Vissza a főoldalra * Vissza jegyzőkönyv tartalomjegyzékhez
DR. CZUCZAI JENŐ, a Brugge-i Egyetem professzora: A parafálás mint nemzetközi jogi cselekmény egy állam részéről azt jelenti, hogy a csatlakozási szerződés, illetőleg helyesebb az, hogy okmányok, acts of accession az a angol kifejezés, mert annak van egy főrésze, egy szerződéses része, és számos más kiegészítő melléklete. Azt jelenti, hogy a szerződő felek abban megállapodtak teljes egészében. A szerződés összes mellékletével együtt a szövege ismeretes lesz, mert nagyon sok idő fog elmenni a fordítással. Következésképpen Magyarországon a csatlakozási tárgyalások lezárása pillanatában vagy röviddel azt követően gyakorlatilag a végleges szöveg ismeretes lesz.
Én úgy gondolom éppen az itt több előadó részéről elhangzott demokratikus legitimáció miatt, hogy egy parafálás, ami nemzetközi jogi értelemben már azért köti a szerződő államot, azt alkotmányos felhatalmazás keretében tudja megtenni. Ez pár hónapot jelent egyébként, mert a tárca részéről az általam még olyan mélyen nem ismert tézisek és más előterjesztések gyakorlatilag ezt a népszavazás időpontjához kötik, ha jól tudom. Ez a következő évben, 2003-ban be kell hogy következzen.
Azzal egyetértek, ami az egyik előadó részéről elhangzott. Én is úgy látom, hogy az ügydöntő és véleménynyilvánító vagy úgynevezett konzultatív népszavazásnak nincs jelentősége politikai értelemben. Úgy gondolom, hogy az Országgyűlés nincs abban a helyzetben politikaszociológiai értelemben, hogy egy sikertelen véleménynyilvánító népszavazás után mégis a ratifikációval kapcsolatos törvényt megalkossa. Ezért egyetértek ennek az előadónak ezzel a felvetésével.
Ha már nálam van a szó, viszont számos felvetésével nem értek egyet, elsősorban a nemzetközi szakirodalom miatt. Gyakorlatilag személyemet tekintve is hiszek a nemzetállam gondolatában, és egyszer Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke, aki Budapesten volt, az Akadémián tartott egy előadást, és megkérdezte egy újságíró: "Prodi elnök úr, maga olasznak érzi inkább magát vagy uniós polgárnak?" Vagy öt percet gondolkodott, és mondta, hogy ilyen nehéz kérdést nemigen tudott volna föltenni, és mondta, hogy nagyon olasznak gondolja magát, de nem kevésbé európai uniós polgárnak.
De azért vannak bizonyos dolgok, amikre figyelemmel kell lenni, és nem árt, ha e tekintetben a nemzetközi szakirodalomra is támaszkodunk. Emögött semmi fennhang nincs, a közigazgatás, a köztisztviselői kar munkáját tisztelet illeti, de vannak dolgok, amiben olyan mértékű információanyag van, amire nem véletlenül kutatóintézeteket, tudományos műhelyeket hoznak létre szerte a világon. Röviden: nem értek egyet a viszonosság beépítésével. Egyértelmű ma már a szakirodalomból, hogy erre nincs mód.
Érdekes felvetés a közösségi jog elsődlegességének elve és a magyar alkotmány, hogy az legyen az a bizonyos Grundnorm, a bizonyos végső norma. Itt egy hiba van: mi nem létrehozunk valamint. Örültem volna, ha mi ott lettünk volna, amikor ez létrejött. Mi csatlakozunk valamihez, egy már működő, autonóm, rendkívül sajátos jogrendszerhez. Csatlakozni egy grupphoz teljesen mást jelent, mint ott lenni abban a pillanatban, amikor az létrejön, azt létrehozzák. Akkor ugyanis van befolyásom arra, hogy ott milyen elvek, jogelvek, értékek születnek. Amikor csatlakozom valamihez, akkor meg el kell fogadnom valamit.
E tekintetben válaszolnék Szent-Iványi képviselő úr kérdésére is: a Konvent munkája és ez az úgynevezett constitutional treaty elfogadása az alkotmányos értékű; a konszolidáció, szimplifikáció folyamata remélhetőleg egy alapszerződést fog kihozni. Itt viszont a Brunner kontra Német Szövetségi Köztársaság ügyben valóban osztom azt, hogy a ratifikációs folyamat az, ahol nagyon meg kell gondolnia egy országnak, hogy mihez adja a hozzájárulását és mihez nem.
