Vissza a főoldalra * Történelmi alkotmányunk jogán - tartalomjegyzék
Összefoglalásként végül következzenek elvi-logikai
kifejtésre törekedve olyan tények és evidenciák (önmaguktól értetődő,
önmagukban is helytálló, természetes, nem döntésen múló megállapítások)
az alkotmányról, amelyek – vitaanyagként – az alapvető megállapításokat
próbálják behatárolni. Azokat az eszmei sarokköveket, amelyek igazságáról
egyetlen nemzetgyűlésnek sem kell szavaznia, hanem indulásként el kell,
hogy fogadják őket.
És
ha bárki is ravaszságot vélelmezne, valamely cselfogást, hogy az alábbi
evidenciák megfogalmazói miről akarnák kikerülni a szavazást, annak utána
kell gondolnia, hogy semmiféle emberi döntés nem lehetséges evidenciák
alapul vétele nélkül. Minden döntés, minden megfogalmazás csak
evidenciák végtelen (!) horizontja előtt alakítható ki. A kérdés csak
az, hogy mi az, amit a végtelen háttérből tudatosan kiemelünk és az előtérbe
hozva konkretizálunk.
Az
úgynevezett Alkotmánybíróság évekig hivatkozott erre a háttérre, mint
„láthatatlan alkotmányra”. Most az európai uniós határozatokat, sőt
elvárásokat (!?) készülnek „beemelni”, mint a magyar alaptörvényt
megváltoztató, felülíró, („háttér”) elemeket! Ez azért okoz rendkívül
nagy bizonytalanságot, mert a magyar alkotmány az európai alkotmányos
hagyományok egyik ága. A jelenlegi uniós szerveződés pedig nemcsak a
magyar alkotmányt, de általában az európai alkotmányosságot igyekszik
tagadni, elutasítani (olykor a tartalom nélküli agyonbeszélés módszerével).
A
politikai marketing eszközévé tették nemzetközi szinten az alkotmányosságra
való hivatkozást, minden tartalmi kötődés nélkül. Ilyen nemzetközi döntéseknek
való automatikus alárendelődés nem más, mint az alkotmányosságról való
teljes – hatalmi, erkölcsi, kultúrális - lemondás.
Tehát
- mire juthatunk „józan ésszel”?
A magyar alkotmány a legalább ezer éves magyar
nemzet legalább ezer éves államára vonatkozó, legalább ezer
éves államalkotó akarata.
Történelmi-társadalmi tudatunk, közjogi és kulturális identitásunk sarokköve, egyben közjogi és kulturális kincsünk a magyar alkotmány - mely jövőbeli cselekvési lehetőségünk, politikai védőpajzsunk is lehet, amelyet a jelenlegi politikai hatalom mégsem ismer el. (történelmi tény)
Legalább ezer éves a magyar alkotmány (amelynek
első összefüggő, teljes értékű ránk maradt oklevele az Arany Bulla),
amelyet 1944-ig elismert a magyar politika (történelmi tény)
Történelmi alkotmányunktól nem a modern életben való
alkalmatlansága miatt szakadt el a magyar törvényhozás, hanem a német,
majd a szovjet megszállás kényszere miatt.(történelmi
tény)
A megszállt országban a megszálló szándéka szerint működő
testület (az akkori parlament) hozta az 1949/XX-as alaptörvényt,
amelyhez a törvényhozás azóta igazodik. Ennek 77.§ (1)-es
bekezdése szerint a magyar alkotmány nem más, mint maga az alaptörvény.
Az alaptörvényről
annyit állíthatunk, hogy az elismerheti az alkotmányt, vagy megtagadhatja az
alkotmányt, de önmagát nem minősítheti alkotmánynak.
A magyar észjárás szerint az
írott alaptörvénynek meg kell felelnie az íratlanul is erős alkotmányos
elveknek (az „örök”, de legalább a napi politikai küzdelmek felett
álló értékeknek, igazságoknak, egyes hagyományozott megoldásoknak).
A pillanatnyi hatalom nem határozhatja
meg a magyar alkotmányt, hanem a hatalomnak kell az alkotmányt
elfogadnia, és felelősségre vonás terhe mellett megtartania.
(Történelmi tényekből, összefüggésekből következő evidencia)
A magyar alkotmány, kiváltképpen az alapjául szolgáló
szentkorona eszme nem pótolható és nem múlható felül. Kultúránkban a
legmélyebb gyökerekig (népmesék, Mátyás király-mesék,
egész irodalmunk, költészetünk) hatolnak hajszálerei, ható erőként
mozgatta történelmünket, sok esetben gazdasági mentőövünk volt, meghatározta
gondolkodásunkat a társadalomról, igazságról és sorsról, elkötelezettségről,
szolidaritásról, az európai értékek megélésének útjáról. (Tény)
A magyar nemzet kulturális és politikai közösségét
az alkotmánya (alkotmányos szellemisége) tartotta meg, a nemzet érdeke
és értékrendje szerint szabályozva az államot. (Történelmi tény)
Az állam nélkül a nemzet is végleg szétesik („mint oldott kéve”).
Alkotmányunk utánozhatatlan rendszere egyaránt képes
felölelni az egység, a teljesség, és az esetlegesség, a megoldandó válsághelyzetek
világát, fontos esélyt kínálva ezzel számunkra, mint kulturális és
politikai közösség számára. (Ritkán végiggondolt, kellően nem
becsült tény)
A magyar történelmi alkotmány életrevaló rugalmassága
éppen az íratlanul is feltétlenül tisztelt alkotmányos értékek, igazságok
és hagyományozott megoldások, valamint az alkotmányt vagy elismerő vagy
el nem ismerő írott alaptörvény kettősségéből, különvalóságából
ered. (Ritkán végiggondolt, kellően nem elemzett tény) E kettős
rendszer teszi lehetővé az európai és az egész emberiség által tisztelt
értékek, kiküzdött erkölcsi, tudományos, társadalmi vívmányok megbecsülését,
hasznosítását számunkra, identitásunk elvesztése, életminőségünk kockáztatása
nélkül. (Logikai evidencia)
Az alkotmány nem szüntethető meg szavazással, mert más a természete. Nem egy okmány, hanem a nemzet identitásának része. (Történelmi alkotmányunk evidenciája)
Az ember eredendően, lényegénél fogva szabadságra[2] született, amelyet teljességében egy nemzet közösségében élhet meg, ami politikai közösség és szövetség is egyben. (Történelmi alkotmányunk evidenciája)
Az emberi szabadság érvényesítésének eszközrendszere
a jog, a gazdaság, az államigazgatás, ami semmilyen módon nem fordulhat
az ember ellen. (Történelmi alkotmányunk evidenciája)
Az állam feladata a nemzet közösségében az
emberi szabadságot kiteljesítő életvitelhez szükséges feltételek garantálása.
Az államon ez számon kérhető. (Történelmi alkotmányunk evidenciája)
Az államra kötelező igazságokat, értékeket Európában
a legmagasabb szinten képviseli a magyar alkotmányos hagyomány – tehát
nem a józanság, hanem a hatalmi önkény vagy a hatalmi önkény által elkábított
magyarság érdektelensége tart minket távol tőle.
(Ismert alkotmányelméleti tény)
Az alkotmány központi intézménye a szentkorona, amely sokszáz éven át közjogi szakkifejezésnek számított, ezért sosem írták nagybetűvel – Trianonig. 1920-tól használatos a nagybetűs írásmód, amióta komoly nehézségek árán tud érvényesülni. Aki kisbetűvel írja, az nem tiszteletlen, hanem értékrendjében magától értetődő természetes dolognak számít, működését bizonyosságnak tekinti. (Történelmi hagyományunk evidenciája)
A hatalom teljessége csak a szentkoronáé lehet – tehát a hatalom gyakorlói csak felelős, megosztott részhatalmat gyakorolhatnak. Ez a diktatúra alkotmányos és eredendő tilalmát jelenti. A hatalmi ágak feltétlenül megosztandók, nem monopolizálhatók. (Történelmi alkotmányunk evidenciája)
A szentkoronához való viszonyát sem a nép, sem az uralkodó, (sem a nemzet – a szentkorona tagsága, sem a hatalom gyakorlója) nem változtathatja meg. Ezért volt fogalmilag kizárt az önkényuralom a magyar közjogban, és ezt tudomásul vette egy idő után Károly Róbert, Zsigmond király, Mátyás király, a kalapos II. József és mindenki más, egészen a II. világháborúig. (Történelmi alkotmányunk evidenciája)
A mindenkori magyar kormány az alkotmányos rendet, evidenciákat semmilyen okkal, vagy hivatkozással nem sértheti meg, mivel ez a szentkorona sérelmét jelenti. (Történelmi alkotmányunk evidenciája)
A nemzet a politikailag szervezett nép. Tehát a nemzet szentkorona nélkül nép, tömeg, sokadalom. A nép, ha alkotmányához hű (vagy ahhoz visszatér), akkor nemzet. (Történelmi alkotmányunk evidenciája)
Megszálló hatalomtól mentesen nem hatálytalanították
(nem tagadták meg arra megválasztott testület keretében) az alkotmányt (történelmi
tény) Tehát az alkotmány érvényben van, csak figyelmen kívül
hagyjuk. Ezért alkotmánysértésben van a magyar állam. (Alkotmányos
evidencia)
Törvénysértés jogot nem alapíthat – a megszálló
hatalom diktátuma nem szerezhet alkotmányos legitimitást (Történelmi
alkotmányunk evidenciája)
Az önkényuralmat kizárta a magyar alkotmány – a
szentkorona volt a szuverén és nem a nép[3],
nem az uralkodó –, tehát a szentkorona eszme által a közösségében szabályozottan
élő nép (más szóval nemzet) volt a szuverén. (Történelmi alkotmányunk
evidenciája)
Az alkotmány az államra kötelező igazságokat tartalmaz, amely a sok generációs nemzet egészéhez kötődik. Aktuális viták szerint nem formálható – ezt fejezték ki azzal, hogy a koronát Istentől angyal hozta, hogy Szűz Máriának ajánlották fel, hogy isteni igazságnak tekintették (Történelmi alkotmányunk evidenciája)
Az alkotmányt elismerő alaptörvények,
sarkalatos törvények, törvények, állami rendeletek stb. alakítják ki azt
a konkrét intézményrendszert, amely az adott korban, adott körülmények
között lehetővé teszik az alkotmányos közéletet, államot, az alkotmányos
igazságok, értékek, elvek általános tiszteletét, meghivatkozását. (Történelmi
alkotmányunk evidenciája)
A föld a szentkorona tulajdona. Ennek megfelelően mai
szóval: a föld nem tőke, hanem sok szempontból életünk feltétele, és
ezek közül csak egy – ma már messze nem a legfontosabb
– vonása a mezőgazdasági árutermelésre való alkalmassága. (Történelmi
alkotmányunk evidenciájával összhangban jelenkorban is józanul belátható
alapelv)
Az államnak biztosítania
kell a természeti erőforrásokhoz
monopolprofittól mentes, uzsora nélküli hozzáférhetőséget. Az
uzsoramentességet az államnak garantálnia kell a pénzrendszer és bármely
más közintézmény vonatkozásában is, a mai és az ezután következő
nemzedékek számára. (Történelmi alkotmányunk evidenciája)
Az alkotmányos garanciák kifinomult és hatékony
rendszere védte az alkotmányos elveken alapuló közjogi megállapodások
érvényesülését: (történelmi tény)
(a)
Kiemelkedőként említendő a koronázási hatalom-átruházás
kölcsönös garanciális elemeinek egymásba kapcsolódó sora;
(b)
Korlátozott hatalom – a hatalom feltétlen megosztottságának
elve;
(c) Ellenőrzött hatalom – az alkotmányos igazságok, értékek, megállapodások megsértőinek felelősségre vonása elsődleges teendő volt az országgyűléseken, az adómegajánlást, újoncozást is megelőzve;
(d)
Kötelessége a népakaratból politikai hatalomhoz, cselekvési
lehetőséghez jutott képviselőnek az alkotmányos rend betartása és
betartatása, amely kötelesség megszegése esetén felelősségre is
vonható volt, rangját és vagyonát veszthette el (Történelmi alkotmányunk
evidenciája);
(e)
Az ellenállási kötelesség az alkotmánysérelemmel
szemben mindannyiunkra érvényes. (amit még
a mai alaptörvény 2.§-a is megemlít).
