Vissza a főoldalra * Vissza 2002 szept 13-14 írásokhoz

 Dr Kellermayer Miklós: Az örök alkotmány

~ Tudás és hit, az élet értelme ~

Az, hogy 15-20 percben az alkotmánnyal összefüggésben a tudomány és az istenhit megvilágításában összefoglaló előadást tartsak az életről, az élővilágról és benne az emberiség életkilátásairól, nyilvánvalóan teljesíthetetlen feladat. Amúgy sem én lennék erre a legalkalmasabb, hanem Balogh János. Ő azonban sajnos itt hagyott bennünket. Kilencven éves volt, mégis váratlanul jött a halála. Rövid előadásomat neki szentelem. Előtte, mint a XX. század legkiválóbb magyar tudósainak egyike előtt tisztelgek.

Tragikus megállapítással kezdem előadásomat. Balogh János is így kezdené. Zsarnokság van! Az egész Földre kiterjedő (globalizált) életellenes, emberiségellenes zsarnokság van.

„… és hol zsarnokság van, 

mindenki szem a láncban;

belőled bűzlik, árad

magad is zsarnokság vagy;”

(Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról)

Igen, mindannyian részesei vagyunk az élővilág elleni globalizált zsarnokságnak. Ha ugyanis, minden úgy halad tovább, mint, ahogy a dolgok ma haladnak, ha változatlan ütemben égetjük a kőszenet, kőolajat és a földgázt, ha a mostanival egyező ütemben pusztítjuk az erdőket, szennyezzük a talajt, a vizeket, a levegőt a Föld 50-100 éven belül lakhatatlanná válik az emberek és sok más élőlény számára. Ez nem néhány tudós puszta fenyegetése, hanem a szomorú, a tragikus valóság.

Három kérdésre kell itt választ kapnunk:

1.) Mikor kezdődött a fenyegető pusztulás?

2.) Hogyan jutottunk idáig?

3.) Mi az ok? Miért kerültünk ebbe az iszonyatos bajba?

Az 1.) kérdésre, a kezdet időpontjára elég pontos választ adhatunk. 500 évvel ezelőtt, az Újkor kezdetén indult el a baj, vagyis akkor, amikor a tudomány és az istenhit szétválasztása elkezdődött. Kopernikusz felfedezésére helytelenül reagált az emberiség. Amit Kopernikusz állított, igaz. Igaz, hogy nem az álló Föld körül keringenek az égitestek. Amit ebből általánosan levontak azonban nem igaz. Nem igaz az, hogy nem a Föld a világmindenség központja. Kopernikusz felfedezéséből ezt az ártó következtetést nem vonhatták volna le. A ma divatos szóval, csúsztattak. 500 évvel ezelőtt is és ma is az-az igazság, hogy a Föld a világmindenség központja. Hogy milyen központja? Értékközpontja! Az élővilág és benne az emberiség teszi a Földet azzá. Felesleges, ártó és felettébb tudománytalan fantazmagória élővilágot, értelmes emberi lényeket feltételezni a Földön kívül. Azért ártalmas, mert elterelő. Elterelő az alázatos csodálkozástól és az élővilág és benne önmagunk védelmétől.

A 2.) kérdésre, vagyis arra, hogy az elmúlt 500 évben, azaz az Újkoron át valójában hogyan zajlott az életellenesség, hogyan fokozódott az élővilág fenyegetettsége a mai, a végpusztulás közelségének szintjére, a válasz az, hogy kezdetben lassan, majd egyre gyorsabban. A kőolaj felfedezése, égetésének kezdete, a robbanó motorok elterjedése óta, iszonyatos sebességre nőtt az élővilág fenyegetettsége. Éppen itt van az egész világra kiterjedő zsarnokságnak, az életellenes, globalizált diktatúrának, az egész Földre érvényes halál demokráciájának a sarokpontja. A kőolaj igazságtalan kisajátításból eredő tőke akadályozza a biztonságos atomreaktorok felépítését és a hidrogén égetésére való általános áttérést. Az utolsó pillanat jött el arra, hogy az emberiség egy általános összefogással álljt parancsoljon a kőolaj égetésének és megteremtse az életbarát energiát még mielőtt a katasztrófa valóban bekövetkezik.

