Vissza a főoldalra * Vissza 2002 szept 13-14 írásokhoz
„De most fölkelek, mondja az Úr,
Most fölmagasodom és fölemelkedem.”
(Ézsaiás 33: 10)
Nagy örömmel hallgattam az értékes előadásokat.
Mint a jogban járatlan megértettem belőlük az alkotmányjogi problémák lényeges elemeit. Hasznos volt az, hogy nemcsak elméleti kérdésekre mutattak rá az előadások, hanem a valódi élet összefüggéseit is megvilágították. Érzékeltették az EU csatlakozás előnyeit és veszélyeit, jogi és gazdasági szempontból. Rámutattak az ország előtt álló döntés felelősségére, mely nemzeti és egyéni életünk szempontjából felvetheti az élet és halál kérdését hosszabb távon, ha nem a történelmi alkotmányunk ismeretében és védelme alatt tájékozatlanul dönt az ország népe. Az alkotmányjogi ismeretek fényében világosan láthatjuk tehát nemcsak az előnyöket de a veszélyeket is.
Mindegyik előadás külön-külön is tetszett s közölt új információkat. Egy-két szempontot azonban szeretnék kiemelni, melyek számomra különösen sokat jelentettek.
4. Megdöbbentő, hogy a mai napig nem állították helyre alkotmányunk jogfolytonosságát a Hitleri és Sztálini megszállás és diktatúra után. 1944 óta csak a ránk kényszeríttet ilyen- olyan tákolt alaptörvények alapján, kormányozzák népünket, melyet alkotmánynak csúfolnak. Ősi alkotmányunk védelme nélkül akarják egyes politikai pártok bevinni az EU-ba, a nagy homogenizáló olvasztókemencébe a magyar népet.
Remélem, megértik elfogultságomat a transzcendens dolgok iránt a konferencia tagjai, hisz kényszernyugdíjas református lelkész vagyok és az élet problémáit elsősorban etikailag, nézem. 73 év tapasztalata és családi hagyományaink mélyítik az előadókkal való együttgondolkozásomat. Németes nevem is elárulja, hogy én sem ősi magyar családból származom.
Apai ágon a hugenottákig nyúlik vissza a családtörténet. Őseink II. József idejétől szolgáltak, mint lelkésztanárok észak Magyarországon. Az I. világháború után édesapámat Gálszécsről utasították ki a csehek. Itt kétnyelvű iskolában tanított. Szolgálatát Nyírmadán végezte tovább, egy szabolcsi faluban 40 éven keresztül. Miután felcseperedtem, teológiai tanulmányaim után én is 40 évet szolgáltam, mint református lelkész tanyákon és kis falvakban. 29 évig Nyírparasznyán éltünk a 120 lelkes református gyülekezetben.
Láttuk és átszenvedtük a 45 éves diktatúrát, a keresztyén népi hagyományokra épült kultúra és közösségek szétverését. Láttuk, hogy adminisztrációs eszközökkel hogyan alázták meg, és kényszerítették a vidéki paraszti tömegeket szűk városi körülmények közé. Láttuk tehát a rafinált, modern genocídium tervszerű fokozatos megvalósítását.
Ma a Beregi Gazdakör, Népfőiskola és Független Alkotók társaságának vagyok az elnöke. Személyes életemben, mint özvegyember 8 gyermekem közül már csak legkisebb leányommal és két mezőgazdaságból megélni szándékozó fiammal élek Tiszaszalkán. Én irányítom a családi biogazdaságot.
Történelmi tapasztalataim a volt káderek „etikus” viselkedéséről, kegyetlen módszereikről, szavahihetőségükről azonosak lehetnek az itt ülő kortársaimmal.
Ezek és Bibliai ismeretem alapján igazat adok Drábik úrnak, és egy véleményen vagyok a tegnap elhangzott előadásával.
Lelkészi voltom azonban minden felvetett kérdés fölé emeli Jézus Krisztus igazát, mely nem hazudtolja meg az előbbi állásfoglalásomat, sőt inkább megerősíti.
A szellemi és anyagi értékekről, erkölcsről és étoszról volt szó a két nap folyamán. Ezekről gondolkozva az Úr Jézus egy megjegyzését idézem:
„Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is lelkében, pedig kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért (szelleméért)?” Máté 16: 26
A szellemi valóságok értékének hangsúlyozásával - a magyar nép történelmi tudatában -kapcsolódtak a konferencián elhangzott előadások, a létünket létrehozó, meghatározó transzcendens valósághoz, Istenhez, aki az örökké változó anyagi világ és értékeinek teremtője és fölötte áll annak.
Ha figyelünk Krisztus urunk megkísértésének történetére és a benne kifejezésre jutó nagy parancsra, kikerülhetetlen számunkra is az elsődleges és mindenek felett álló cél: az Isten dicsőségének, a felebarátnak és közösségnek szolgálata. Ezeknek az elismerése fogalmazódik meg a szent korona, és a magyar történelmi alkotmánytanban.
Ezek után kell beszélnünk arról, honnan ismeri már ősidők óta népünk ezeket az értékeket? Ennek megértésére kaptuk az előadásban az őstudás (intuitív) fogalmát, amit el kell fogadnunk egyéni és történelmi tapasztalataink alapján. El kell ismernünk, hogy kisebb- nagyobb mértékben mindenkié lehet ez a tudás, mely megelőzi, sokszor megszégyeníti a racionális ok- okozati felismeréseket, de voltak és vannak személyek, akiknek különös képessége volt az intuitív gondolkozásra és a transzcendens világgal való érintkezésre. Ezek voltak a próféták. A bibliai őstörténetek más ősi összefüggésekre és ismeretekre is rámutatnak, melyeket egy rövid hozzászólásban részletesen nem fejthetek ki. Fontos szellemi tényekre azonban szeretnék rámutatni:
1. A bűnesetre, melynek szintén megvan a kozmikus transzcendens háttere (a sátán és angyalainak lázadása). A természetfilozófiának és a természetből levezetett jognak következtetéseiben erre figyelni kell.
2. Ezt a gondolatot visszük tovább és mélyítjük el Kain és Ábel történetével, mint az emberi konfliktusok ősmodelljében. A lázadó és gyilkos Kain és leszármazottjai művészetet, kultúrát és civilizációt teremtenek, de Isten gyógyító kegyelme nélkül mindig magukon hordják Káin bélyegét: a szorongást és a rossz lelkiismeretet. Ezt különösképpen ábrázolja az Ószövetség Mózes III. könyve 26. része a 14. verstől: ha pedig nem hallgattok reám, és mind e parancsolatokat meg nem cselekszitek; ~ 16. verssel folytatjuk: bizony azt cselekszem én veletek, hogy rettenetességet bocsátok reátok (elolvasandó a Bibliából) 36. vers: aki pedig megmaradna közületek azoknak szívébe gyávaságot öntök, az ő ellenségeiknek földén, és megkergeti őket a szállongó falevél zörrenése, és futnak, mintha fegyver elől futnának, és elhullanak, ha senki nem kergeti is őket. ~ Szükségesnek tartom azonban kiemelni, hogy Isten kegyelmes szeretetét nem vonja meg azoktól akiket szent feladattal bízott meg, mert Isten az ő szövetségét sohasem másítja meg. Ezért kell odafigyelnünk a 44. vers üzenetére. 44. vers: De mindamellett is, ha az ő ellenségeik földén lesznek is akkor sem vetem meg őket, és nem utálom meg őket annyira, hogy mindenestől elveszítsem őket, felbontván velök való szövetségemet, mert én, az úr, az ő Istenök vagyok. Ez az ószövetségi megbízatást, ígéreteivel és átkával együtt Isten Izrael engedetlensége miatt Jézus Krisztus által az egyháznak adta át. Az engedetlenné váló egyház is osztozik szimbolikusan az engedetlen Izrael sorsában. Emiatt hangsúlyozzuk hogy a Jézus Krisztusban kapott kegyelem ereje nélkül az egész emberi civilizáció magában hordja a bábeli és az özönvíz tragédiájának a lehetőségeit. Kain lázadó állapotában is áldozatot mutat be (Isten tiszteletet végez) és beszél Istennel. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy minden tettét áthatja az irigység és testvér gyűlölet. I. Mózes 3: 15
3. Mint keresztyéneknek ezért kell odafigyelnünk az ősevangéliumra (az asszony fia a kígyó fejére tapos). Ez az ősi üzenet mely az özönvíz előtti időkben született már a „különös kijelentésre” és az üdvözítőre, az eljövendő Isten fiára, Jézusra utal (ugyanez az idézet bővebben megtalálható Mózes V. könyve 28. rész 15- 68).
