményében.

Én szívesen "megbocsátok" Árpádnak a tévedéséért, hiszen én is követek el akaratlanul botlásokat. De István levele szerint Árpádnak is "akad dolga", hogy a békesség helyreálljon az egy irányban fáradozók között. Kérem, tegye meg, hogy a munka zavartalanul folytatódhasson, hiszen kevés időnk van.

Levél Sztankó Dánieltől (SZMM, Takács András munkatársa)

Subject: RE: (szmm) Síklaky István válasza Fáy Árpád "tiltakozására"

Nem fogok állást foglalni ebben a levélben, mert nem szeretnék összekapni senkivel. Jelen pillanatban, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az érintettek mindegyikével kitűnő a kapcsolatom.

Néhány gondolatot szeretnék megosztani veletek, ami rögtön kijön belőlem. Az, hogy Drábik János indul a választáson, tény. Erről egymáshoz eszmeileg közelálló egyének is homlok egyenest más véleményt tudnak képviselni. Nem Drábik személyére gondolok, hanem egy EU-szkeptikus/ellenző indulására az EU parlamenti képviselő választásokon. Magam meg tudom érteni mindkét érvelés lényegét, s ellenezni is tudom mindkettőt.

Nem gondolom, hogy bárki is a saját személyes érdekét tartva képviselné a Szentkoronát. Hiszen valljuk be, akkor inkább érdemesebb lenne preferálni, pl. a MaZsiHiSz-t. (ez kicsit belemagyarázós volt részemről J)

Azonban én is gondolom, hogy nem kell, szabad összekeverni a szezont a fazonnal. Drábik János munkássága felbecsülhetetlen és nélkülözhetetlen, visszatekintve az általa elért ismeretanyag láttán. Egy lényeges világnézeti perspektívával lennénk szegényebbek az ő sokéves munkája nélkül. Viszont ő nem a Szentkorona témában szerzett hírnevet, nem ez az ő szakterülete! Nem szabad őt e küldetés zászlóvivőjének kinevezni. Ez természetesen nem lehet és nem is szabad gátja legyen annak, hogy az ő útját és lényegét is a Szentkorona vezérelje. Ezt nem is szabad eltitkolni, sőt, vagyunk abban a helyzetben már, hogy hirdetni is kell!

Romhányiról annyit, hogy az SzMM elnöksége egyelőre szóban megállapodott arról, hogy pihenteti ezt a vonalat. Ahogyan próbálkoznak a Balogh Gyula képviselőék is! Róla már kiderült, hogy most a szavazata az EU ratifikálásáról binárisan 1-es volt. Azaz IGEN.

Furcsa dolognak tartom - és itt messzemenőkig egyetértek Fáy Árpáddal -, hogy egy-kettőre több olyan fél-politikus is kidugta a fejét a homokból, akik Szentkoronát kiabálnak. Még életükben nem hallottak róla, de már „strock”-ok akarnak lenni a hajóban. Nos, ácsi! Talán annyit tudnak a Szentkorona tanról, hogy valamikor a ’80-as években hozták haza Amerikából. J

A „titkos társaság” ügyében pedig úgy látom jó lett a történet vége, egy egészséges párbeszéd volt. Helyén való volt Árpi kérdése is (önmagában ez a felvetés), s egy „happy end” a vége.

Végül titeket is barátaim, óvatosságra intelek. Nehogy azon vegyétek magatokat észre, hogy Szili Katalinnak alkotmányoztok!

Válaszlevél Drábik Jánostól

A lenti emlékeztető sok vonatkozásban pontatlanul adja vissza, amiről árnyaltan és sok megközeliítésből vizsgálva beszéltünk. Sok a lazaság az "igaz" szó körül. Egyrészt arról volt szó, hogy vannak-e igaz állitások a nyilatkozatodban? Vannak, és ezt többször is hangsúlyoztam. De jószándékú félreértések, sőt félremagyarázások is vannak benne, és pontosan ezért hívtalak fel, hogy ezt tisztázzuk.

Másrészt az igazság fogalmát az Alkotmányossági Jószolgálati Testület által kidolgozott koncepcióra és stratégiára, annak egészére vonatkoztatva használtam. Ez a koncepció és stratégia tartalmi igazsága ellenére "béna vagy féligazság" marad, ha nem érvényesül a gyakorlatban. A teljes igazság az, amely nemcsak helyes tartalmilag, de érvényesül is. Az érvényesítés érdekében fel kell hívni rá a társadalom figyelmét.