A 3.) kérdésre, a miért-re két válasz van:

a.) Azért, mert a tudomány és az istenhit szétvált. (Itt önkényesen, a pontosítás miatt, a tudomány szó alatt kizárólag a szűkebb fogalmat, a közvetlen megfigyelésekkel, mérésekkel, kísérletekkel szerzett ismereteket összefogó tudományt, a természettudományt értem). A tudomány és az istenhit szétválasztása azonban éppen a természettudományos felfedezések miatt vált és válik elfogadhatatlanná. Éppen a természettudományos felfedezések bizonyítják, hogy a létező világ négy ponton torkollik bele a misztérium világába. Ott, ahol a tudomány bizonyítja valaminek az egyszeri, megismételhetetlen létrejöttét, egyben a misztérium világához való csatlakozást bizonyítja. Ezért állítható teljes bizonyossággal, hogy az a tudomány, amelyik tagadja szoros kapcsolatát a misztérium világával se nem teljes, se nem igaz, se nem szabad! Nem nehéz belátni, hogy az erőszakos szétválasztás miatt került a modern tudomány az igazi rendeltetése, a Föld kitüntetett értékét, az élővilágot védelmező küldetése helyett, a hamis tőkefelhalmozás, a globalizált életellenesség „vezérhajósává”.

b.) A miért-re adható második válasz a jelen konferencia témáját, az alkotmányt, az alkotmányokat érinti. Amikor az előadásomra készültem, először az alkotmány szó pontos meghatározását (definícióját) próbáltam megtudni. A „Magyar Értelmező Szótár”-ban ez áll: Alkotmány = ”Valamely állam alaptörvényeinek összessége”. A nagy Webster szótárban így: Constitution = „The system of the fundamental laws and principles of a government, state, society”. (Ez szinte szóról-szóra azonos a Magyar Értelmező Szótár meghatározásával).

Nagy meglepetésemre azonban egyik helyen sem találtam utalást a legfőbb alkotmányra, az ÖRÖK ALKOTMÁNYRA. A világmindenséget átfogó, egyetemes törvényi rendre. Ezt a törvényi rendet a kezdetektől észleli az ember. Kutatásai során egyre mélyebben és mélyebben ismerte, ismeri meg. A sok kiemelkedő kutató közül itt egyet, Einsteint idézem. A világmindenséget átfogó törvényi rendben, az ÖRÖK ALKOTMÁNYBAN az egyes törvényeket kivétel nélkül tökéletesnek, ésszerűnek és célszerűnek találta. Amikor a tökéletesség, az ésszerűség és a célszerűség eredetét kérdezte saját magától, kötelező érvénnyel ismerte fel a létező világ kapcsolatát a misztérium világával, Istennel. A létező anyagi világ és Isten, a tudomány és az istenhit szétválaszthatatlanságára utal híres mondása: „A tudomány istenhit nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak”.

Az ÖRÖK ALKOTMÁNYNAK azonban nem csak az a jellemzője, hogy tökéletes s benne az egyes törvények ésszerűek és célszerűek, hanem az is, hogy három fő fejezete van: 1.) Az élettelen világra, 2.) az élő sejtekre, az élő sejtek közösségéből felépített élőlényekre, 3.) az egyes emberekre vonatkozó törvények. Ez a három fejezet egy törvény-lépcsőzetet, törvény-hierarchiát alkot. Az első két szinten a törvény kötelező! A törvény az egyes szereplők létkeretét adja. Ebből következően maguk is, működésük is, létük is tökéletes és az ésszerűség, célszerűség általános jellemzőjük. A harmadik szinten az egyes szereplők, vagyis az egyes emberek fel vannak szabadítva a törvény kötelező volta alól. Szent Pál szavai szerint: „A törvény nem uralkodik rajtatok”. Nem uralkodik, de az ÖRÖK ALKOTMÁNY, a világmindenséget átfogó, egyetemes törvényi rend lényegéből fakadóan érvényes mindenegyes emberre is. Így értjük meg Isten fiának, Jézus Krisztusnak intelmét: „Ti pedig legyetek hát tökéletesek, amint Mennyei Atyátok tökéletes!” (Márk: 5/48.) Vagyis az egyes emberek az egyetlen olyan tagjai a világmindenségnek, akik nem kötelezően tökéletesek. Viszont az ÖRÖK ALKOTMÁNY egyetemes érvényessége miatt nekik is tökéleteseknek kell lenni, saját elhatározásukból, saját közreműködésükkel. Mégpedig a lehető legtökéletesebbnek, olyannak, mint a Mennyei Atyánk, az élő Isten. Mindez azt jelenti, hogy az ember valóban szabadon törvénykezhet, de tudnia kell, hogy bajt hoz magára, ha ÖRÖK ALKOTMÁNY ellenére hoz törvényeket és nem annak szellemében. Az elmúlt 500 évben pont ezt tette. Nem változtat ezen az, hogy valójában sem az egyének, sem a kisebb-nagyobb közösségek nem is tudták, nem is tudják mit cselekszenek.

Ezért olyan fontos, hogy tudatosítsuk magunkban és életünk iránytűjeként fogadjuk Isten egyszülött fiának, Jézus Krisztusnak állásfoglalásait az ÖRÖK ALKOTMÁNYRÓL, amelyre „a törvény” elnevezést használja. Így szól: „Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt, vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy í betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik”. (Máté: 5/17.) A valaha élt ember által feltehető legfontosabb kérdésre Jézus Krisztus válasza örök útmutatás számunkra. A kérdező így kérdezett: „Mester mondd, melyik a legfőbb parancs a törvényben?” (A jelen konferencia nyelvén ez így hangzik: „Melyik a legfontosabb törvény az ÖRÖK ALKOTMÁNYBAN?”). Jézus Krisztus válasza ez volt: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből! Ez a legfőbb, az első parancs. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. E két parancson függ az egész törvény”. (Máté 22/37.)

Elménket, azaz tudásunkat, tudományunkat először teljessé kell tennünk. El kell fogadnunk a tudásunk és hitünk szoros kapcsolódását, a lényegünkből fakadó csatlakozásunkat a misztérium világához. Csak a tudás és a hit megbonthatatlan egységén keresztül juthatunk a békés együttélésünk és küldetésünk teljesítéséhez szükséges energiához. Éppen ezért a törvény (a parancs), amit Jézus Krisztus kinyilatkoztatott az iménti idézetben, valójában a ránk, emberekre vonatkozó termodinamikai törvény. Hogy biztonságban élhessünk itt a Földön, részesülnünk kell Isten erejéből, a kegyelemből. Azonban ez az erő csak akkor szolgálja javunkat, ha a szeretet útján szétosztjuk. Fontos, a legfontosabb, hiszen Isten fia, Jézus Krisztus adta tudtunkra, ha napi dolgainkat bármilyen káprázatosan, bármilyen fejlettségi szinten is végezzük, istenhit nélkül az élővilágot és benne saját életünket veszélyeztetjük. Ha viszont csak érzelemből, a tudásunk, tudományunk nélkül fordulunk Istenhez szakadást, viszályt, vallásháborúkat szítunk önmagunk között.

Befejezésül arra szeretnék inteni, hogy végre véget kellene vetnünk a hamis új alkotmányozásainknak. Nekünk olyan alkotmányunk van, a Szent István-i alkotmány, amely az ÖRÖK ALKOTMÁNY elfogadásában született, amelyet most is elménk és hitünk egységében kell követnünk.

2002. szeptember 13-án elhangzott előadás

dr Kellermayer Miklós egyetemi tanár, 

Pécsi Tudományegyetem

Vissza az oldal tetejére