Vissza a főoldalra * Vissza jegyzőkönyv tartalomjegyzékhez
DR. VASTAGH PÁL (MSZP), az alkotmány- és igazságügyi bizottság elnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Én is tisztelettel köszöntöm a jelenlévőket, a meghívottakat, a Legfelsőbb Bíróság elnökét, az állampolgári jogok országgyűlési biztosát, képviselőtársaimat, minden érdeklődőt és természetesen a sajtó képviselőit. Örülök, hogy ez a kezdeményezés ilyen pozitív visszhangra talált, és ebben a kánikulai időszakban is sok érdeklődő vette magának a fáradságot, hogy ennek a komoly témának figyelmet szenteljen.
Az országgyűlési képviselőknek és a parlamenti bizottságoknak nemcsak az a dolga és kötelessége, hogy törvényt alkossanak, hogy megteremtsék a csatlakozáshoz szükséges alkotmányos és jogi feltételeket, mi jóval szélesebben értelmezzük a szerepünket: nekünk arra is energiát kell fordítani, hogy a közvélemény figyelmét, a szakmai közvélemény és a széles értelemben vett közvélemény figyelmét is ráébresszük és ráirányítsuk arra, hogy mindaz, ami tíz évvel ezelőtt még elméleti, tudományos probléma volt, és a tudományos kutató gondolatai között kapott helyet, az ma már konkrét jogalkotási, politikai feladat.
Úgy érezzük, hogy a tárgyalások, a csatlakozási folyamat felgyorsulása, az a perspektíva, amelyet a legutóbbi sevillai csúcs, az Európai Tanács döntése, a menetrend most már szinte pontos körvonalazása tartalmaz, reálissá teszi azt a feltételezést, hogy egy nagyon szoros menetrenddel kell számolnunk. Fogalmazhatnék úgy is, hogy talán nem is érezzük még, hogy milyen rövid az az idő, ami előttünk áll, hiszen ha az uniós szervek az eddigi ígéreteiknek megfelelően folytatják a tárgyalásokat, úgy lehetőség nyílik 2002 végére a tárgyalások lezárására; lehetőség nyílik arra, hogy 2003 elejére, januárjára elkészüljön egy olyan csatlakozási szerződés, amelyet az előzetes tájékoztatások szerint egy okmányban kívánnak egybefoglalni valamennyi tíz, felvételt nyerő tagállam számára, és ennek a szerződésnek az előkészítése után nekünk tulajdonképpen el kell fogadni 2003 márciusáig az ország alkotmányának módosítását; és ezt követően - az én álláspontom szerint meglehetősen szoros időtartamon belül - sort kell keríteni Magyarországon a csatlakozás kapcsán a népszavazásra. Tehát egy bő fél év, bő háromnegyed év mindaz, ami előttünk áll.
Úgy érzem, megegyezik a véleményem a jelenlévőkével a tekintetben, hogy ezen folyamat tétjének, súlyának csak történelmi jelzőkkel érzékeltethető a fontossága és a jelentősége az ország további fejlődésében, az ország sorsának további alakulásában. Valójában egy sikeres alkotmánymódosítás, egy sikeres népszavazás nyitja meg az utat a közjogi értelemben vett csatlakozás előtt is, és ez nyitja meg az utat egy nemzeti politikai egyetértés manifesztálása előtt is.
Ezért fontos az, hogy az országgyűlési képviselők, a bizottságok többet vállaljanak az eddigieknél, hogy a közvéleményt ráébresszük az előttünk álló feladatok fontosságára, nagyságára, kialakuljon egy szakmai egyetértés a szakmai körökben, és meglegyen a politikai egység a döntések meghozatalában. Erre vállalkoztunk, amikor egy korábbi hagyományt felelevenítve nyílt napokat tervezünk; reményeink szerint ezt követni fogják majd más találkozók is, amelyeken szeretnénk vitára kérni, késztetni a jelenlévőket, és szeretnénk tájékoztatást nyújtani a jelenlévőknek.