Ezért össze kell fogni mindenkivel, aki vállalja a történelmi alkotmány helyreállítását. A nézetek különbözősége helyett arra kell összpontosítani, ami összekapcsol: közéleti párbeszédet kezdeményezni a nagy nyílvánosság előtt a történelmi alkotmány helyreállításának időszerűségéről, szükségszerűségéről és nemzetmentő hatásáról. Sok különböző embernek együtt cselekedni nehéz. Senki nem tökéletes, valamennyiünknek kell engedményeket tennünk, hogy az együttes fellépés tartós és eredményes legyen. Továbbra is kiemelt fontosságú, amit az Alkotmányossági Jószolgálati Testület végez. Olyen felkészült közösségre van szükség, amilyen szerencsére létrejött. És olyan kitartó és tehetséges vezetőre is nélkülözhetetlen szükség van, amilyennek bizonyúltál. Ezt a jó véleményt sokan osztják. Mindenkire szükség van. Senkiről nem mondhatunk le, ha sikerre akarjuk vinni ezt az ügyet.

2. de mit lehet kezdeni a mégoly teljes igazsággal, ha nem valósítható meg?

3. az uniós képviselőségért való küzdelmet nem te találtad ki, de a figyelem felkeltéséhez jónak találod, ezért nem is utasítottad el - mind az alkotmány mind az unió ügyében a figyelmet erősítheti az összekapcsolás

Válaszlevél Romhányi Lászlótól

Van egy szó, egy fogalom, amelyet Fáy Árpád nem ismer. Ez pedig a becsület.

Fáy Árpád megjelent egy közösségben, a magyar értelmiség közös együttgondolkozásán, ahol annyi délibábos képzelgés helyett végre az alkotmányos jogfolytonosság helyreállításának tényszerű, gyakorlati megvalósulásába kezdett a Nemzet sorsáért felelősséget érző és vállaló elit. Ahol végre nem az ellentétek, a viták, a szembenállások, az irigység és a kivagyiság parttalan útjait járjuk, hanem küldetéstudattal vállaljuk fel a Magyar Államiság helyreállításának Szent ügyét, amely nélkül nem beszélhetünk sem jogállamiságról, sem független és szabad Magyarországról.

Fáy Árpád megjelent a nemzeti elit egyre gyarapodó közösségében és aláírta azt a Szándéknyilatkozatot, amely minden egyes jelenlévő közös véderőműve az alkotmányos rend helyreállításának nemes küzdelmében.

Fáy Árpád kezdetben privilégiumokat követelt ki magának - meg is kapta azokat. Szakmai kérdésekben első emberré emelte a közösség, hiúságát és szakmai féltékenységét hímestojásként kezelvén.

Fáy Árpád azonban december 20-án elkövette a legnagyobb bűnt: robbantott! Megbízói megbizatásából. Elárulta azt a közösséget, amely befogadta. Rágalmai nevetségesek. És hiteltelenek. De ártó szellemek.

Fáy Árpád nem veszélytelen ember. Védőpajzsként tolja maga előtt a Történelmi Alkotmányt, mintha az a saját privilégiuma lenne. aggályai is programozottak. Szerinte 10-15 év szükségeltetik ahhoz, hogy csoportjával az alkotmányossággal összefüggő nagy munkát elvégezhessék.

Amikor közöltem vele: nem kell várni 15 évet, mert a Történelmi Alkotmány "leporolva" a fiókomban hever az 1996-os mille-centenárium "eredményeképp", Fáy Árpád és főpatrónusa koncepciója veszélybe került. Hiszen a jelenlegi, egy háttérirányítású, de látszatra kétpólusú rendszer fennmaradásának létkérdése, hogy alkormányossági aggályok csak 10-15 esztendő múlva kerülhessenek napirendre. Addig a látszatdemokrácia letarolja a nemzeti ellenállás utolsó maradékát is.

Az öncélú alkotmányossági műhelymunkához való merev ragaszkodás patópálúri bűnös mulasztás! Az alkotmányossági jogfolytonosság helyreállítása napjaink kötelező parancsa! Az Európai Uniónak, a közös Európának tudnia kell, hogy a jelenlegi magyarországi hatalom: illegitim hatalom. Legitimmé csak a jogfolytonossághoz való visszatéréssel válhat...

Fáy Árpád megbízója/mozgatója az a gyűlölt személy, akit Csoóriék-Orbánék a Magyarok Világszövetsége élére óhajtottak. Amikor Patrubány Miklós lett az elnök, Fáy Árpád a Világszövetségen belül bomlasztott: Boross Péter útját egyengetve, emiatt Patrubányék kénytelenek voltak őt eltávolítani...