Szeretném megemlíteni, hogy 1954-ben tanultuk a teológián a Staufer svájci teológiai professzor újszövetségi biblika teológiájának „A krisztusesemény és vallástörténet” című fejezetében, hogy akár a fejletlen és fejlett természeti vallások változatai valamiféleképpen Jézus Krisztusra mutatnak, a vallástörténeti folyamatokban. Hogyne lenne ez így őseinknél, akik az ősi időkben a nap és földanya kultuszát gyakorolták, a magyar nyelv őrizte meg legjobban az ősi nyelvet és egynejűek voltak. Ők már jóval a Szent Istváni államalapítás előtt örömmel fogadták a krisztusi tanokat és a földanya kultuszára, építették az istenanya tiszteletét. Azonban bármennyire tiszteljük is eleink ősvallását, és büszkék vagyunk rá, be kell látnunk, hogy Jézus Krisztusnak, mint az Isten fiának megváltóként való elfogadása tisztította, formálta és megszentelte eleink vallási tudatát az Istenhez, mint atyához való viszonyulását. Ezért mondhatjuk, minden út Jézus Krisztushoz vezet. Azt is el kell ismernünk, azonban, hogy az ősi hitvilágra épült keresztyénségünk sajátos karakter hordozója, és különös küldetéstudattal rendelkezik a magyar keresztyénség.
Mikor ezekről beszélünk, a tisztánlátás végett feltétlenül utalnom, kell Izraelnek, mint „választott népnek” vallástörténeti szerepére. Pál Apostol római levele szerint Izraelnek időben meghatározott kiemelt szerepe volt Jézus Krisztus megjelenéséig. Ezt a szellemtörténeti szerepkört a következőkbe ábrázoljuk:
a) Izraelnek kellett felmutatnia, és történelmében is meg kellett élnie Istennek, mint teremtőnek és világot kormányzó seregek urának öröktől fogva való létezését. Ő nem mondott le örökké való szeretetében az ellene lázadó emberről és ezt Isten a zsidó nép történetével üzente meg a világ népei számára. Erre utal az ősatyák elhívása, valamint a Sínai hegyen a szövetségkötés. Mózesen, mint prófétán keresztül Izraelnek Isten, mint személyes hűséges Isten jelenti ki magát, és a tízparancsolatban megmutatja a hozzávaló megtérés lehetőségét.
b) Mivel a parancsolatot az embernek makulátlanul betartani lehetetlen, megajándékozza az embert a helyettes áldozat gondolatát hordozó kegyelemtannal. A jeruzsálemi véres áldozati kultusz már a messiásra, a megváltóra utal, aki mint asszony fia összetapossa a kígyó (a sátán fejét).
c) Izrael, mint folyton lázadó szövetséges nép Istennel kötött szövetségét betartani nem tudta, és Jézus megjelenésekor a prófétai ígéretek beteljesülését nem fogadta el, hanem keresztrefeszítésével elutasítja a Mennyei Atya örökké való szeretetét. Ezek után Izrael kiemelt pozitív szerepe egyelőre befejeződött az üdvtörténetben. Isten atyai szeretetével újszövetséget köt minden néppel.(lásd. A pünkösdi eseményeket) Izrael bebizonyította alkalmatlanságát. Pozitív szerepkörét az idők végén kapja vissza az utolsó ítélet előtt, mikor a maradék Izrael a hívő pogányokkal együtt a végveszedelemben elfogadja a visszatérő Jézust a megváltó urának.
Nagyon örültem Bakos Batu gyógyszerész úr előadásának, mikor a Jelenések könyve 17. részének 7.- 12. versét idézte, és rámutatott a formálódó utolsó idők világbirodalmára, a tíz királyra (régióra). Az előadó ezzel a jelzésével az üdvtörténetre és az Antikrisztusra, illetve üdveseményeknek az időben való fokozatos kibontakozására mutatott rá.
Mi nem tartozunk a szektákhoz és tudjuk, hogy a jelenések könyve sok titkot rejt magában, és a szimbólumok megmagyarázásához nem vagyunk kellőképpen felkészülve.
Nem felejtettük el Krisztus Urunk parancsát a mennybemenetelekor: ’Nem a ti dolgotok tudni az időket és alkalmakat, melyeket Isten maga hatalmába helyezett…’. (apostolok cselekedete 1) Ennek a parancsnak engedelmeskedünk, mikor utalunk az utolsó idők jeleire. Nem tagadhatjuk le, hogy történelmünknek a bennünket érintő folyamatainak mai fázisában felfedezni véljük a jelenések könyve stigmáit. Ennek megvilágítására én is felolvasok két részt a jelenések könyvéből.: Jelenések 12. 13-18.-ig.’Mikor azért látta a sátán, hogy ő levetetett a földre, kergetni kezdi az asszonyt, aki a fiút szülte, de adaték az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó elől elrepüljön a pusztába az ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig, és az időnek feléig. És bocsáta a kígyó az ő szájából az asszony után vizet, mint egy folyóvizet, hogy azt a folyóvízzel elragadtassa. De segítségül lőn a föld az asszonynak, és megnyitá a föld az ő száját, és elnyeli a folyóvizet, amelyet a sárkány az ő szájából bocsátott. Megharaguvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magjából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele; és álla a tengernek fövényére’. A felolvasott rész utal arra a harcra, amelyet a sárkány vív azokkal szemben, akik Jézushoz hűek maradnak és parancsolatait megtartják.