Ezért kértük fel azokat a jogászokat, tudósokat, kutatókat, akik eddigi munkásságuk során részleteiben is foglalkoztak ezzel a témakörrel; külön köszönöm, hogy elfogadták a felkérésünket; külön köszönöm dr. Fazekas Juditnak, aki július 15-étől lesz az Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára, és még a hivatalba lépése előtt vállalta azt, hogy ebben a kérdésben kifejtse a saját és a tárca álláspontját. Nagyon köszönöm Vörös Imre volt alkotmánybíró úrnak, professzor úrnak, aki régi kutatója ennek a témának, a közösségi jognak és a csatlakozás alkotmányos követelményeinek is, hogy vállalta az előadást; és hasonlóképpen köszönöm Czuczai Jenő úrnak és Ficsor Mihály úrnak, akik mindketten sokat tettek azért, hogy a magyar szakmai közvélemény érzékenysége és érdeklődése e témakörben megerősödjön és kialakuljon.
Tisztelt Jelenlévők! Magáról az alkotmánymódosításról és az ezzel kapcsolatos követelményekről az előadásokban nyilván sokkal többet és pontosabban hallanak majd, mint én ezt most vázlatosan szeretném exponálni. Én két fogalomra szeretném felhívni elöljáróban az önök figyelmét, az egyik fogalom az alkotmány módosítása, a másik fogalom pedig a közjogi harmonizáció az Európai Unióhoz, az európai közösségekhez - a kettő nem teljesen fedi egymást. Annak voltunk tanúi az elmúlt évtizedekben, hogy a tagállamok közpolitikai rendszerei, közjogi berendezkedései nagymértékben idomultak, adaptálódtak, harmonizálódtak a tagállamokban, és egy egységes követelményrendszer, egy egységes, alkotmányos értékeket és elveket tartalmazó rendszer formálódik ma az Európai Unió tagállamaiban.
Ez, tisztelt hallgatóság, követelményeket jelent a tagállamok számára is. Ez a folyamat különböző dokumentumokban világosan nyomon követhető: a maastrichti szerződéstől kezdve a koppenhágai kritériumokon keresztül az amszterdami szerződésben foglaltakat megerősítve és fölemlítve, vagy a '99-es tamperei Európai Tanács határozatát az egységes európai igazságszolgáltatási térről, az igazságosság, a szabadság, a biztonság övezetének kialakításáról, majd 2000 decemberében a nizzai találkozón elfogadott alapvető jogok európai chartájáról, amely ebben a fejlődésben egy következő fontos állomás, és én ide sorolom azt a Fehér Könyvet is tartalma szerint, amelyet 2001 júliusában tettek közzé az európai kormányzásról. Ezekben a célokban, elvekben - amelyek részben jogi jellegűek, másrészt nem jogi jellegűek - formálódik és erősödik egy olyan alkotmányos követelményrendszer, amely valójában egy egységes európai alkotmányos közösség kifejlődését is jelenti.
Ehhez kell nekünk igazodni, és ezért mondom azt, hogy a két fogalom között, az alkotmánymódosítás és a közjogi adaptáció között nincs teljes megfelelőség. Ebből következik az a kérdés, hogy vajon hogyan közelítsük meg a feltétlenül szükséges elemeket az alkotmánymódosítás szempontjából. Milyen szűken vagy milyen tágan vonjuk meg azt a határt, amelyben mindenképpen szükséges megtalálni a politikai egyetértést, és módosítani kell a köztársaság alkotmányát? Le lehet-e szűkíteni egy úgynevezett klauzulára, amely tulajdonképpen megnyitja a jogrendszer határait a közösségi jog érvényesítése előtt, vagy lehet-e egy szélesebb tematikájú alkotmánymódosítást kialakítani? Nem árulok el vele titkot: én az utóbbit támogatnám, ha ez egyes-egyedül rám lenne bízva, de ebben nyilván konszenzusra kell jutni.