Most Boross Péter pénzén - a D-21-es ügynök marionettfigurája. A Történelmi Alkotmány hitbizományosa. Dr. Drábik János, Síklaky István, Takács András és jómagam hátba szúrója. Hogy Fáy szemében mi négyünk közös "bűne"? A hit, hogy a nemzeti elit feláll a rendszerrel szemben, és mi négyen képesek vagyunk ezt a Valódi Rendszerváltást levezényelni! ...

A magyarságnak egykoron erénye volt az egyenes gerinc, az adott szó szentsége, a tisztességes kiállás egy nemes ügy mellett. Fáy Árpád a vizsgán megbukott.

Fáy Árpád kezet fogott egy közösséggel és aláírta a Szándéknyilatkozat sorait: "félretesszük az egymást elválasztó ellentéteket és szent elhatározással esküszünk, hogy egymást el nem áruljuk az Alkotmányosság Helyreállítását Előkészítő Bizottság tagjaként".

A fenti levél eredetije nálam van, a szerzője aláírásával. Romhányi úr személyes kérésére adom közre a levelét. KSM

Tiltakozásomat mindaddig fenntartom ...

Tiltakozásomat mindaddig fenntartom, amíg a jószolgálati testület 2004 január 3-i ülésén megfogalmazódott feltételek elfogadásra nem kerülnek (2004 január 8-án, FÁ):

Eszerint „vétójogot ad” a jószolgálati testületnek a Romhányi László által szerveződő bizottmány az úgymond „szakmai” kérdésekben, és vállalja, hogy véleményegyeztetés nélkül nem ad ki nyilatkozatot, továbbá, hogy Romhányi László sem szóvivői, sem vezetői szerepet nem tölt be, a gondos kezelést igénylő irodai munkát nem ő végzi és nem ő felügyeli (pl aláírások nyilvántartása).

Össze kell fogni az országnak, a magyarságnak. Igen, és az alkotmányosságot helyre kell állítani. Ez akkora feladat, hogy oda kell figyelni. Fejléc nélküli jelenléti ívekkel való zsarolás nem hiszem, hogy célravezető utat jelentene. Akinek ilyen fenntartása nincsen, az ám tegye. Én a fenntartásaimat akkor is megtartom, ha azt egy színpadi geg szintjén próbálja kiforgatni bárki, akár az egyébként becsülendő kezdeményezést tevő Romhányi László.

Egymást nem ítélhetjük meg egy határon túl, jószándékát sem vonhatjuk kétségbe, de ha ekkora eltérés van a felfogásunk között, akkor igen meg kell gondolni, hogy együttműködésünk közös munkacsoportba tartozást fejez ki vagy csak a megfelelő fórumokon az egyaránt felvállalt ügyért való elkötelezett fellépést.

Romhányi Lászlóval tehát megfelelő garanciák nélkül a közös fellépést nem tudom vállalni több okból sem, de ezek közé tartozik, hogy nem tartom őt „a" magyar értelmiségnek, valamint nem értem, hogy mit akarhat mondani azzal, hogy van neki egy fiókba elzárt „magyar alkotmánya” (!?). Legfeljebb egy a jogfolytonosságot elismerő alaptörvényi koncepciója lehet. Mániákus kifakadása, hogy én egy 007-es ügynök volnék meglepett, és azt igazolja, hogy az SZMM-el közösen kiadott kötetet nem ismeri (megjegyzem Boross úr elnöki jelölésével a világszövetség élére nem értettem egyet - katasztrófának tartottam ugyanúgy, mint akár Patrubány Miklós személyét, mert mindkettő túl erőszakos, az együttműködést nem kereső, a világszövetség kiteljesedésében nem hívő személy - Boross Péterrel sosem voltam munkakapcsolatban, bár többször előadóként vendégül láttuk vitafórumon, amikor is félelmeiről az alkotmány ügyében igen őszintén beszélt, de bármilyen egyetértésre sajnos nem jutottunk, nemhogy tevékenységünket kikötések nélkül vagy akár kikötésekkel finanszírozni akarta volna).
Elszomorító ez a félelmekre építő kifakadási recept, amely egy kisebb összezördülés esetén is az ördögöt keresi rögtön, és azt mindjárt a valóságként festi le, változatos színekkel - ahelyett, hogy belegondolna, hátha éppen az illető (ez esetben Romhányi László) viselkedett úgy, hogy elfogadhatatlan volt. Tudhatná ugyanakkor Romhányi László, hogy hozzá éppen az őrá telepedő ügynök-gyanú miatt nem lesz bizalommal a magyar értelmiség többsége (amint ezt is említettem neki személyesen december 12-i felszólalásomban, mert az általa egykor vezetett Jurta színházat - indokkal vagy alaptalanul - sokan a hatalomátmentés, a rendszerváltás kiherélése eszközének tekintik).