Amikor ugyanis a nemzetközi jog szerint az alapszerződés vagy az alapszerződések módosításai ratifikálásra kerülnek, beépítésre kerülnek az ország jogrendszerébe, utólag már gondolkodni rendkívül nehéz. Ezért is örvendetes volt a laekeni deklaráció, és az, hogy a tagjelölt országok gyakorlatilag egyenrangúan vesznek részt a Konvent munkájában.
Én az Európai Unió vonatkozásában nem félek a föderatív elmozdulástól. Nincs ennek többsége ma a tagállamokban, a tagjelölt országokban meg pláne nem. Azt hiszem, hogy ezt már a legfontosabb gondolkodók, döntéshozók is megértették. Nincs ma realitása annak, hogy az Európai Unió egy föderális államszerkezetté alakuljon át. Marad tehát az, hogy nemzetállamok uniója - mint ez elhangzott -, azzal, hogy egyre jobban erősíteni kell az integrációt, a mélyítésnek egyre inkább utat kell engedni.
Végül: egyetértek a magyar alkotmány esetében az úgynevezett mag védelmével - amire Vörös professzor úr hivatkozott -, azonban a történelem szekere halad, és nem szabad leállni. Az a fajta megközelítés, ami a nemzeti alkotmányt vagy abban az úgynevezett alapjogi fejezet ilyenfokú védelmét közelítette meg az úgynevezett Soolange 1, Soolange 2 ügyben a Német Szövetségi Köztársaságban, idestova 30 esztendeje volt. 30 év alatt az európai integráció is rengeteget fejlődött. Ma már van egy alapjogi chartánk.
Nem volt időm, de föl akartam olvasni eredetileg, hogy szeptemberben az Európai Közösségek Bírósága a chartával kapcsolatban igen fontos döntést hozott. A charta részét képezi ma már az Unió alkotmányossági vívmányainak, és ezt a Bíróság egy konkrét ügyben megfogalmazott főügyészi véleményben ki is mondta, nagy valószínűséggel a teljes ülés is el fogja ezt fogadni.
Ha pedig ez igaz, hogy van egy katalógusa azoknak az alapjogoknak, amelyet a közösség saját magának vall, akkor nem lehetünk ennyire befelé fordulók, hogy mi csak a saját alkotmányunk alapjogi felfogásával foglalkozunk. Még egyszer mondom: én is tudtam volna nagyon sok mindenről beszélni belemenve a részletekbe is, meg is teszem mind a tudomány eszközeivel, mind a legszélesebb nyilvánosság előtt. Egyet azonban aláhúzok most is: a szemléletmódváltás a legfontosabb. Nem kell föladnunk semmit, egy értékközösséghez csatlakozunk, ahol a legfontosabb, hogy azt úgy tudjuk átvenni, hogy közben gazdagítjuk. Ez a szemléletmód az egyedül helyes, konstruktív, előrevivő.
DR. VASTAGH PÁL (MSZP), az alkotmány- és igazságügyi bizottság elnöke: Köszönöm. Ficsor úrnak adom meg a szót, illetőleg természetesen az államtitkár asszonynak, hogy reflektáljanak mindarra, amiket a kérdésekben megfogalmaztak. Czuczai úr válaszolt a kérdésekre.
DR. FICSOR MIHÁLY, a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökhelyettese: Köszönöm szépen. Hogy a kérdésre visszatérjek, tehát arra a kérdésre, hogy a népszavazást mikor volna célszerű és helyes megtartani, én úgy gondolom, a közvéleménynek tudnia kell, hogy a Magyar Köztársaság mihez csatlakozik, és milyen feltételekkel az Európai Unióhoz való csatlakozás alkalmával. Nem az Európai Unióhoz való csatlakozás elvéről, ötletéről kell tehát a népszavazást kiírni, hanem a magyar választópolgároknak az Európai Unióhoz való csatlakozást annak minden egyes feltételével, kritériumával együtt kellene jóváhagyniuk népszavazás formájában.
