Vissza a főoldalra * Vissza novemberi levelekhez

A levél melléklete

A levélre reagálók

Dr. Szili Katalinnak, a Magyar Országgyűlés elnök asszonyának

Tisztelt Elnök asszony!

Magyarország nagy utazásra készül. Így nevezhetjük a szándékot, hogy belépjünk az Európai Unióba. Ezt az utazást remények előzik meg, amelyek teljesülésére mindössze az „utazás” előkészítettsége, és saját magatartásunk a biztosíték. A gazdasági rendszerváltás tucatnyi éve azonban nem reménykeltő előzmény. Szépíteni lehet ezt a nyílt titkot, de tagadni nem.

Aki a nemzeti lét fennmaradása iránt elkötelezett, joggal élhet azzal a gyanúval, hogy a csatlakozás legfőbb hangadóit nem annyira a közös boldogulás készteti, mint inkább az, hogy egy nemzetek fölötti elit tagságának előnyeihez jusson. Az új gazdasági rendszerben eltelt tizenkét évet a társadalmi többség úgy élte meg, mint a közéleti célok cserbenhagyásának példatárát. Reális annak az esélye, hogy a csatlakozás lesz - mint nemzeti, politikai közösségnek - az „utolsó utunk”.

A mostani levelünkkel képviselt Alkotmányossági Fórum- és Műhely társaság a 90-es évek vége óta, elkötelezett civil szervezetként kutatja a magyar közállapotok, a nemzeti cselekvőképesség alkotmányos hátterét. A „hivatalos”, rövidtávú pragmatikába hajszolt álláspontoktól eltérő véleményünket többször, és majdnem minden visszhang nélkül jeleztük. Mostani folyamodványunk célja, hogy legfontosabb megállapításainkat az Országgyűlésnek adjuk közre. Abból kiindulva, hogy állampolgári meghallgatásunk mindeddig mellőzést szenvedett, e levéllel egyidőben más nyilvánossághoz is fordulunk.

Tudvalevő, hogy 1946-ig az ország hivatalos státusz formája királyság volt. Azt is tudjuk, hogy mennyi külső segédlet játszott közre az államforma megváltoztatásában. Az elvetett államformával együtt, természetszerűleg, likvidálták a történelmi magyar alkotmányt is. A történelmi alkotmány elleni hajsza addig fajult, hogy legfőbb szakrális védnökét, Mindszenty József hercegprímást, „kivonták a politikai forgalomból”, ahogy később tették a kínaiak a dalai lámával. Az ő ellenállásának letörésével, nem csak megszentségtelenítették a hívő emberek szemében, hanem az összes országlakó számára idejétmúlt relikviává is minősítették a történelmi alkotmányt, a Szent Korona eszméjét, és tanát.

Nem hallgatható el, hogy noha Mindszenty személyét 1990-ben rehabilitálták, ugyanezt nem tették meg a történelmi alkotmánnyal. Pedig - Zrínyi Miklós szavai szerint - „sohun másutt Magyarországot meg nem találjuk”, ami vonatkozik alkotmányának egyediségére is. Beltartalma független az esetleges történeti, territoriális jogok külsőségétől.

      Elemzéseink szerint, a kb. hét évszázad alatt kialakult szentkorona-tanban foglalt jogszokások iránymutatásai felelnek meg a magyar alkotmánynak. Ezt korábban azzal fejezték ki, hogy a Szent Korona képviselte az állami főhatalmat, míg az ”alaptörvények” írták le az ország társadalmi rendjét, a hatalomgyakorlás módját, vagy bármilyen sarkalatos körülmény kötelező figyelembevételét, mint pl. most az EU-csatlakozási szándékot, és a módját.

A hazai politikai tényezők súlyos mulasztása, hogy nem állították helyre a történelmi alkotmány jogfolytonosságát, vagyis nem orvosolták a nemzeti szuverenitáson esett - az 1944. március 19-i német megszállással kezdődő - folytatólagos jogsérelmet. 

Ez a körülmény teljesen megfelel közös, távlati érdekeink cserbenhagyásának. A parlament a mai napig is fönntartja legitimációs fogyatékossága miatti korlátozott cselekvőképességét. Eleve kétséges az előttünk álló nagy horderejű kérdésekben való döntési joga. Megbízatása átmenetinek, ideiglenesnek fogható fel, minden létfontosságú döntése csak újabb önkény, amellyel későbbi, kezelhetetlen konfliktusok magvait hinti el.