A tagállamok alkotmányainak áttanulmányozásában mindkettőre van természetesen példa, sőt még másféle variációk is vannak. Nekem az a személyes véleményem, és talán mondhatom, szakmai álláspontom és politikai meggyőződésem is, hogy a mi körülményeink között célszerű lenne, ha ezek az alkotmányos alapok minél szélesebbek lennének, és nemcsak azokra a kötelező elemekre terjednének ki, amelyek elengedhetetlenek, hanem olyan elemekre is, amelyek a következő évek működése szempontjából meghatározóak. Nemcsak a választójogra gondolok, hiszen azt amúgy is át kell gyúrni több szempontból, hanem például a kormány és a parlament viszonyára.
Meggyőződésem, hogy alkotmányos alapokat kell ezen a téren biztosítani, amely az Országgyűlés szerepét az egész integrációs politika formálásában meghatározza, és ez stabil, időtálló kell hogy legyen. Tehát olyan rendszerre, olyan alkotmányos alapokra van szükség, amely bizonyos értelemben függetlenné teszi a pozíciókat attól a ténytől, hogy adott időszakban milyen kormányzati politika érvényesül, és annak milyen a szemlélete. Tehát a parlament szerepét - amire szeretnék még néhány mondatban visszatérni - alkotmányos alapokra kell helyezni, és alkotmányos garanciákat kell biztosítani az integrációs politika formálása szempontjából.
Nagyon fontosnak tartom azt, tisztelt hallgatóim, hogy számba vegyük az előzményeket, mindazt, amit a magyar tudományos gondolkodásban a téma kapcsán kialakítottak. Az előzmények sorában én szeretném felhívni a figyelmet az Igazságügyi Minisztériumban 1995 márciusában kidolgozott alkotmánykoncepcióra, majd a '96-ban elfogadott országgyűlési határozatra, amelyben vannak ezzel kapcsolatosan már kísérletek. Ezeknek a kísérleteknek megszületett egy kritikai elemzése a szakirodalomban, a szaktudományban, ezek között a munkák között szeretném említeni Bodnár László szegedi nemzetközi jogászprofesszort, Vörös Imre professzor munkáit, Ficsor Mihály munkáját, Czuczai Jenő munkáját, és elnézést kérek azoktól, akiknek a nevét ez alkalommal nem említettem. Csak azt szeretettem volna illusztrálni, hogy nemcsak azok a próbálkozások szolgálnak tanulságul, amelyek az alkotmányos szakaszok megformulázására az eddigiekben történtek, hanem tanulságul szolgálhatnak az ezek alapján megszületett kritikai elemzések is. Tehát a tartalom kialakításánál érdemes erre figyelemmel lenni.
Az Országgyűlés kapcsán még annyit szeretnék elmondani, tisztelt jelenlévők, hogy túl azon, hogy alkotmányos alapokra kell helyezni, az egész Európai Unió hazai elfogadottsága, demokratikus legitimációja szempontjából tartom kiemelkedő fontosságúnak az Országgyűlés szerepét ezen a téren. Egyrészről: biztosítani kell az alkotmányos lehetőségeket, csatornákat, hogy az Országgyűlés befolyásolni legyen képes a mindenkori kormány integrációs politikáját. Hiszen tudjuk jól, hogy a Tanács működési mechanizmusa gyakorlatilag oly messzire viheti a kormány Tanácsban képviselt álláspontját adott esetben a parlamenti politikai útravalótól, ami befolyásolhatatlan helyzeteket teremt. Minden ország, minden tagállam nemzeti parlamentje küszködik ezeknek a problémáknak a feloldásával.
De legalább ilyen fontosnak tartom azt, hogy hogyan lehet biztosítani a nemzeti parlamentek szerepét a közösségi jogalkotásban, pontosabban a közösségi jogalkotás előzetes véleményezésében. Hiszen az amszterdami szerződés mellékleteként elfogadott jegyzőkönyv, amely a nemzeti parlamentek szerepére utal, biztosítja azt a lehetőséget, hogy a nemzeti parlamentek előzetesen véleményezhessék a közösségi jogalkotás készülő produktumait. Ehhez azonban elegendő határidőre van szükség, ehhez megfelelő mechanizmusokra van szükség, és ezeket mind-mind most kell nekünk kidolgozni. Arra szeretném ráirányítani a figyelmet, hogy első lépéstől kezdve a parlament számára olyan pozíciókat kell kialakítani, amelyek tartósan eredményes szereplést tesznek lehetővé.