Tehát ezért úgy gondolom, ameddig nem válik ismertté és kialakulttá, tehát ameddig nincs meg a csatlakozási szerződés szövege, és ameddig ennek a szövegnek a legfontosabb elemeit a megfelelő kommunikáció útján nem teszi a kormányzat közismertté, addig nem szavaz népszavazást tartani, addig a népszavazás csak arról szól, hogy önök akarnak-e az Európai Unióhoz csatlakozni. És akkor erre lehet igenlő, vagy nemleges választ adni, de hogy ez mivel jár, hogy mire mondják ki az igent és a nemet, tehát hogy a döntés valóban felelősségteljes-e, az attól függ, hogy mikorra időzítjük a népszavazást, és ehhez ismerni kell a csatlakozás feltételrendszerét. A csatlakozás feltételrendszere pedig nem tekinthető kialakultnak addig, ameddig a csatlakozási szerződés szövegét el nem fogadják a felek, mert hiszen a csatlakozási tárgyalások egyik alapelve, hogy nincs megegyezés semmiben addig, ameddig mindenben nincs megegyezés. Ezért ahhoz az időponthoz kell kötni a népszavazás megtartását, amikor már van ilyen szöveg a kezünkben - ez legkorábban a parafálás, esetleg az aláírás időpontja.
Nem keverném össze a parafálást a nemzetközi jogi kötelezettségvállalással, a szerződés megkötésével. A parafálás annyit jelez csupán, hogy a felek az adott szövegben állapodtak meg, hogy ehhez a szöveghez már nem fognak hozzányúlni, és ez a szöveg képezi majd később annak a mérlegelésnek a tárgyát, hogy a szerződést ezzel a tartalommal, ezzel a szöveggel megkötik-e, vagyis megerősíti-e a parlament ebben az esetben a csatlakozási szerződést, az erre előírt rendben.
Azt hiszem, a kérdést ezzel én a magam részéről megválaszoltam. Az egyéb megjegyzésekhez pedig annyit szeretnék csak hozzáfűzni, hogy úgy gondolom, hogy a tudomány és a közigazgatás közötti kommunikáció kielégítő voltára majd megfelelő garancia lesz az, hogy éppen Fazekas Judit személyében olyan személy kerül a helyettes államtitkári pozícióba, aki korábban a tudományos életben komoly érdemeket szerzett, és a Miskolci Egyetemről, nyilván azt el nem hagyva, kerül az Igazságügyi Minisztériumba. Én bízom benne, hogy ez egyéb aggályokat is el fog oszlatni. Köszönöm.
DR. VASTAGH PÁL (MSZP), az alkotmány- és igazságügyi bizottság elnöke: Köszönöm szépen. Parancsoljon, államtitkár asszony!
DR. FAZEKAS JUDIT igazságügyi minisztériumi helyettes államtitkár-jelölt: Köszönöm szépen. Egyetértek Ficsor Mihály úrral mindabban, amit a népszavazásról elmondott, még egy dolgot tennék hozzá.
A kérdésben az is elhangzott, hogy az alkotmánymódosításnak mikor kell bekövetkeznie, ez megelőzze-e a parafálást, avagy a ratifikációig bármikor bekövetkezhet az alkotmány módosítása is. Én úgy gondolom, bár az elején ismertettem azt a menetrendet, amit az Igazságügyi Minisztérium és a kormány követni szeretne ebben a kérdésben, tehát hogy egy széleskörű vita legyen "A tézisek"-ről, a koncepcióról, hogy előzetesen kapjuk meg azokat a módosítási javaslatokat, amelyekkel építhető és gazdagítható a tervezet, ezután készülne el tulajdonképpen az alkotmánymódosítás tényleges tervezete, és várhatóan magára az alkotmánymódosításra 2003 első negyedévében kerülne sor, tehát jóval a ratifikáció előtti időszakban.
Egy másik tény, ami alátámasztja ezt, és én remélem, hogy ez jól érthető volt: én legvégső időpontként mondtam azt, hogy legkésőbb a ratifikáció előtti időszakban kell elfogadni az alkotmányt. Az Alkotmánybíróságról szóló törvénynek idézném azt a rendelkezését, amely kimondja, hogy az Alkotmánybíróság előzetesen jogosult vizsgálni a nemzetközi szerződések egyes rendelkezéseinek alkotmányellenességét. Ha az alkotmányellenességet megállapítja, a nemzetközi szerződés ratifikálása csak az alkotmányellenesség megszüntetése után lehetséges. Tehát nagyon fontos, hogy ez a csatlakozási klauzula meglegyen az alkotmányban addig az időpontig, amíg a ratifikáció bekövetkezhet, viszont semmi nem indokolja, különösen akkor, ha az a koncepció fog végül érvényre jutni, hogy legyen külön európai cikk, tehát csatlakozási klauzula, nem pedig csak a nemzetközi szerződésekhez és szervezetekhez való csatlakozásról általában, hogy még a parafálás előtt a magyar alkotmányba bekerüljön ez a klauzula, és magára vállalja az állam.
A másik kérdés, amire szeretnék visszatérni, a szuverenitás korlátozása, amely szintén felmerült. Nyilvánvalóan nem a népszuverenitásból eredő jogosítványok korlátozását értettem én sem ez alatt, hanem valóban a nemzetközi irodalom is használja ezt a fajta leegyszerűsítést, hogy akár a jogalkotási szuverenitás egy részének az átengedése, akár más közhatalmi vagy felségjoghoz kapcsolódó jogosítványok átengedése, nem pedig a népszuverenitás korlátozása értelemben használtam én sem ezt a fogalmat. Köszönöm.
DR. VASTAGH PÁL (MSZP), az alkotmány- és igazságügyi bizottság elnöke: Köszönöm szépen. Professzor Úr!
DR. VÖRÖS IMRE egyetemi tanár: Mindenekelőtt, bár látom, hogy a nyílt napból időközben zárt nap lett, mert minden nyílt napnak egyszer zárás a vége, nagyon röviden szeretnék reflektálni, Miszlivetz Ferenc nagyon lényeges kérdést vetett fel.
Ajánlom a figyelmébe, vagy nagyon szívesen el is küldöm, a német szövetségi legfelsőbb bíróság Karl Rinne-ítélet rövid összefoglalását, ez egy szabadalom körül forgott, és az őáltala felvetett kérdés jól mutatja, hogy ezek a nagyon felséges magasságokban mozgó alkotmányjogi fejtegetések azért nem úgy csapódnak le, ahogy mi itt a nyílt napon beszélgetünk róluk, hanem kőkemény jogvitákban. Ebben az esetben azt kifogásolta a felperes, hogy annak a szabadalomnak, amit az Európai Szabadalmi Hivatal az Európai Szabadalmi Egyezmény alapján, európai szabadalomként megadott, nincs jogi léte, nem létezik, nincs jogi hatálya Németországban, mert a Szabadalmi Egyezmény szerint csak az a követelmény, hogy angolul, illetve a hivatalos nyelvek egyikén nyújtsák be a szabadalmi leírást. Ebben az esetben angolul nyújtották be, és az igénypontokat, nem akarok most ebbe belemenni, ami egyfajta summázata a szabadalmi igénynek, amit le akarnak védeni, tehát a leírásnak egyfajta summázata, azt nyújtották csak be németül. Tehát magyarul: a német polgár csak a lényegéről szerzett tudomást az anyanyelvén, és ezt a körülményt tekintette alkotmányellenesnek a felperes, de ez az egész egy szabadalmi jogvita keretében merült fel.
A szövetségi legfelsőbb bíróság belekényszerült abba, hogy voltaképpen alkotmányossági vizsgálatot folytasson le, mert neki ott, abban a jogvitában döntenie kellett, hogy létezik-e ez a szabadalom Németországban, vagy nem létezik. Éppen ezért utalt az alaptörvény 24. cikkére, aminek különféle kritériumai vannak a hatáskör-átruházás, vagy felségjoggyakorlás-átruházás tekintetében, nevezetesen a felségjog nemzetközi egyezménnyel történő átruházása nem érintheti a német alkotmányos rend alapjait, az általa konstituált alapvető struktúrákat, nem lehet azokat kiüresíteni a nemzetközi együttműködés volta ellen és a többi. Azt állapította meg, hogy ezzel összhangban van az Európai Szabadalmi Egyezményhez való csatlakozása a Német Szövetségi Köztársaságnak. Nem történt más, minthogy a német alkotmánnyal összhangban most az Európai Szabadalmi Hivatal nem német felségjogokat gyakorol, nem német közhatalmat gyakorol, mondja a szövetségi legfelsőbb bíróság, hanem az Európai Szabadalmi Egyezmény alapján a tagállamok által - szó szerint mondom - ráruházott hatáskörben, államok feletti felségjogot gyakorolva jár el az európai szabadalmak megadása során. Következésképpen, mondja a szövetségi legfelsőbb bíróság, ennek az egyezménynek a megkötésével az NSZK az alaptörvénnyel összhangban átruházta az ilyen természetű hatáskörei gyakorlását az Európai Szabadalmi Szervezetre, ami lecsapódása a nemzetközi egyezmény irányában nyitott alkotmányos jogállamnak.
Na, ez a nagyon rövid summázata a dolognak. Tehát magyarul ez valóban egy kulcskérdés, hogy a gyakorlatban ez a egész hogy jelenik meg.
A másik két kérdésre nagyon rövid megjegyzést tennék. Az euroszkepszis kérdésével - amit a kollégának fölvetett - még senki nem foglalkozott. Én azt hiszem, hogy a kedves barátom, Solemacher úr, a Hanns Seidel Alapítvány vezetőjének a szavait tudom itt idézni. Amikor egyszer arról beszélgettem vele, hogy itt is fölmennek az élelmiszerárak úgy, mint Ausztriában és a többi, azt mondta, hogy két dolgot kell tudni. Az egyik, amit itt mondanotok kell az, hogy még egyetlen tagállamnak nem ment rosszabbul a csatlakozás után, csak jobban. Nem kell az élelmiszerárakkal foglalkozni, hanem ezzel kell foglalkozni.
A másik dolog pedig az, hogy ha végigmennek az autópályán, akkor úgy, mint Portugáliában, ki kell lógatni minden hídra transzparenseket, hogy "Épült az Európai Unió támogatásával". És amikor a tizediket olvassa 100 kilométeren belül az autós, azt fogja mondani, hogy ez az Európai Unió biztos egy jó dolog. Úgyhogy én ezt nagyon praktikusan fognám föl.
A harmadik kérdés a Konvent és a Szent-Iványi elnök úr által fölvetett európai alkotmány kérdése. Teljesen egyetértek Czuczai tanár úrnak a fejtegetéseivel, nyilván senki nem gondol szövetségi államra, pillanatnyilag nem. Szóval ez nem egy olyan rettenetes veszély, amitől nagyon komolyan kellene tartanunk. Azt hiszem, hogy az a kemény mag, amit megpróbáltam megfogalmazni, éppen a Czuczai Jenő által is felvetett értelemben állandóan változik, állandóan csökken úgy, ahogy az európai alkotmányozás folyamata előrehalad.
Az, hogy megeszi a magyar alkotmány kemény magját, úgy csökken ennek a jelentősége, és úgy lesz a barackmagból mustármag előbb-utóbb. De azért mag marad, éppen azért, mert ez nem egy szövetségi állam lesz. Ha Magyarország belátható időn belül nem lesz Idaho vagy Michigan egy európai egyesült államokban, következésképpen a mag mag marad, csak a terjedelme, a minősége változik. De azt tudomásul kell venni, hogy föleszi jelentős részét a magyar alkotmánynak az, ha az európai alkotmányozás - mint az alapjogi charta is - egyre inkább kiterjed azokra a területekre, amelyekre ez a fenntartás megfogalmazható.
Itt valóban azt kell tudomásul venni, hogy mi csatlakozunk az Európai Unióhoz, és nem fordítva. Ez egyébként egy olyan fontos különbségtétel, ami adott esetben az életet is jelentheti. Szeretném a fiatalabb kollégák számára elmondani Örkény egyik egypercesének a történetét, azt a történetet, amikor a '60-as évek elején Hruscsov, a keményvonalas sztalinistákat kiszorította az akkori Szovjetunió kommunista pártjának központi bizottságából. Ez volt a Molotov-Kaganovics csoport. A sajtójelentések, az akkori bizantinos megfogalmazásban hozzátették: és a hozzájuk csatlakozott Sepilov.
Azóta Lontai Bandi kollégám az intézetben a '60-as évek végén, a '70-es években amikor kávéztunk, mindig azt mondta: csatlakozhatok, mint Sepilov? Mert nagyon lényeges volt ez az akkori megfogalmazás, hogy ki csatlakozik kihez. Tudniillik miután az egész társaságot kizárták a kommunista pártból, Kaganovicsot hamarosan kinevezték az Uralban egy erőmű vezérigazgatójának, ahol rövid időn belül megfogott egy vaskorlátot. Ebbe körülbelül 3000 volt volt belevezetve. Sepilov pedig szép életkort élt meg. Úgyhogy én azt hiszem, hogy valahol itt is fontos, hogy tudjuk, ki kihez csatlakozik.
Köszönöm szépen.
DR. VASTAGH PÁL (MSZP), az alkotmány- és igazságügyi bizottság elnöke: Ficsor úr szeretne még egy mondatot mondani.
DR. FICSOR MIHÁLY, a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökhelyettese: Köszönöm szépen. Elnézést kérek, azt hiszem, hogy az újságíró kérdésére nem teljesen, pontosan válaszoltam. Erre közben felhívták a figyelmemet; elég hosszú idő telt el, mire felelhettem a kérdésére.
Amit elmondtam a népszavazás ügyében, az igaz az alkotmánymódosításra is, tehát úgy gondolom, hogy az alkotmánymódosítás pontos szövegét sem lehet kialakítani mindaddig, amíg nem ismerjük a csatlakozási szerződés tartalmát.
Ha már nálam van szó, egy mondatot arról a különbségtételről, amely olyan szignifikánsnak tűnik a csatlakozás és a létrehozás között. Az a helyzet, hogy a csatlakozási szerződés alapszerződés a közösségi jogrendben. A csatlakozási szerződéssel az alapszerződések is módosulnak, nem beszélve a másodlagos jog számos rendelkezéséről. Tehát létrejön egy új Unió, egy másik Unió. Az Unió nem marad ugyanolyan, mint amilyen a csatlakozás előtt volt, hanem létrejön egy másik intézményrendszerrel, egy nagyobb területtel rendelkező Unió, amelynek a jogrendje is ehhez a változáshoz igazodik. Tehát nem jó az a hasonlat, amely arra utal, hogy ha egy klubhoz akarunk csatlakozni, akkor nincs más teendő, mint elfogadni a szabályait. Itt a klub szabályai változni fognak a tagság bővülésével.
Tehát ennyiben - azt lehet mondani - azt az új Európai Uniót, amelynek már mi is tagjai leszünk, mi is létrehozzuk. Ezért nem érzem akkora különbségnek a létrehozás, az alapítás és a csatlakozás közötti különbséget.
Köszönöm szépen.
DR. VASTAGH PÁL (MSZP), az alkotmány- és igazságügyi bizottság elnöke: Természetesen ez a megállapítás válaszra ingerelte Czuczai kollegánkat.
DR. CZUCZAI JENŐ, a Brugge-i Egyetem professzora: Réti úrnak mondanám: továbbra sem értek egyet - és most már kimondom a nevet - Ficsor Mihály úrral, de nem személyes okok miatt, hanem szakmai okok miatt. Az elmúlt egy évtizedben mindig szakmai alapokra próbáltam ezt helyezni, abban bízva, hogy a másik oldal is ebből indul ki. Nem értek vele egyet. Viszont az ön kérdésére a választ, hogy az én oldalam egyértelmű legyen: én úgy ítélem meg, hogy a csatlakozási tárgyalások sikeres lezárása magában foglalja a köztársaság alkotmányának módosítását.
Vörös professzor úr nagyon egyértelműen kimutatta, hogy a jelenlegi 7. § (1) bekezdéssel nem tudunk csatlakozni az Európai Unióhoz. Azt hiszem, ez meg is fog jelenni a Jogtudományi Közlönyben rövidesen. Ez azt jelenti, hogy a csatlakozási tárgyalásoknak - ha tetszik - feltétele az alkotmány módosítása is. Ha pedig ez igaz, a végső szöveg már rendelkezésre fog állni, amikor sikerül valamennyi tárgyalási fejezetet lezárni. Ez azt jelenti, hogy utána az úgynevezett letisztítás következik, ami szakértői munka, jogászok fognak részt venni benne. Túlnyomórészt egyébként az Európai Bizottság jogi szolgálatának munkatársai fogják végezni. És megkezdik a fordítását a véglegesített szövegnek, hiszen számos nyelvre le kell fordítani.
Magyarország esetében - mert az a fontos most számunkra - ekkor már a végleges szöveg egyértelmű lesz. Az egy kérdés, hogy a kormány ezt nyilvánosságra hozza-e vagy nem. A parafálás azonban már fontos nemzetközi jogi értelemben. A nemzetközi szerződés megkötésének, eljárásnak különböző létszakaszai vannak. Én négy éve közigazgatásiszakvizsga-cenzorként vizsgáztatom épp a magyar köztisztviselőket, hogy tudják-e a nemzetközi szerződések jogát. A parafálás fontos jogi cselekmény, valóban köti a szerződő feleket a tekintetben, hogy a szöveget akként fogadták el, ahogy azt parafálták. Ez még nem jelenti azonban a megkötését a szerződésnek, ez igaz.
Én úgy gondolom, hogy az alkotmányos felhatalmazás szükséges, ezt a véleményemet fenntartom, mert csatlakozási előfeltétel.