A történelmi alkotmányban a politikai nemzet minden hatalom forrása. Az eredeti magyar hagyomány világosan különválasztotta az alkotmányt megszemélyesítő főhatalmat, a Szent Koronát, és az alkotmányos alaptörvényt, amely gyökeresen ellenkezik a mai helyzettel. Történetileg mondvacsinált alkotmányunk kiinduló tétele az az 1949./XX. tc., amely szerint, „az alkotmány a Magyar (nép)Köztársaság alaptörvénye”. A két tényező összeolvasztását a legnagyobb jogi képtelenségnek tartjuk, mert így az alkotmány mint felhatalmazó, azonossá válik a törvénnyel mint felhatalmazottal. Ez az állapot nemzetpusztító visszaélések forrása. Alkotmányunk mostani „módosítása” újra egybeesne a magyar történelem, és az egészséges jogszemlélet normatív értékeinek megtiprásával. A szándék előre vetíti saját árnyékunkat: megállapodásaink rossz jogi minőségét, és cselekvőképességünknek a saját hibánkból következő korlátozását. Ugyanakkor, a „nemzetfelség” talaján álló történelmi alkotmányunk – meg nem becsült, és félreismert hagyományként – a Szent Korona szószerinti értelmében nem kötődik az államformához. A nyugati fejlődésben nem ismert, tiszta, nemzeti lételvűsége politikailag megkönnyíti, hogy jogfolytonosságával tisztázódjék szuverén, nemzeti személyazonosságunk.

 Azonosságtudatunk pedig helyes döntéseink minimális kiindulási feltétele.

Mindenekelőtt, megfontolásra ajánljuk azt a jogfilozófiai állításunkat, hogy az alkotmány nem azonos az alaptörvénnyel. Az alkotmányos jogfolytonosság helyreállításának ez a belátás a legfőbb szakmai érve. 

Már az is reménykeltő lenne, ha szoros határidővel, a parlament legalább törvényileg tűzné önmaga elé a belső szuverenitás, az alkotmányos koherencia megteremtésének programját. Annak teljesülése után lenne alkotmányosan döntésképes. Az sem elejthető szempont, hogy a magyar alkotmányos emlékezet, a mohácsi vész óta, az önálló államiságukból kiforgatott nemzetrészek szellemi támpontja volt mindig, s ma is az. Természetes, nemzeti reflexként állították helyre, valahányszor megszakadt a jogfolytonosság, például, 1687-ben(Buda felszabadítása után), 1791-ben(II. József után), 1867-ben, és 1920-26 között. 

Ennek a reflexnek „szabad akarattal” való elfojtása: nemzeti öngyilkossági kísérlet. 

Föltevésünk, hogy közös méltóságunk, és azonosságtudatunk sérelmeinek orvoslására, kikezdett immunitásunk kezelésére lesz politikai szándék, és lesznek eljárási lehetőségek is.

Az sem felejthető el, hogy a Szent Korona közös nevelője volt több testvérnépnek, akiket csak közelíthet egymáshoz a közös politikai származás tudatosítása. 

Az alábbiakban mellékelve, tételes formában is vázoljuk egységes gondolatmenetünket.

Budapest, 2002. november 24.

Tisztelettel

Az Alkotmányossági Műhely és Fórum Társaság nevében

Fáy Árpád

elnök

Egyesületünk "lobbiszáma": sz 8-11/76/2002.

a levél eleje

 

 ~ Melléklet ~

Szorgalmazzuk a Magyar Országgyűlésnek az Európai Unióba való csatlakozásunk előkészítése közben, hogy:

Az Országgyűlés …

1.      jelentse be: tudomásul veszi, hogy magyar fogalmak szerint az alkotmány és az alaptörvény lényegében, rendeltetésében különbözik egymástól 

a.      tehát törölje az 1949/XX-as törvény 77.§(1)-t, amely szerint ”Az Alkotmány a Magyar Köztársaság alaptörvénye.”, mert ez a tétel biztosítja az akkori idegen megszálló hatalom akaratának, közfelfogásunktól is idegen jogfelfogásának máig tartó érvényesülését. E kijelentés kormányzási következményeinek árnyékában nem beszélhetünk Magyarország de jure alkotmányos függetlenségéről, visszanyert szuverenitásáról a mai napig sem (az ún. rendszerváltás 12-ik évében!).