Tudomásul veszem továbbá, hogy Síklaky István (amint azt január 3-án kifejtette) „önmagában egy alkotmányozó nemzetgyűlést” értelmetlennek tart, számomra viszont az alkotmányos igazságoknál kezdődnek a dolgok. Tisztelem eltökélt munkálkodását egyéb területen, de Romhányival való szinte feltétlen együttműködésében nem kívánom követni. -

De fenntartom, hogy arról volt szó december 4-én, hogy a nemzetgyűlés hangoztatása csak felvezetés, majd a figyelmeztetésem után is mindig olyan projektet vázoltak december 20-ig, ahol ezen nem tudtak változtatni, legfeljebb a kíméletlen megfogalmazáson. Ezért nem érzem, hogy személyeskedtem volna, illetőleg talán nyersen támasztottam alá, hogy mi ellen tiltakozom - olyan emberekkel szemben, akik korábbi szóbeli, és részben írásos aggodalmaimat lekezelték, lényegtelennek tartották. Tiltakozásom tehát fenntartom, amíg a kifogásolt felfogás ellen garanciát nem kapok a magam illetőleg a jószolgálati testület részére.

Tudomásul veszem, hogy Drábik Jánosnak féligazság a hatalom által el nem ismert igazság, és hogy szerinte minden eszközt meg kell ragadni, de szerintem nem az a kérdés, hogy ki legyen a főnök itt vagy ott (ezt legalább féltucatszor hangoztatta velem szemben), hogy ki jut íróasztalhoz a kompromittált 56-os Konföderáció irodáiban (ahogyan tudhatná, hogy a Patrubány Miklós vezette MVSZ Semmelweis utcai épületében sem fogadok el irodát, tanácskozó termet évek óta, mert nem kaptam garanciát az alkotmányos kérdések intrikus szempontoktól független tárgyalhatóságára), hanem az a kérdés, hogy tudunk-e értelmesen, a szükséges mértékű bizalommal együtt dolgozni. Drábik Jánosnak ezek a feltételek Romhányi László esetében adottak, nekem nem. Tisztelem munkásságáért Drábik Jánost, kívánom, hogy minél több ember hasznára folytassa.

Tudomásul veszem Takács András (SZMM egyesület elnöke) döntését, hogy operatív szervezési feladatokban megbízik Romhányi Lászlóban, akinek lelkiismeretét én nem tudom megítélni, de az általa alkalmazott eljárást, például az aláírások, nyilatkozatok színpadias, ellenőrizhetetlen kezelésében majd cinikus és hamis felhasználásában a magam részéről nem tartom elfogadhatónak, célra vezetőnek, és nem is tudom felvállalni, hogy közös szervezeti tevékenység során lépésről lépésre vállaljak ezügyben felette ellenőrzési szerepet. Továbbá nem értem Takács András felfogását abban, hogy amikor szervezeti formát alkotnak, akkor a személyes tisztesség és a lényegi konfliktusok intrikus kavarásának kifogásolása már fölösleges érzékenység volna. Éppen az ellenkezőjét állította nekem 2003 évelején, amikor az akkor még nem jogi személy Szabad Magyarországért Mozgalom ügyvivőjeként gyűjtötte maga köré az embereket. Azóta viselkedése alapvetően változott meg e tekintetben.

Amennyiben a kért garanciát nem kapjuk meg, a további együttműködést értelmetlennek látom. Különösen cinikusnak találom és nem fogadom el azt az érvelést, hogy lényegi kérdésekben a csúsztatás három összejövetelen megbocsátható az egyik félnek, de egy erélyes tiltakozás szélesebb közönség előtt "hazaárulás" lenne. Akik másoknak osztogatják a pofonokat, de maguk a minimumot, a lényeget nem tartják szem előtt, azokkal szabad felelősen együttműködni?

A Magyar Jószolgálati Alkotmányossági Testület tagjainak a jövőben döntésemet előterjesszem, mint javaslatot testületi állásfoglalásra.

Voltak kétségeim, „Könnyűvé” Romhányi László válaszlevele tette számomra a helyzetet. Ettől tartottam.

