Vissza a főoldalra * Történelmi alkotmányunk jogán - tartalomjegyzék

Birodalmi unió és az európai alkotmányosság
(Fáy Árpád)

Alkotmánynak tekinthető-e európai értelemben az a dokumentum, amit az „európai konventben” alkotnak?

Az európai alkotmányosság hajnala

Magyarországon az 1215-ös angol Magna Chartát és az 1222-es magyar Aranybullát tartják Európa első alkotmányos okmányainak.

Az alkotmányosság legfőbb ismérve talán az, hogy a skolasztika fénykorának szellemében egymás mellé rendeli a

1. hatalmi erőt

2.       erkölcsi tekintélyt

3.       tudományos igazságot.

Az alkotmányos charták természetesen főleg a hatalom és az erkölcs egymás mellé rendelését írják elő, a hatalom korlátairól rendelkeznek, megfogalmaznak erkölcsi gátakat, amelyeket nem léphet át a hatalom gyakorlója.

Magyar szemmel három alkotmányos régiót, típust lehet elválasztani az 1200-as évek utáni Európában.

1.       Anglia, ahol az alkotmányosság fénykora 1215-től Morus Tamás kivégzéséig, 1535-ig tartott. Ebben az időszakban az erkölcs és hatalom egymás mellettiségét az állam erejének és az egyház tekintélyének egyensúlya biztosította. Ezután a király lett az egyházfő, formálisan a hatalmi erő mintegy bekebelezte az erkölcsi tekintélyt, amit a klasszikus fogalmak szerint már nem lehetett alkotmányos helyzetnek tekinteni.

2.       Európa kontinentális részén, illetőleg a római központú kereszténység területén az alkotmányosságot nagy vonalakban eredetileg ugyancsak a világi császári hatalom és a pápai tekintély egyensúlya jellemezte. A Magna Chartához fogható alapító levéllel itt nem találkozunk, de a megfelelő korszak itt is hasonló eszmeiséggel jellemezhető. Ennek az állapotnak a végét részben a reformáció, részben a polgári átalakulásban az állam és egyház szétválasztása jelentette. Itt tehát a világi hatalom nem bekebelezte az egyházat, hanem fokozatosan kiszorította a közéletből, és ezzel az alkotmányosság eszménye súlyosan csorbult.

3.       Harmadik változatként Magyarország alkotmányát említem. Itt az első, ránk maradt, kiforrottan alkotmányos szellemiségű okmány, az Aranybulla megírását, elfogadását szintén az európai filozófia alapozta meg, azon belül is erős mértékben máig kimagasló teljesítménye, az igazságot központi kategóriának megtevő, a hitet és tudást egymás mellé rendelő és szervesen összeillesztő skolasztika (amelyet bár a modern korban háttérbe toltak, de amely máig szolgálóan rendezte, alapozta meg modern gondolkodásunk logikai alapjait). De az európai filozófia hatásához társult a magyarság szűkebb hagyománya is (visszavezethetően Szent István törvényeiig, a törzsek etelközi szerződéséig és még korábbi előzményekig). Manapság a magyar szentkorona szimbólumaiban kifejlett keresztény hatalomfilozófiát értelmeznek, amely a Krisztus utáni 380-as évek teológiai gondolkodásának, zsinati határozatainak felelnek meg. A magyar alkotmányos változat abban különbözik a többitől Európában, hogy a közös alapokra támaszkodva, mintegy a magyar észjárás, a magyar közjogi gondolkodás szerint önálló közjogi szerkezetté érlelődött. Ennek a közjogi rendszernek központi eleme a szentkorona volt, amely a kor felfogásának megfelelően, de az egyébként szokásosnál

a.       Jelképezte a nemzet egészét (a rendi korban nemességet, majd 1848 után minden állampolgárt, akik a szentkorona tagjai, és a főt, a királyt), a tagok egyenlő szabadsága kezdettől fogva fontos tétel volt, tekintet nélkül vagyoni helyzetükre

b.       Jelképezte az ország egészét (a megyék, tartományok a szentkorona testét alkották, amit nem volt szabad eladni külföldieknek) ez mai szóval a természeti erőforrások nemzeti tulajdonlását jelentette – szemben például a mai uniós céllal, hogy szabad forgalmú tőkeként kezeljék a földet és általában a természeti erőforrásokat

c.       Mintegy a mai jogi személynek (jogi személyként felfogott államnak) megfelelő minőségben a hatalom teljességére kizárólagosan tarthatott igényt a szentkorona (ami kizárta az uralkodó személy vagy csoport teljhatalmát, mert a hatalmat gyakorlónak a hatalomban a nemzettel, országgyűléssel feltétlen osztoznia kellett, a kezdetektől fogva) – tehát fogalmilag zárta ki az abszolút hatalom alkotmányos legitimitását

d.       A szentkoronát „angyal hozta” Istentől, és Szent István felajánlotta Szűz Máriának, Nagyboldogasszonynak – tehát a teljes hatalom földi emberé nem lehetett, mert az a diktatúra elleni biztosítékként legalábbis Isten anyját illette, aki nem volt földi halandóval egybevethető.