2.      nyilvánítsa ki, tudatában van annak, hogy az alkotmány ügyének megoldatlansága miatt, nem jogosult az egész nemzeti lét jövőjét befolyásoló döntésekre, és ennek okán minden végső döntést jelentő alaptörvényi módosítástól eláll, amíg a nemzet arra hivatott testülete (a nemzetgyűlés) nem állítja helyre az országnak az alkotmányban kifejezett politikai és kulturális szuverenitását is, illetve elismeri, hogy azt megelőzően hozott minden döntésének alkotmányos legitimitása fogyatékos, átmeneti érvényű, tehát

a.      nyilvánítsa ki, hogy a mai magyar alkotmány a történelmi alkotmányos hagyománnyal azonos***(lábjegyzet), amely állami és nemzeti identitásunk meghatározó eleme, amely a történelmi hagyományokon túlmenően természetjogi, államelméleti és egyéb időtálló, aktuális, számunkra ma is égetően fontos igazságokat, bölcsességeket sűrít magába.

b.      azaz a magyar alkotmány rendeltetésénél fogva, nem egy hatalmi túlerő által bármikor átírható papírlap, hanem a nemzetnek, mint közösségnek eredetéről, céljáról és a hatalomról vallott közös tudata, amely évszázadok alatt fokozatosan fejlődött ki, fogalmazódott és őrződött meg, hasonlóan az anyanyelvhez, a kulturális kincsekhez.

3.      az alkotmányosság ügyét rendező nemzetgyűlés összehívásáig az országgyűlés és a kormány deklarálja az átmeneti állapotot az alkotmány tudomásul vétele és a jogfolytonosságot rendező nemzetgyűlés megtartása között, és támogassa az alkotmányos tudati helyzetünk orvoslását:

a.     írja elő az alkotmányos hagyomány tudományos elemzését, művelését és tegye kötelezővé annak tananyagba illesztését 

b.    és ne tárgyalja azt a megszégyenítő módosító indítványt, miszerint az alaptörvényben tartsák meg a 77.§(1)-t, de változtassák meg az évszámot.

Az alkotmányból következően tehát …

1.      a szuverenitásról az országgyűlés az ország és a nemzet nevében nem mondhat le, mert

a.      ő nem dönthet, hiszen nincsen teljes alkotmányos legitimitása, amíg a sztalini diktátumot a mai napig megjelenítő 1949/XX-as törvény 77.§(1)-t nem törli (és természetesen hasonló tartalmú másik §-t sem hozhat), valamint

b.     a szuverenitásról lemondani logikailag nem áll módjában az országgyűlésnek alkotmányos legitimitása elnyerése után sem, mert a szuverenitás a magyar alkotmányban nem egy adható-vehető portéka, hanem fogalmi talpköve az alkotmányosságnak, amely a korona szuverenitásaként megfogalmazott nemzeti szuverenitást és a nemzet tagjainak személy szerinti szuverén személyes létét egyaránt jelenti – azaz alkotmányos legitimitással legfeljebb társulni lehet olyan tágabb politikai struktúrákkal, amelyek a nemzeti alkotmányt és annak szellemében a nemzet, az ország szuverenitását elismerik, tudomásul veszik, nem csorbítják (mert szuverenitásunk feladásával csatlakozásunk nem társulás, hanem meghódolás, önfeladás lenne). Nem lehet harmonizáció néven lemondani a magyar igeragozásról vagy népzenei hagyományunkról sem. Tehát a magyar alkotmányos szuverenitás alkotmányos legitimitással sem adható fel.

2.      ismerje el az országgyűlés a föld (és egyéb környezeti javak, általános kifejezéssel a természetes monopóliumok) nemzeti tulajdonát (ezt a régiek úgy fejezték ki, hogy a Szentkorona a végső tulajdonos, vagyis a nemzeti állam). A föld nemzeti tulajdona abban is megnyilvánul, hogy csak magyar állampolgárok lehetnek tulajdonosai, birtoklói, egyéb jogcímeken használói (a tét itt nem a tőkebevonás, hanem a földjáradék sorsa valamint a föld nem-termelői szerepköre). Tehát a föld (és egyéb környezeti javak) feletti rendelkezést a nemzeti intézményeken kívüleső semmilyen intézménynek, testületnek, hatalomnak önszántából, legitim módon az országgyűlés át ne engedje, hanem felelős kezeléséről maga gondoskodjon (ide értve épített emlékeink mellett az országra jellemző állati és növényi flóra kincseit, pl őshonos állatokat és növényeket, a tájak különféle adottságait).

