New Page 1

A "Hajrá, Magyarország Iroda" elutasító magatartása az Alkotmányossági Műhely és Fórum nyilatkozatával szemben szimptomatikus. Csupán erősíti egy szellemiekben készülő vádirat vádpontjait a jelenlegi alkotmánynak beállított alaptörvény ellen (értsd 1949 évi XX-as törvény).

A jelenlegi weimarizálódás támadáspontja maga az Európai Unió, amelynek indikátora (jelzője) az az alkotmányossággal kapcsolatos közjogi küzdelem, ami mind Uniós szinten, mind hazánkban - kelet-Középeurópa lombikjában - éledőben van. Párba lehet állítani a "bolsevizálódást" a "führerizálódással", ami azért ferdítené a történelmi igazságot, mert a bolsevizmus csak torz válasz (volt), a monopolizmus ama torz kérdésére, amely elé világuralmi törekvése állította (és állítja ma is) az egész emberiséget. A jelenleg érvényes magyar alkotmánynak beállított 1949. évi XX. törvény (alaptörvény) ennek a világbetegségnek csak egyik, de minket nyomorba döntő torzszülötte. Az alkotmánynak beállított alaptörvény pedig úgy fogható fel, mint az egész közélet genetikus kódja, s ha tetszik, akkor a magyar állam fiziológiájában kimutatható génhiba.

Legmeggyőzőbben a logika síkján, logikai műszóval diagnosztizálható. Az a születési hibája, hogy tautologikus. (Kérjük, e fogalomnak utána nézni.) Jogi magatartásra fordítva: önigazoló. A(z) (alap)törvény, mert alkotmány is egyben, önmagának oka, mint az isten. Punktum.

Nyilván olyan hatalomgyakorlásnak, amelynek alanyai maguk is "tautologizáltak": individualisták - "önmaguk okai". Avagy ellenkezőleg: felelős, személyes ittlétezésüknek semmilyen okát nem ismerik föl, tehát erkölcsileg semlegesek, beszámíthatatlanok. Más szóval a jelenlegi alaptörvény az alkotmány szerepében magatehetetlen, azaz a kisajátításhoz nyújt fedezéket illetőleg az értetlen közömbösséghez.

A "Hajrá, Magyarország Iroda" elutasítása ezért szimptomatikus. Az alkotmányos válság tünetegyütteséből a "führerizáló" típust jeleníti meg, azt, aki politikai monopóliumra tart igényt: önigazoló önjelölt, morálisan individualista. Csak idő kérdésének tartjuk, hogy a néppárti internacionáléban meginduljon a fölismerés eróziója, mert idehaza csakis abból meríti létjogosultságát, ami ellen küzd: a monopolizmusból - monopolista módon.

Az MSZP alkotmányügyi vezérszónoki észjárása meg azért szimptomatikus, mert csak annyi felelősségre van indítéka a magyar történelem és jövő iránt, mint egy megalázott mosónőnek.

Az, hogy a monopolista és az osztályelnyomotti képlet az alaptörvény módosítási kompromisszumában (szuverenitásról) egyelőre nem került szembe az ország távlati érdekeivel, a történelmi alkotmányos tudat hiánya miatt csupán a véletlen műve, mert nem a szereplők alkotmányos önazonosságának megnyilvánulása.

A szereplők tudatos alkotmányos szerepvállalása a jelenlegi alaptörvény elvetése volna, és a történelmi alkotmány rekonstruálása, mert hisz az 1949./XX. tc. csak egy önjelölt alaptörvény, amit egy politikai parvenü, vagy a durva önkény bármikor saját arcára formálhat! Ez az alkotmány/alaptörvény szentesítette az importált terrort, a magántulajdon felszámolását, majd az utóbbi tizenkét évben a köztulajdon teljes elidegenítését messze-távoli monopóliumok javára.

Csodákat persze nem művel az "alkotmány", csak az alkotmányosan gondolkodó honfitárs. De mint szellemi kórokozó ellen, első kell legyen, hogy megfogalmazzuk vádiratunkat az egész fiskális országgyűlés által elismert önkényuralmi alkotmány-pótléknak szánt alaptörvény ellen.

Akit sikerült meggyőzni arról, hogy alkotmányos intézményrendszerünk velünk ellenséges genetikai kódját kell legelőször kiigazítani, az állásfoglalásával járuljon hozzá a vádirat teljessé tételéhez.

Tehát Vádirat az alkotmánynak beállított alaptörvény ellen címszó alatt várunk minden tényszerű, sőt statisztikailag is adatolt kiegészítést föntebbi véleményünkhöz.