Csődben van jelen közjogi berendezkedésünk, amit
a választási és népszavazási kifogásokkal szembeni tehetetlenség jól láthatóvá
tesz (Jelen közállapotunk ténye)
Akik új alkotmányt akarnak, azok vagy tájékozatlanok
vagy el akarják törölni a legalább ezer éves magyar
államot, amely, mint a legalább ezer éves
nemzet önkormányzati szerve, felelős a nemzet, mint politikai közösség
tagjainak életfeltételeiért. (A felsorolt történelmi tényekből következő
logikai evidencia)
A magyar nemzet tudatos
megfosztása a szentkoronától, az alkotmányától
való tudatos elszakítása a magyarság identitásának felszámolását
jelenti, amit a világháború utáni nemzetközi egyezmény szerint népirtásnak,
idegen szóval genocídiumnak neveznek. Nyersebben fogalmazva a magyar
nemzetnek a magyar alkotmánytól való megfosztására
törekvés genocidiális cselekedet. Ma ez a folyamat zajlik, ezt ma tudatosan
és büntetlenül szervezik. (Történelmi tény)
A népirtás egyik módja az
1949/XX-as törvény 77. § (1) törlésének elmulasztása is,
vagy az olyan tankönyvek kiterjedt használata, amelyek az emberi jogokat az
állam „önmegtartóztatásaként” tárgyalják nemcsak II. József idején,
hanem 1990 után is). (Kevéssé hangoztatott evidencia)
Az úgynevezett rendszerváltás
forgatagában alkotmányos biztonság hiányában nincsen szilárd meggyőződéses alapunk, amelyre támaszkodva nagyobb
eséllyel küzdhetnénk méltányos életfeltételeinkért. (Belátható)
Hosszú a listája az elhanyagolt kérdéseknek, jelentős társadalmi történéseknek, amelyek alkotmányosan elfogadhatatlanok:
(a) A hajléktalanok nagylétszámú csoportjának kialakítása a rendszerváltás társadalmat zsaroló eszköze volt. Embertelen megoldása felesleges volt, nem indokolta sem tisztességes politikai, gazdasági, kulturális vagy bármilyen más közérdekű ésszerűség.
(b) A korábbi évtizedek áldozatai közül az elvett magzatok 50-es évek óta számolt 6-8 milliós tömegének a nyilvánosság peremére szorítása egy súlyosan genocidiális társadalom-politika hamis, embertelen értékrendjének relativizálásához, átmentéséhez vezetett.
(c) A szociális vívmányok óvatos átmentése helyett a 90-es évek elején a szociális rendszer szétverése kisstílű megszálló hatalomhoz jobban illett volna, mint az ország talpraállítását hangoztató, demokráciát, népképviseletet, köztársaságot hangoztató rendszerváltás folyamatához.
(d)
Az oktatási és egészségügyi,
valamint a honvédségi rendszer értékzavaros szabályozása
(valósággal lebontása) a magyar alkotmányos hagyományok tiszteletében nem
következhetett volna be.
(e)
A sajtófinanszírozás teljességgel megoldatlan,
csak a társadalommal szembeni ellenérdekeltség vezethetett ahhoz a cenzúrázott-manipuláló
sajtórendszerhez, amely egyik kulcselemévé vált jelenlegi kiszolgáltatottságunknak.
Mindez a tájékozódáshoz és véleménykifejtéshez való szabadságra való
fennen hivatkozással.
(f)
Az egész privatizációs folyamat egy minden képzeletet
felülmúló szemfényvesztés, amely az elemi törvényességet is átlépve,
megtagad minden társadalmi szolidaritást. (Az állampolgárok közösségének
tisztelete – akik 1848 óta gyakorlatilag szentkorona testét alkotó
nemzettagok –, nem tette volna lehetővé az ország javainak józan ésszel
alig felfogható mértékű átjátszását külföldieknek. A termelő vagyon
mellett a belső piaci pozícióink és kulturális javaink zömét juttatták a
belföldivel szemben előnyben részesített külföldieknek, akik több
alkalommal nyíltan is jelezték, hogy a nemzettel semmiféle szolidaritást
nem vállalnak.)
(g)
A további, állami eszközökkel végrehajtott,
társadalomellenes spekulációs lépések erkölcsileg nem menthetők fel.
Ilyen volt például az OTP lakáshitel-kamatok megemelése közgazdasági
szükségszerűségre hivatkozva, miközben a valós cél sokak tragédiáján
keresztül a lakáspiac jelentős szeletének kiszolgáltatása volt
ingatlan-spekuláns csoportoknak. A szándékokra talán még jellemzőbb, hogy
az állam korántsem magát a lakásépítést támogatja, hanem csupán azok kamatait:
a bankok érdekeinek csorbítatlansága mindenek felett!
(h)
Hasonlóan megtévesztő eljárás az úgynevezett
gazdasági támogatások ügye, amelyeket a megtévesztő
elnevezéssel megvonhatóvá tettek, holott azok a Keynes-i gazdaságpolitikai
rendszer elhagyhatatlan újraelosztási eszközei.
(i)
A természeti erőforrások nemzeti tulajdonlása
elvének megtagadása az EU csatlakozási szerződésben, belső privatizációs
műveletekben, higgadt fejjel csak genocidiális céllal magyarázható. (A
szentkorona tulajdonlási elve jó hivatkozást adhatna a „természetes monopóliumok”
nemzeti tulajdonlása mellett, illetve e monopóliumok magántulajdonlása, főleg
külföldi magántulajdonlása ellen.)
(j) A hitel- és tágabban a pénzrendszer nemzetközi magántulajdon-érdekű pénzügyi köröknek történt kiszolgáltatása nem illeszthető össze a nemzet érdekével, így természetjogi elvű alkotmányos alapelvekkel sem.
(k)
Az adópénzek kivetésének és felhasználásának ellenőrizetlensége
minden képzeletet felülmúló az ígért rendszerváltási garanciák helyett.
Az önkormányzatok gazdálkodási alapjainak elvonása terén sem
indokolható például a törvénytelenség, még kevésbé a törvényeknek az
uzsorás politikához való igazítása.
(l)
A társadalom-szabályozás megannyi eleme gyakorlatilag
uzsorás művelet, a nemzeti, az alkotmányos alapú országos érdekek nyílt
semmibe vétele, illetőleg állami eszközű
felszámolási törekvés.
(m)
És mindennek a tetejébe: Az erőszakos EU csatlakozás
módja, szervezése, menedzselése a társadalom anyagi érdeke, értékrendje,
elvárásai ellenére; a függetlenséghez kötődő reményei, a
szuverenitásért folytatott megannyi küzdelme, egész gondolkodása, alkotmányos
identitása, hagyománya, nemzeti szolidaritás igénye ellenére; az
alkotmányos értékekért folytatott közjogi küzdelmek vállalása helyett
– csak a tudatos népirtás fogalmával minősíthető.
(n)
Különösen látványossá tette a magyar alkotmányt tagadó jelenlegi
közjogi állapotunk intézményes rendjének totális csődjét az,
amikor „csiki-csuki”
alapon közölte az Alkotmánybíróság, hogy 2/3-dal
bármit megszavazhat a parlament aktuális testülete, azzal szemben semmilyen vétónak
nem tudnak érvényt szerezni. Ez nem népszuverenitás, ez az alkotmányos
garanciák lehetőségének is a tagadása, ez a XX. századi kegyetlen
diktatúrák útján való továbbhaladás.
(o)
Ilyen jelenségekkel szembeni fellépésre
a szentkoronára épülő magyar alkotmány ellenállási
jogot, sőt kötelességet tartalmaz (amely a Habsburg-ház
XX. századi trónfosztása után – a legkényesebb ízlések szerint is –
megilleti a nemzetet).
A lehető legalaposabban át kell tekinteni a magyar
alkotmány ügyét, a német megszállást követő szovjet megszállás
megszűnésekor előállt helyzetet (Evidencia, megkerülhetetlen feladat)
Az alkotmány nem azonos az alaptörvénnyel. Ezt az
éles különbségtételt haladéktalanul meg kell tenni a tisztánlátás kedvéért,
és azon kihívás miatt, amit a ma használatos önkényuralmi alaptörvény
77. §-ában állítanak az alkotmány és alaptörvény azonosságáról. Tévedésből
avagy azzal a céllal teszik ezt, hogy fogalmuk se legyen többé a későbbi
nemzedékeknek a hajdani magyar alkotmány lényegéről és a veszteségről,
amely minket és az utánunk jövőket éri az alkotmánytól való elszakítottságban?
Lehetetlen, hogy egy egész társadalmi réteg – a politikai vezetés –
figyelmét egyszerűen elkerülje (számos) ilyen horderejű kérdés.
(Logikai tény)
Olyan időkben, amikor természetes, hogy az írott törvények, megállapodások az alkotmányos szellemiségnek alávetik magukat, a kettőt (íratlan elveket és írott megállapodásokat, sőt intézményeket) együtt nevezték alkotmánynak. Amikor azonban olyan „természet-ellenes” helyzet van, hogy az esetleges hatalmi erőfölényt szentesíteni kívánó írott alaptörvény nem ismeri el az íratlanul is kötelező magyar alkotmány hagyományát (örök emberi-közösségi értékeit és igazságait), akkor alapvetően fontos az erőteljes megkülönböztetés alkotmány és alaptörvény között. (Logikai evidencia)
Egyszerű, polgári jogi szerződéseknél is jogi előfeltétel,
hogy az írásba foglalt szerződés szövegének meg kell egyezni a szerződő
felek akaratával. Hát akkor az írott alaptörvénynek meg kell-e felelnie
az íratlanul is erős alkotmányos elveknek? (Az „örök”, de a napi
politikai küzdelmeknek mindenképpen felette álló értékeknek, igazságoknak,
hagyományozott megoldásoknak?) (Analógiával szemléltetett evidencia)
Az alkotmányosságot mint kulturális minőséget, igényt
az uniós csatlakozás nem számolhatja fel, s ha ilyen kísérlet, erőszak
történik, akkor a magyarságnak ellenállási kötelessége van. El
kell érnie alkotmányosságának elismerését, amint azt tették eleink is
sokszáz éven át, hol fegyverrel, hol közjogi küzdelemben. (Történelmi
szükségszerűség)
Fel kell használni az emberi gondolkodás elemző és
alkotó képességét, minden elérhető és megvalósítható vívmányát az
alkotmányos értékek védelmére és hasznára. (Történelmi
alkotmányunk evidenciája – történelmi szükségszerűség)
A jogfolytonosságot helyreállító és alkotmányreformot megvalósító nemzetgyűlés megtartása az alkotmányhoz való visszatérésnek már intézményesült útja. (Történelmi tény)
Külön e feladatra választott nemzetgyűlésre van
szükség – az elképzelhető legteljesebb társadalmi részvétel és
legsokoldalúbb kontroll mellett (Történelmi mintára támaszkodó
evidencia)
(a)
területi elvű képviselet,
(b)
a kamarák, társadalmi szervezetek, történelmi egyházak képviselete,
(c)
a tudományos, oktatási, egészségügyi intézményi
rendszerek képviselői,
(d)
oktatásban érdekelt szülők és más általánosan kötelező
alkotmányos előírást teljesítők képviselete,
(e)
nemzetiségek és határon túli magyarok képviselete,
(f)
akik személyükben kiemelten érdemesek, nagy szolgálatot
tettek a nemzetnek stb. részvételével.
A nemzetgyűlés döntési joga az alkotmányos elvek tiszteletét, evidenciák határát nem lépheti át – például a szentkorona szuverenitását, a közösségében szabad emberi személy elvét nem sértheti meg. (Történelmi alkotmányunk evidenciája) Részletezve:
(a) nem korlátlan a nemzetgyűlés mint kiemelt, rendkívüli hatalmi szerv szuverenitása, jogköre, hanem az alkotmányos elvek által behatárolt (lásd erkölcs és tudományos igazság, vagy éppen megformálódott európai hagyomány)
(b) meg kell feleljen az alkotmányos elveknek, evidenciáknak,
(c) tagjai ezért esküvel kell kezdjék tevékenységüket
(d) egy megelőző elvi-fogalmi tisztázó felkészülésre kell támaszkodjon
(e) egy megelőző erkölcsi bizonyságra, elhatározásra kell támaszkodjon
A nemzetgyűlés feladata elkülönítendő a törvényhozásétól – ezen javaslat hívei a jogfolytonosság elismerésén és azt követően az alaptörvény megfogalmazásán, valamint a meglévő törvények felülvizsgálásán kívül nem terjesztenék ki a nemzetgyűlés hatáskörét az aktuális törvényhozásra. Ezen logika szerint a nemzetgyűlés és a törvényhozás egymás mellett, párhuzamosan is működhet. (Józan ész szerinti megoldás)
A megvalósítandó felsőház funkciója a nemzetgyűlési
tevékenységből fejlődne ki. A felsőház feladatköre az alkotmányosság őreként
jobban is elválasztható a képviselőház tevékenységétől, mint a mai elképzelések
azt felvetik. Ezen meggondolás szerint a civil szervezetek érdekérvényesítése
a képviselőházi bizottságokba csatlakozhatna be, megfelelő reprezentativitás
és legitimitás esetében akár meghatározó súlyú döntéshozatal erejéig.
Tehát az „érdekképviseletre” támaszkodó törvényhozási tevékenység
az alsóházban és bizottságaiban valósulhatna meg, míg a felsőház az
alkotmány őre lenne, az „értékképviselet”
helye, elhatárolódva a közvetlen érdekképviselettől. (Józan ész
szerinti megoldás)
Három, egymást részben átfedő
közösségnek közösen öröksége a
magyar alkotmányos hagyomány, ha felvállalják hagyománykincsét – értékeit,
igazságait, az alkotmányos szolidaritást:
(a)
a mai Magyarország területén élőknek (ha alaptörvényben
elismerik),
(b)
a magyar tudatúaknak, a magyar nemzet tagjainak, bárhol is éljenek a
világon (közösségeik, autonómiájuk által felvállalva)
(c) a Szentkorona országainak, a Kárpát-medence népeinek (a „hungarusoknak”), vallásuktól függetlenül, még ha nem is magyar anyanyelvűek, mindenkinek, aki felvállalja az alkotmányos örökséget – (alaptörvényükben, közösségeik, autonómiájuk által deklaráltan).
Készítette Fáy Árpád,
a szerkesztés befejező fázisát Kispál Ibolya végezte
[1] Evidencia: bizonyítás nélkül logikailag egyértelmű, magától adódó, megkerülhetetlen, bizonyos; – matematikai evidencia pl. a 2x2=4, erről nincs mit szavazni.
[2] A felelős szabadság: a természetjoggal összeilleszthető alternatívák közötti választás.
[3] A „nép” és „nemzet” kifejezések ebben a felsorolásban szinonimaként szerepelnek. A lehetséges a megkülönböztetésük úgy, hogy a nemzet a politikailag szervezett nép. Tehát a nemzet szentkorona nélkül nép, tömeg, sokadalom. Illetőleg a nép, ha alkotmányához hű vagy ahhoz visszatér, akkor nemzet.