a.      az országgyűlés, a kormányzat vegye tudomásul, cselekedjen aszerint, hogy a föld a magyar alkotmányos fogalmak és gazdaságfilozófia szerint nem tőke (és általában a múltban és a jelenben minden józan közgazdaság-elméleti irányzat ebben egyetért!). A földet az európai országok a gyarmatokon tekintették tőkének, Európában a föld termelőeszköz voltát lényegében csak egyik erősen korlátozott funkciójának tekintették. Ez volt az egyik magyarázata a földjáradékoknak is. Tehát közgazdaságtudományos fogalmi képtelenség a földet korlátlan forgalmú szabad tőkejószágnak nevezni.

3.      érje el az ország tárgyalóküldöttsége, hogy a magyarság szellemi tőkéje feletti rendelkezés kizárólag nemzeti jogosultság legyen az EU keretei között, azt sem magánkiváltság sem valamely kontinentális vagy globális hatalom el ne tulajdoníthassa, mert a kultúrális javak éppolyan meg nem ismételhető szellemi erőforrások, mint az ásványkincs vagy a földterület. Nem vagyunk gazdátlan kultúra-bánya.

a.      a szellemi érték földtulajdon kérdéséhez hasonló jellegű, ha lehet annál még sokkal döntőbb kérdés ez - amelynek ügye még fel sem merült érdemben, nemhogy tárgyalási stratégia fogalmazódott volna meg, ugyanakkor a magyar alkotmányból egyértelműen következik a probléma megfogalmazhatósága, és alapvetően szükségünk van józan kezelésére.

4.      ne mondjon le az ország végső hatállyal és teljes mértékben a gazdaságszabályozás fejlesztésében a szuverén és önálló kezdeményezésről, működtetésről semmilyen idegen hatalomnak, a nemzeti és alkotmányos szolidaritástól mentes testületnek a javára

a.      erre különösen erős figyelmeztetést ad az elmúlt 12 év eseményeinek sora, amelyben az ország államosított javait külföldiek számára privatizálták, ezzel megtetézték az ország gazdasági eszközeitől való megfosztását, amelyet az államosítással kezdtek (alkotmányellenes kezdés után alkotmányellenes folytatás) – amit a gazdaság-szabályozásban való minimális önállóságról való teljes lemondás ezután csak tovább súlyosbíthat.

b.      a gazdaságszabályozási, gazdasági ösztönző intézkedések a nemzeti önrendelkezés korunkban legfontosabb tényezői, mert a gazdasági előbbre jutás legfontosabb, leghatékonyabb eszköztárát jelentik – szemben a maximális kiszolgáltatottságot jelentő megalázó pályáztatás rendszerének teljesítményt visszafogó, alkotóerőt lemorzsoló, háborús vereséggel felérő romboló hatásával.

c.      csak olyan gazdasági szabályrendszerbe szabad betagolódni, amely megfelelő mozgásteret ad a magyar kormánynak, hogy szabályozási közreműködésével támogasson, ösztönözzön minden újabb nemzedéket, minden társadalmi csoportot, minden egyes személyt az öntevékenységében, hogy önerőből boldogulásban - más érdekcsoport, ország, intézmény stb adminisztratív vagy gazdasági monopóliumától le nem bénítva.

                                                              i.     Magyarország kicsinysége nagy hátrány sok szempontból. Azonban az EU-ban elhanyagolható súlya (mintegy 2%) miatt el kellene érni, hogy a nagy kontinentális szervezeti struktúra hátrányainak, működési zavarainak kivédése érdekében megtarthasson kitörési pontokat, „kísérletezhessen” szabályozás fejlesztéssel.

                                                            ii.     Ha az Unió elvárásainál szigorúbb mércét alkalmazva törekszik saját megoldásra, akkor ehhez legyen meg a joga.

d.     Az EU befizetések és kifizetések mérlege, ahogyan a nyilvánosság előtt tárgyalják, meglepően primitív, leegyszerűsített gazdasági szemléletet tükröz, amelyben meg sem jelenik a számok mögött a reálfolyamatok jellege, minősége, az emberi teljesítés lehetősége. Ahhoz kell jogot elnyerni, hogy saját magunk kitermelhessük jövedelmeinket, és ezzel szemben védelmet kaphassunk az uniós és monopolista lefölözéssel szemben