A teljes értelemben vett alkotmányos korszak Magyarországon 1944-ig tartott, a világháborús német megszállásig. Tehát jelentősen túlélte a polgári állam és az egyház szétválasztását – éppen közjogi alkotmányos intézményeire és annak központi elemére, a szentkoronára támaszkodva.

Az alkotmányosság, az eredeti európai értelmezésre támaszkodó teljességében tehát nem csak Magyarország, hanem egész Európa kincse.

A polgári korszak alkotmányossága

A polgári korszak alkotmányossága, a francia felvilágosodásnak és forradalomnak köszönhetően a hatalmi ágak szétválasztását tartotta szem előtt:

1. törvényhozó

2.       végrehajtó

3.       bírói.

Azonban ha belegondolunk, akkor láthatjuk, hogy az eredeti alkotmányosságnak ez egy leegyszerűsítése, lerontása, mert nem rendelkezik az erkölcs és hatalom, illetőleg a tudás és hatalom egymás mellé rendeléséről. Tehát lényegében a hatalmi erőfölény belső tagolásáról van szó, ami sokkal kevesebb, mint amiről 500 évvel korábban eset szó.

Mondhatnánk, hogy a józan ész fényénél természetes evidencia maradt az eredeti felosztás is, már nem is kellett beszélni róla. De a történelem nem ezt mutatja. A XX. század diktatúráiban a hatalom ereje feltétlen elsőbbséget élvezett az erkölccsel szemben, és keveset beszélnek róla, de társadalmi ügyekben a hatalmi önkény (voluntarizmus) feltétlen előnyt élvezett „társadalmi természettörvényekkel”, a természetjoggal szemben is.

Az első nagyon ismert példa a társadalomtudományos, és ezen belül a közgazdasági tételek meghamisítására David Ricardo tevékenysége volt, aki mindent megengedhetőnek tekintett azért, hogy a gyáriparosok profitját, mint a gazdasági növekedés legfőbb biztosítékát minden határon túl növelje mind a természeti mind az emberi erőforrások kárára. A XX. században ez a gondolkodás kiteljesedett Keynes tevékenységében, és azóta érvényesül, sőt jellemző az Európai Unió szellemiségére is.

Nem lehet egyazon néven nevezni egészet és részt …

Nem lehet ugyanazon néven nevezni az egészet és a részt, majd a kettőt egymással szembeállítva felcserélni. Ha az eredeti alkotmányossághoz kötöm az alkotmány szót, akkor a csupán a hatalmi ágak megosztására törekvő alaptörvényeket nem nevezhetem alkotmánynak. Ez kérdés.

Alkotmányt csinálnak-e az uniónak, vagy egy éppen a maradék alkotmányos emléket is felszámoló alaptörvényt? Ez az uniós alaptörvény nem ismeri el a klasszikus európai alkotmányos hagyományokat (nem említi meg a Magna Chartát és Morus Tamást, a Császár és a pápa vetélkedését, a magyar Aranybullát és 1944-et). Ebből következően lényegében az erkölcsi alapoktól elszakított pozitív jogi technikákat alkalmazó szabályozási eszköz lehet csak. A természetjogi elvek az eredeti, a teljes körű alkotmányosság korában elismerten adták az erkölcsi alapokat a világi hatalom által szabályozott joghoz.

Ahogyan Drábik János megfogalmazta, tisztelték az államra kötelező jogot (a tulajdonképpeni alkotmányt, amiről politikai testület kedve szerint nem szavazhatott) és ehhez igazították az állam által alkotható jogot (az alaptörvényt, amit viszont politikai testület fogalmazhatott meg, vagy alakíthatott át).

Magyarországon a hamis rendszerváltás, az uniós csatlakozás krízise, és az alkotmányos válság egybeesik. Az az úgymond hivatalos, sokszor hangoztatott vélekedés, hogy a tényleges, a történelmi magyar alkotmányt nem lehet ma elismertetni a hatalommal, mert az abban nem érdekelt – tehát ne is foglalkozzunk az alkotmány kérdésével, mert az a hatalom „belügye”.

De szemben ezzel a vélekedéssel európai értelemben az alkotmány nem csak pillanatnyi hatalmi erőfölény dolga, nem a hatalmi önkény játékszere, hanem  egyszerre hatalmi, erkölcsi és tudományos kérdés. Ha pedig az alkotmány ügye függ Európa történelmétől is, akkor sokkal nagyobb a mozgástér, amin küzdelmet lehet, sőt jogunk és kötelességünk folytatni érte, mint amit a hivatalos fanyalgás sugallmaz. Ez a küzdelem hagyományainknak megfelelően elsősorban közjogi küzdelmet jelent, aminek tényezője a hatalmi erők viaskodása mellett az erkölcsi meggyőződés, és a tudományos elemzés, az alkotmányos evidenciák számbavétele, ismerete és ismertetése.