Végezetül - talán nem éltem még vissza a türelmükkel - egy gondolatkörrel szeretnék nagyon röviden foglalkozni, ez pedig a Konvent munkájának várható hatása. Kell-e nekünk várni azzal Magyarországon, hogy a Konventben milyen megoldások születnek majd az európai architektúra átalakítására? Nem hiszem, hogy nekünk várni kellene erre az eredményre. Úgy tűnik, hogy radikális átalakulásokra, forradalmi újításokra nem kerül sor. Elnézést ha ezt megelőlegezem. A Konvent végeredményeként jelentős változások következhetnek be. Ezeknek jó része, sőt többsége 2006-ban léphet majd életbe, tehát nekünk nincs okunk a várakozásra ebből a szempontból.
Eloszlottak azok az aggályok, amelyek abban fogalmazódhattak meg, hogy nehogy a Konvent munkája egy kiegészítő feltételrendszert teremtsen a tagjelölt országok számára, és egy olyan mély átalakulást eredményezzen, amely esetleg a bővítési folyamatot fékezhetné. Ez az ügy tisztázódóban van, és azt hiszem, hogy nincs akadálya annak, hogy mi 2003-ra ezt az alkotmánymódosítást végrehajtsuk.
Mondanivalóm összegzését négy pontban szeretném megtenni. Az én álláspontom az, hogy egy széles terjedelmű alkotmánymódosításra kerüljön sor, ha lehet, egy egységes fejezetbe foglaljuk össze az alkotmányban mindazt, ami az európai integráció, a csatlakozásunk következményeként az alkotmányban kell hogy szerepeljen. Ezt kiterjedt szakmai vita előzze meg a következő hónapok során, amelyben feldolgozásra kerülnének az eddigi tudományos álláspontok és kritikák.
Meggondolandónak tartom, hogy a parlament két fordulóban tárgyaljon erről a kérdésről. Először egy koncepcionális vita zajlódjon le a parlamentben - erre lehetőséget ad a Házszabály is, van példa erre a parlamenti gyakorlatban, 1997-ben volt egy ilyen kétfordulós tárgyalásos rendszer -, és a második fordulóban kerülne sor a normaszöveg megtárgyalására. Látszólag időveszteséget jelent, meggyőződésem, hogy tartalmilag sokkal hasznosabb lehetne, és sokkal jobban felgyorsulhatna a normaszöveg tárgyalása.
Harmadszorra: fontosnak tartom a parlament alkotmányos alapjainak megteremtését. Negyedszerre: az a véleményem, hogy az alkotmánymódosításra még a népszavazás előtt sor kell hogy kerüljön. Ennek vannak közjogi és politikai okai egyaránt.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Ennyivel kívántam hozzájárulni a konferencia megnyitásához. Elsőként szeretném megkérni dr. Fazekas Judit helyettes államtitkárt, hogy szíveskedjen tájékoztatni a jelenlévőket az igazságügyi tárca formálódó elképzeléseiről.
Előrebocsátom, hogy az igazságügyi tárca 2000 decemberében egy nagyon vaskos, közel 150 oldalas tájékoztatót állított össze, amely feldolgozza az egész problematikát, a csatlakozásunk közjogi hatásainak szinte teljes vertikumát tartalmazza, ez nagyon tanulságos, ajánlom mindenki figyelmébe, nyilvános és hozzáférhető, és ennek alapján most folyik a munka egy tézissor összeállításán, amely kiindulópontot jelenthet a parlamenti vita és a politikai pártok közötti egyeztetés számára is. Parancsoljon, államtitkár asszony!