5.      ragaszkodnia kell az országnak ahhoz, hogy önálló kibocsátású helyi pénzt használhassanak a magyarok, ha annak költségét vállalják – ami a hitelezésben jelenti a minimális mozgásteret. Idegen és távoli hatalmi központnak való „pályázati” kiszolgáltatás helyett a hazai kormány évenkénti költségvetési önkénye alól is mentesíteni kellene a hazai piaci és főleg a „piac alatti” szereplők hitel-ellátását egy minimális, de a fejlődést lehetővé tevő mértékben. Az adósság-mechanizmus olyan, hogy minden jövedelem a tőke-centrumban halmozódik, nemzeti felhalmozás helyi, nemzeti pénz nélkül eleve ki van zárva. Az Euróhoz való feltétel nélküli csatlakozás helyett egyelőre készüljön nyilvános kimutatás arról, hogy 30 év alatt mennyit fizettünk, mennyi nettó kölcsönért, és mennyit vesztettünk a valóban önálló, alkotmányosan felelős pénzpolitika hiánya miatt.

6.      a csatlakozási megállapodásban vállalhatja az előremutató együttműködésben, fejlesztésekben való részvételt, társulást, de el kell utasítsa a gazdasági önrendelkezés, a méltányos csere, a kölcsönösség felborítását, a szuverenitás felszámolását célzó vagy lehetővé tevő megoldásokat mind a magunk számára, mind a minket követő számtalan sok nemzedék nevében.

7.      az önrendelkezés elvét kell kövesse kulturálisan is a csatlakozási megállapodásokban. Uniós egységes tudat kialakításának törekvése címén nem fogadhatja el a magyar történelmi és kulturális tudat szándékos leépítését, visszaszorítását sem az oktatásban sem a kulturális életben

a.      ez komoly, aktuális kérdés, mert az uniós konvent munkaanyagaiban kifejezett előírásként, programként szerepel a nemzeti tudat háttérbe szorítása, leépítése mind az oktatásban, mind a kulturális életben – amiről keveset beszélnek a magyar sajtónyilvánosságban

8.      ragaszkodjon ahhoz, hogy a közösség identitás-megőrzési jogának elismerése nem kerülhet a rangsorban a „másság” elismerése mögé (sem a nemzet vagy ország, sem annál szűkebb közösségek szintjén).

a.      Ami mellesleg a legteljesebb értelmetlenség is, hiszen mihez képest lehet a másság tolerálását elvárni, ha a közösség nem tarthatja meg alap-identitását.

9.      kösse ki a csatlakozási szerződésben, hogy amennyiben a csatlakozási megállapodást az EU minden előzetes megállapodás vagy a kölcsönös szándék ellenére egyoldalúan megsérti, a magyar alkotmány sérelmére jár el, akkor ezt a magyar kormánynak nincsen joga az alkotmány ellenére legitimálni, valamint akkor Magyarországnak, a magyarságnak joga van (illetve alkotmányosság iránti kötelessége) az ilyen intézkedés hatálya alól kivonni magát: ellenállási záradék!

a.      Tehát semmilyen módon abszolút érvényt ne lehessen tulajdonítani a szerződés csalárd értelmezésének, a túlhatalmi önkénynek, hamis választási eredményre támaszkodó hamis-többség akaratának. Korlátozzák vagy függesszék fel alkotmányosságunk rendezéséig az EU csatlakozási tárgyalásokat!- addig csak tanácskozási jog és információcsere fogadható el alkotmányos szemszögből.

***Értelmező lábjegyzet: Úgy értve, hogy az országgyűlés ne az 1949/XX.tc.-t, hanem a történelmi alkotmányt tekintse iránymutatónak, amelyben minden hatalom a nemzettől ered. A valóban nemzeti döntéshozó intézményrendszer fölálltáig, ne lépje túl hatáskörét a magyar állam nemzetközi status quo-ját megváltoztató döntésekkel. Pl. az uniós-, vagy más szövetségi kötelék vállalása ilyen. Az átmeneti időben, de később is, ha marad a köztársasági államforma, erősebb elnöki hatalom és személyes felelősség lenne szükséges. Az elnök személye képviseli a történelmi (és nem a világháborúval ránk kényszerített) alkotmányosságot.

 

A levelet Bokor Levente fogalmazta,

a melléklet "csapatmunka",

mindkettő a műhely véleményét képviseli

Vissza az oldal tetejére