Magyarország európai csak akkor maradhat, ha nem szakad el „ezer éves” alkotmányától, az európai alkotmányos alapelvektől. Anglia sem akar elszakadni megmaradt alkotmányos múltjától. Egész Európának meg kellene találnia az utat az eredeti, teljes körű alkotmányos alapelveihez. Ehhez felül kell emelkedjen az egyes apró küzdelmek emlékén, a lényegre kellene koncentrálnia, és fogalmilag meg kell különböztetnie az örök természetjogi (más szóval isteni) alapelveket valamint az alaptörvényeket, amelyeket az egyes korok adott hatalmi, erkölcsi, tudományos viszonyai között fogalmaztak a működőképes intézmények megalapozására.

A szabályozáselmélet tagolásával

A természetjogi alapelvek és a jogtechnikát alkalmazó alaptörvények, -szerződések fogalmi megkülönböztetése egyébként a legmodernebb szabályozáselméletnek is megfelel, mert elválasztja egymástól a

1. szabályozott folyamatokat, a szabályozás tárgyát (pl gazdaság)

2.       a szabályozó eszközöket (pl a pozitív jogi eszközök, a törvények, a központi szerepű alaptörvény)

3.      és a szabályozás alanyát (sok nemzedéket tekintve ez nem egyes politikai személyeket, erőket jelent, hanem a természetjogi „örök”, régi szóval „isteni” értékeket).

Ha viszont összekeverjük a szabályozó rendszerben a szabályozás tárgyát, eszközét és alanyát, abból értelmes dolog nem sülhet ki, abból csak káosz jöhet, a káosz elmélete és gyakorlata. Abból nem sülhet ki alkotmányosság, csak visszaélés az alkotmányosság emlékével, maradék becsületével. Abból az unió esetében az sülhet ki, hogy az uniós bíróság törvényt hoz, az uniós parlament nem hoz törvényt, az uniós tagországokat zsarolják, a demokráciát manipulálják, vissza szorítják, a csatlakozó országokkal uzsora szerződést kötnek.

Összefoglalva

A tényleges, a teljes értelemben vett eredeti alkotmányosságot a hatalmi ágak megosztásával nem helyettesíteni kell, hanem ki kell egészíteni, és ehhez hasonlóan kell tovább gazdagítani napjainkban.

A magyar alkotmányos hagyományból, a magyar történelmi alkotmányból az előbb kiragadott pár központi tétel egyúttal az európai alkotmányosság szellemiségének is megfelelnek, lényegében azt képviselik. Sőt, az ENSZ természetjogi alapelvekre támaszkodó legfontosabb okmányainak szellemiségével is lényegi a kapcsolata, megfelelése a magyar alkotmánynak. Tehát aki a magyar alkotmányos hagyományt, a szentkorona közjogi szerepét támadja, az (mégha akaratlanul is, de) tágabb kitekintésben a klasszikus európai alkotmányos felfogást akarja visszaszorítani a Kárpát-medencében, a maradék Magyarországon, az (talán meglepő módon) egyúttal az ENSZ lényegi alapelveivel is ütköző, a minden képzeletet felülmúlóan centralizált, már-már falanszter birodalmat, birodalmi uniót szervező törekvéseket támogatja.

Az európai integrációt alkotmányos elveken kellene megvalósítani, és nem a klasszikus birodalmi módszereket álcázva az alkotmány szó felelőtlen használatával. A globális monopolérdek kiszolgálása helyett (de legalábbis mellett) el kell érni az egyes országok alkotmányos önállóságát az európai alkotmányos hagyományok szellemében, annak hagyományából mint mérhetetlen nagy kincsből merítve.

Lehetséges-e egy európai alkotmányos szellemű összefogás az alkotmányos Magyarországért, Ausztriáért, Európáért? Remélem, hogy az Önök megítélése szerint is: igen!

▪          Sztalin azt mondta: Hány hadosztálya van a római pápának?

▪          A régiek azt mondták: Ha Isten velünk, ki ellenünk?

▪          Mi azt mondhatjuk, Hatalmunk nincs, de tudunk az alkotmányos múltról, az alkotmány fogalmáról, a szavazás nélkül is nagy erőt jelentő alkotmányos evidenciákról.

Ne hagyjuk veszni az alkotmányos szellemiségű Európa gondolatiságát.

~ Előadás-vázlat, Tulln, 2003 október 3-án ~

Vissza az oldal tetejére