Vissza a főoldalra * Történelmi alkotmányunk jogán - tartalomjegyzék
Az alkotmány kérdése iránt lelkiismerettel forduló közéleti személyiségek
sem tudják eldönteni a mai napig, hogy egyáltalán érdemes e kérdéssel
foglalkozni. A kevés kételkedése közepett is megszólaló egyike, Nemeskürty
István.
Az alkotmány a középkor óta leírva is ránkmaradt ősi szavunk: olyan épület, amely fokozatosan jött létre.
A latin constitutio (Szenci Molnár Albert szótárában, 1604.: „rendelés, végzés”) más nyelveken nem érezteti valamely tartósan érvényes szabálygyűjteményben idők jártával fokozatosan kiteljesedő „épít” ige jelenlétét (németül: Verfassung) – vagyis a magyar történelmi alkotmány – amint az Thirring Gusztáv a Pallas Lexikon 1896-ban megjelent XII. kötetében kifejtette: „ezer éves fejlődés eredménye … az államépítés e nagy munkájában mindig a régi maradt. A fokozatos fejlődés következménye, hogy alkotmányunk nincsen egy chartában összefoglalva. Az ily történelmi alkotmány nagy előnye, hogy szelleme a köztudatban inkább bevésődik; tekintélyét és a hozzá ragaszkodást a múlt emlékei nemzedékről nemzedékre fokozzák és azért sokszor biztosabban vezet, mint a régi alap teljes feladásával készült alkotmánylevelek.”
A mi magyar constitutiónkat, annak alkotmány elnevezését Kármán József írta-értelmezte az általa alapított Uránia folyóirat 1794. évi első számában: „nemzeti sarkalatos törvényeink sarkkövei alkotmányunknak.”
A sarkalatos törvényeket egybefoglaló Corpus Juris Hungarici-nek Mosóczi Zakariás nyitrai püspök által Nagyszombatban, 1584-ben kiadott gyűjteményében már szerepel a constitutio szó: „Decreta, constitutiones et articuli regni Ungariae”.
Köztudott, hogy az első írott alkotmányunknak az aranybulla tekinthető.
A szegedi és a veronai egyetemek
közös vállalkozásában a millennium alkalmából 1999. októberében közzétett
„De Bulla Aurea” című ünnepi külsejű kötet előszavában, amelyet
magyar és olasz tudósok jegyeztek, olvasható, hogy Aranybullánk egyes
mondatai szinte szó szerint egyeznek az ENSZ 1948. december tizedikén közzétett
alapokmányával. Például:
Aranybulla:
„Sem mi, sem utódaink servienst el ne fogjanak, vagy romlását ne okozzák, csak akkor, ha előzőleg perbe idézték és a bírói eljárás során elítélték.”
ENSZ alapokmány:
„Senkit sem lehet önkényesen letartóztatni, őrizetbe venni vagy száműzni.”
Már Szent István törvényeiben olvasható:
„Senki se merjen szabad embert
szolgaságra vetni.” Ugyanis: „Istenhez méltó s az embereknek üdvös, ha
mindenki szabadságban éli le életét.” (XXII. Törvény)
Mindebből következően
TÖRTÉNELMI
ALKOTMÁNYUNK MA IS ÉRVÉNYES.
Az elmondottakból fakadóan a változó korok indokolt igényei szerint tovább épülhet, bővülhet.
Így bővült alkotmányunk a Szent Korona legkésőbb Hunyadi János kormányzósága idején írásba is foglalt tanával, amelynek lényege, hogy a Sacra Corona a nemzet egészét jelképezve uralkodik, az általa megkoronázott, felszentelt uralkodó csupán végrehajtja a korona, vagyis a nemzet akaratát.
A népköztársaság alkotmányának elnevezett
és máig toldozott-foldozott hatalmi szabályzat
a népköztársaság megszűntével érvényét vesztette.
A rendszerváltásnak elnevezett évben-években kísérlet se történt történelmi alkotmányunk újra-érvényesítésére, kiegészítésére, megvitatására. Az Országgyűlés elnöke tudja, hogy e téren teendők lennének, azonban mintha történelmi alkotmányunkat figyelmen kívül hagyva, ismét, mint már 1949-ben, egy új, az éppen adott hatalom igényeit kifejezésre juttató charta megfogalmazását sürgetné.
Ha netán mégis napirendre kerülne bárminő új alkotmány megvitatása, ne feledjük Arany János intését:
„A haza szent ügye gyűjtött volna rakásra
Benneteket: komolyan vitatni, mi eszközök által
Lenne a kedves hon boldoggá, lenne dicsővé.
Ti pedig oktalanul mellőzve, feledve a közjót,
Képzelt érdekekért civakodtok …
Ti szabadelvűek, kik nyelveteken ama legszebb
Szót, a szabadságot szólásban, gondolatotokban,
Testben, lélekben meritek hordozni naponként:
Névvel vagytok azok. Vallástok képmutatóság,
Bennetek
türelem más értelműek iránt nincs …”
(Az
elveszett alkotmány, 1846.)