Történelmünk mai XX. és XXI. Századi világpolitikai eseményein nagyon plasztikusan felismerhető a Krisztus követők elleni harc tendenciái kollektív méretekben. Az Európai Unió jelenlegi szellemi történéseiben is látszanak ezek, de még nem dőlt el véglegesen a Jézus Krisztus követői elleni támadás. Ezekre figyelve vegyük komolyan Drábik úr előrejelzését, keresztyén nemzeti létünk ellen irányuló szellemi és gazdasági tendenciák felismerését. Én a magam részéről az Újszövetség figyelmeztetésére szeretném felhívni a figyelmet. A Jelenések könyve 13. részének első három verse beszél arról a fenevadról, akinek tíz szarva vala aki káromolta negyvenöt éven keresztül Krisztus urunkat és az egyházakat. Halálosan megsebesíttetett ez a hatalom, de az ő halálos sebe meggyógyíttaték. (jelenése 13.1
’és láték egy fenevadat feljönni a tengerből, amelynek hét feje és tíz szarva vala, és az ő szarvain tíz korona, és az ő fejein a káromlásnak neve…’
A rész további versei bemutatják az új fenevadat, „akinek két szarva vala, a Bárányéhoz hasonló, (ez a báránybőrbe bújt álkereszténységre – az Antikrisztusra és az álhumanizmusra utal) de úgy szól vala, mint a sárkány; És az előbbi fenevadnak minden hatalmasságát cselekszi ő előtte; és azt is cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat amelynek hatalmas sebe meggyógyult vala; És nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égből a földre, az emberek láttára…” Az előadások utaltak arra, hogy mindinkább uralkodóvá lesznek az Európai Unióban a baloldali tendenciák és a monetáris lélektelen pénzoligarchiák diktatúrája. Ezért mondhatjuk azt, hogy a jelenések könyve jeleit látjuk érvényre jutni a mai történelmi folyamatokban. A közvetlen előttünk álló jövő bizony elég sötétnek látszik a 16.-17. versekben: ’azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezükre, vagy a homlokukra bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.’ Tragikusan pesszimista a Jelenések könyve szimbólumrendszere a jövőt illetőleg egy ideig, de a 14. rész már a bárány és az ő követőinek győzelmét – a feltámadását- hirdeti, aki a királyi székben ül. Az elhangzott előadások rámutattak keresztyén történelmi alkotmányunk elkötelező voltára. Lehetséges, hogy Isten különleges szerepet szánt a sokat szenvedett magyar népnek és ha hűségünket megerősítjük felé és visszatérünk hozzá, feladatot ad a népek megmentésében. Ezért ha nem is tudjuk megakadályozni az unióba való belépésünket, késleltetnünk kell a folyamatokat mindaddig, míg alkotmányos jogaink helyre nem állnak.
Tegnap az orvosnő felszólalásában felvetette a konferencia gondolatainak a népszerűsítését. Bizony ez fontos volna, mindannyiunk véleménye szerint. Úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben az egyházakra rendkívüli feladat várna, azonban hitelességüket eljátszották a néptömegek előtt, mikor az előző diktatúrát Isten nevében szentesítették. Mint vidéki ember azt látom, hogy a falusi tömegek emiatt sem tudnak kellően szabadon gondolkodni és dönteni, felébredni a múlt jelszavainak hipnózisából. Jó volna, ha ezt komolyan vennék, és a kibontakozó új diktatúrától elhatárolnák magukat. Ez lenne a valódi bűnbánat, a személyes érintettség firtatása helyett vagy mellett odafigyelni az Újszövetség figyelmeztetésére, szembenézni a felénk közeledő újabb veszélyekkel.
A Biblia beszél a hamis próféták kártékony szerepéről. Félrevezető tanításaikból csak egy hatalmas szellemi ébredés tudna megszabadítani bennünket, hogy levethessük magunkról a kiszolgálás teológiájának bilincseit.
A szentkorona tan és történelmi alkotmányunk keresztyénségünket és a teljes emberi értékrendet védi. A jogi erőfeszítés tehát nem hiába való, de mindannyiunknak tudnunk kell Pál Apostol tanítását: „Nem test és vér ellen van nekünk hadakozásunk, hanem levegőbeli szellemi hatalmak ellen, ellenük viszont a jog elégtelen fegyver”. Alázatra van tehát szükségünk, hogy bűnbánatban megalázzuk magunkat Isten előtt, és kérjük el tőle a szabadulás ajándékát népünk és magunk számára.
2002. 09. 14. Budapest