Először ha jól emlékszem 2003 december 4-én hangsúlyoztam szóban, hogy nem lehet alkotmány ügyben félórás bevezetőt követően megállapodni, mert ennél több időt követel a másik véleményének, szándékának kiismerése. Az alkotmány ügye nem egy kiló krumpli megvásárlása. Utána szóban 2003 december 12-én immár nyomatékosan és részletesen kifejtettem, hogy komolytalan, érvénytelen egy fejléc nélküli üres papírra szerzett szignó, amelyet jelenléti ívnek véltem. Hangsúlyoztam, hogy nem vagyok aláíró, egyelőre nem vagyok tagja a majdan megalakítandó bizottmánynak sem, és amikor harmadik alkalommal folytatódott a „játék” az aláírásokkal december 20-án a frissen érkezettekkel, ismét nem kontrollálhatóan, felelősségteljesen (ezúttal az aláírt szöveget nem kapták meg a hírtelen rávett aláírók, amelyet úgymond esküszövegként hivatkozik meg Romhányi László), akkor fordultam a nyílt levél megoldásához. Ez a „becsülettel” való cinikus színházi helyzetgyakorlat pedig, amit válaszként kaptam, nem a szándék komolyságát mutatja, hanem egy elrontott manipulációs helyzetgyakorlat feletti dühkitörést. Ez a viselkedés nem alkalmas „nemzetgyűlés szervezéshez”.

Január 3-án hosszas egyeztetést tartottunk Drábik Jánossal, Síklaky Istvánnal és Takács Andrással a jószolgálati testületben, hogy miként lehet mégis részünkről az együttműködést vállalni (milyen garanciák mellett), amikor megérkezett 4-én ez a levél Romhányi Lászlótól, amely mutatja, hogy szerzője ténylegesen legfeljebb egy jó színházi produkcióban gondolkodott - mert az ilyen szignó így meghivatkozva egy színházi kellék, és színházi kellék az efféle asztalfiókba csúsztatott „titkos alkotmány” is.

Ezzel nincs mit vitatkozni. Én voltam (FÁ) december 4-én, aki tiltakozott, hogy az alkotmányozó nemzetgyűlés kifejezéssel visszaélve csupán egy naggyűlést tartsanak az uniós választásokra a „nemzeti 3-ik oldalként” jelentkező képviselőjelöltek mellett. Erre érkezett ez a válasz. Komolytalan, felelőtlen.

A helyzet az, hogy fordítva van: én nem vagyok hajlandó Patrubány úrral dolgozni, sőt az ő személye miatt még a Semmelweis utcai épület lehetőségével sem élek, és ezt nyomatékosan számon kértem a szabad Magyarországért Mozgalmon is. Ez a megjegyzés egyértelmű abban a tekintetben, hogy Romhányi úr hova sorolja be magát. Amennyiben igen nyomós garanciákat nem ad saját önkénye, kénye-kedve ellen Romhányi László, akkor nem lehet érdemi munkát végezni azon társasággal, amelyben neki meghatározó szava van (mint ahogyan ilyen biztosítékot Patrubány Miklós sem volt hajlandó adni maga ellen 2000. évi megválasztása után - ami igen árulkodó abból a szempontból, hogy mennyire komolyan képzeli jelszavait, akárcsak az alkotmányosság tiszteletét).

Végül is köszönettel tartozunk a sorsnak, hogy nem bonyolódtunk mélyebbre ebbe a gubancba. És sajnálom ami történt, ha bárkit oktalanul megsértettem volna, a lényeg pedig az, hogy ez az út sehova sem vezet, viszont sokak bizalmával, reménykedésével él vissza.

Mely garanciák szerint „vétójogot ad” a jószolgálati testületnek a Romhányi László által szerveződő bizottmány az úgymond „szakmai” kérdésekben, és vállalja, hogy véleményegyeztetés nélkül nem ad ki nyilatkozatot, továbbá, hogy Romhányi László sem szóvivői, sem vezetői szerepet nem tölt be, a gondos kezelést igénylő irodai munkát nem ő végzi és nem ő felügyeli (pl aláírások nyilvántartása).

Nem hiszem, hogy mi a jószolgálati testületben tévedhetetlenek volnánk, sőt magam is ismerem a kételkedés ízét. De ezt a kifogásolt hozzáállást, amelyben az alkotmányosság csak taktikai elem lehet (és Romhányi úr másról sem tudja elképzelni, hogy a történelmi alkotmányt másnak is nézhetné mint ő maga: taktikai trükknek) - nos ezt a felfogást visszautasítom, ez ellen tiltakozom. Válaszomat tanulságul nyilvánosságra hozom, és kerülni fogom a folytatást.

Vegyük-e komolyan?

A javasolt nyilatkozatok

Megjegyzés a kért nyilatkozatokhoz: