ALKOTMÁNYOSSÁGRÓL ÉS A JOGFOLYTONOSSÁG HELYREÁLLÍTÁSÁRÓL

Az alkotmányosság folyamatossága a magyar történelem folyamán mindig biztosítva volt, vagy ha megszakadt, helyreállították. Legutoljára ez a folyamatosság 1944-ben szűnt meg a német megszállással. Ezt követően azonban az alkotmányos folyamatosság visszaállítását a magyar politikai vezetés mind 1945-ben és 1949-ben, mind 1989-ben elmulasztotta. Az 1945-ös és 1949-es helyzetet meghatározta az a hatalmi nyomás, amelyet jól megvilágít Sztálinnak Gyilasz előtt tett megnyilatkozása: „Az alkotmánnyal a magyar nép gerincét kell megtörni.” 1989-ben pedig a nemzetközi pénzhatalomnak való alávetés érdekével állt szemben az alkotmányosság visszaállítása.

Alapelvek:

1. Az önrendelkezés (szuverenitás) a magyar nemzet (a magyarhoni politikai közösség) természetjogon alapuló igénye, az alkotmányos állami lét feltétele. Az 1944-től 1991-ig tartó idegen katonai megszállás után visszanyert önrendelkezésről (szuverenitásról) a jelenlegi nagykorú állampolgároknak nincs joguk lemondani, azt megerősítve kell továbbadniuk a következő nemzedékeknek. Következésképpen csak egy konföderáció jellegű nemzetközi integrációhoz való csatlakozás lehet legitim, amely nem fosztja meg a magyar népet az önrendelkezéstől, attól a lehetőségtől, hogy alapvető életkörülményeiről, együttélési szabályairól választott képviselete útján, vagy a közvetlen demokrácia eszközeivel maga döntsön; beleértve a nemzeti pénzrendszerrel, a pénzkibocsátással kapcsolatos döntéseket, amelyekkel a nép megvédheti magát a gazdasági erőfölényben lévők visszaéléseitől; és beleértve a földnek, az ország mezőgazdasági és nem mezőgazdasági területének használatára és tulajdonlására vonatkozó döntéseket is. Továbbá csak olyan integrációhoz való csatlakozás lehet legitim, amelynek jogrendje lehetővé teszi, hogy bármely tagja saját kezdeményezésére, reális feltételek között kilépjen az integrációból.

2. A magyar alkotmány a nemzetnek, mint közösségnek eredetéről, céljáról és a hatalomról vallott közös tudata, amely sok évszázad alatt fokozatosan fejlődött ki és őrződött meg, hasonlóan az anyanyelvhez, a népzenei kincshez. A jelenleg hatályos alkotmánynak nevezett többször módosított 1949. évi XX. -as jogszabály tehát nem alkotmány, hanem alaptörvény. Az alkotmányt nem lehet és nem is kell kodifikálni, ez számos egymást követő nemzedék közösségi tudatú tagjainak konszenzusában van jelen, és csak lassan, évszázadok alatt, szerves fejlődéssel változik. Az alaptörvény és a sarkalatos törvények az alkotmánnyal összhangban álló, írott jogszabályok, amelyek a nemzeti konszenzusban jelen lévő alapelveket a gyakorlati szükségletek szerint konkretizálják. Ezek az Országgyűlés kétharmados többségével hozhatók és módosíthatók. Az alkotmány nem csak közjogi, hanem tudati, erkölcsi kategória is, egy nemzet történelmileg kialakult erkölcsiségének írott vagy íratlan megfogalmazása. Az alaptörvény és a sarkalatos törvények feladata az alkotmány elveinek átvitele a közjog síkjára.

Az alkotmányos viszonyok rendezéséről:

3. Az új alaptörvény kialakításánál nem mérvadó az EU jelenlegi joganyaga, ellenkezőleg: a kormány csak olyan csatlakozási szerződést terjeszthet a magyar választópolgárok elé, amely összhangban van a magyar történelmi alkotmány szellemében alkotott új alaptörvénnyel. Annál is inkább ragaszkodni kell a magyar szuverenitást megőrző feltételekhez, mert egyértelmű, hogy Magyarország EU-csatlakozása sokkal inkább az EU érdeke, mint Magyarországé. Az ország, a nemzet szabadsága gyakorlásának előfeltétele, hogy az előbbiekben értelmezett alkotmány jegyében intézhesse saját ügyeit. Ha erre nincs lehetősége, akkor bármely sorsfordító döntés, amelyet a nemzet nevében deklarálnak, semmis, és a nemzetet, a magyar népet, az országot nem köti.

4. Szükségesnek tartjuk jószolgálati Alkotmányossági Tanács létrehozását. Ennek legfontosabb feladatai: /a/ felhívni a közvélemény figyelmét a magyar identitás alapvető elemére: alkotmányos hagyományunkra, az érte folyó közjogi küzdelem fontosságára; /b/ tárgyalásokat kezdeni a kormánnyal és a parlamenttel az alkotmányozó nemzetgyűlés jogi kereteinek kialakításáról. Az Alkotmányossági Tanácsot olyan összetételben kell megalakítani, hogy egyházak, önkormányzatok, köztestületek, érdekképviseletek, egyéb fontos civil szervezetek, hazai nemzetiségek olyan képviselői és olyan felkért szakértők munkálkodjanak benne, akik személyesen is elkötelezettek az alkotmányozás ügyében, akiket szűkebb környezetük közvetítőként is elfogad az alkotmány témakörében, akik együttesen jószolgálati jelleggel fordulhatnak az államelnökhöz, az országgyűléshez, a kormányhoz és más közintézményekhez.

Budapest, 2002. szeptember 14.

Helyben:

Alkotmányossági Műhely és Fórum Társaság

Szent Korona Társaság

Összmagyar Testület

Csatlakozott:

Magyarok Nagyasszonyának Szentkorona Lovagrendje

Szívvel és Lélekkel a Nemzetért Kezdeményezés

Erdélyi Szövetség

Kossuth Lajos Polgári Kör

Beregi Gazdakör

Csatlakozott személyek:

1.	dr	Andrásfalvy Bertalan
2.	dr	Bakos Batu
22.		Bányai Jenőné
4.		Bojti György Pál,
5.		Bokor Levente,
6.		Dohán Mihály,
7.	dr	Drábik János,
8.		Fáy Árpád
9.		Fekete Gyula író
10.	dr	Kellermayer Miklós
11.		Kocsis István író
12.		Kovács Péter, Székesfehérvár
13.	dr	Pásztor Miklós
14.		Polyák Endre
15.		Síklaky István,
16.		Székelyhidi Ágoston
17.	dr	Szijártó István
18.	dr	Tarr György
19.	dr	Tóth Pál Tamás
20.	dr	Végh László fizikus
23.		Frenczel Bertalan, Beregi Gazdakör nevében

- A nyilatkozat aláírása nyílt körű, ahhoz való csatlakozást az alkotmany@ngo.hu címen fogadunk mind személyek, mind szervezetek részéről.

- A nyilatkozat bővebb indoklást tartalmazó változatát a közeli időben hozzuk nyilvánosságra.

- A konferencia egyéb anyagai olvashatóak a http://www.alkotmany.ngo.hu/2002_szept_13_14_irasos_anyagok.htm internetes címen.

Vissza az oldal tetejére