Fáy Árpád: A Magyar Alkotmány ugyanúgy a magyar identitás része, mint az anyanyelv. Az alaptörvény, az egy konkrét hatalmi szituációban azoknak a szempontoknak, alapelveknek, megállapodásoknak a rögzítése, amelyeket a törvényhozásnak követnie kell. Jó esetben az alaptörvény alárendeli magát a Magyar Alkotmánynak, rossz esetben, mint az 1949/20.-ban nem vesz tudomást a magyar alkotmányról, sőt tesz egy olyan elhárító, elfedő kijelentés, amiben az van, hogy ő maga a Magyar Alkotmány, de ez képtelenség. A legalább ezer éve létező magyar nemzet, a legalább ezer éve létező magyar állam kapcsolatát adja a Magyar Alkotmány. Az alaptörvény az szólhat néhány nemzedék életére. Az alaptörvényt meg lehet változtatni, vissza lehet vonni. Az alaptörvény nem tartalmazza az ezer év alatt kialakult identitásnak a lényegét, az alkotmány viszont igen.

Haeffler András: Valamilyen kézzelfogható, föllapozható formában létezik-e Magyar Alkotmány napjainkban?

Fáy Árpád: A magyar alkotmányos hagyományt, az alkotmányos szellemiséget ilyen formán paragrafusokba szedve nem lehet elolvasni, ezt nem is lehet leírni. Ez soha nem volt a törvényhozás tárgya ugyanúgy, ahogy a magyar igeragozásról nem lehet szavazni. Az egy másik kérdés, hogy mikor tettek róla említést, például Szent Korona Tan néven, hogy Deák Ferenc fiatal munkatársai a kiegyezés megkötését követően hivatásuknak tekintették, hogy Szent Korona Tan néven a modern, tehát a XIX. század végének megfelelően írásba foglalták a Szent Korona Tan fő megállapításait. A magyar alkotmányos hagyomány, bár nem nevezzük néven ma is él, benne van a gondolatainkban. Nem az alaptörvények világával azonos az Alkotmány, ahol az aktuális hatalom diktál, és a tollat vezeti egy szakjogász, hogy az jól legyen fogalmazva, hanem ez az identitásunk része, és igazából az államról, a közéletről, a társadalomról, a társadalmi szolidaritásról alkotott ars poetica, érzésvilág. Tehát ilyen értelemben az alkotmányos szellemiségről lehet beszélni, lehet róla könyveket írni, de ami a lényeg az, az hogy mit élünk meg.

Haeffler András: Az Alkotmányossági Műhely javasolja többek között egy alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását. Mi lenne ennek a célja?

Fáy Árpád: Az alapvető célja az lenne, hogy fogadjon el egy olyan alaptörvényt, ami tudomást vesz a magyar Alkotmányról, elfogadja a Magyar Alkotmányt, alárendeli magát a magyar Alkotmánynak. Ez csak be van csomagolva a Szent Korona szimbolikájába, mert igazából itt nem a Korona tárgya, ami lényeges, hanem az a mód, ahogyan a szuverenitásról, a természetes monopóliumok nemzeti tulajdonáról, a hatalmat gyakorlók felelősségéről beszél. Arról beszél, hogy a nemzet tagjai és a hatalmat gyakorlók végső soron egymás mellé vannak rendelve, ahogy a hatalom forrása az nem valamelyik diktátornak az önkénye, vagy valamelyik szűk csoportnak az önkénye a hatalmi piramis tetején, hanem a nemzet egészét szimbolizáló Korona, az a hatalom forrása. A modern világ ezeken a megoldásokon, ajánlásokon nem lépett túl, inkább vergődik, keresi a gyakorlati életben azt az utat, hogy ezekhez az elvekhez eljuthasson, és nagyon sokszor szkeptikusan arra a következtetésre jut, hogy ezek elérhetetlen célok, és mint célkitűzésekről is lemondani látszik róluk.

Haeffler András: Tételezzük föl, hogy sikerül összehívni az alkotmányozó nemzetgyűlést. Milyen munkát végezne ez a testület, kikből állna?

Fáy Árpád: Először is mi a különbség a parlament és az alkotmányozó nemzetgyűlés között. Legfontosabb, hogy a parlamenti képviselőket nem arra választják, hogy az Alkotmánynak alárendelt, az Alkotmánynak megfelelő alaptörvényt fogadjanak el. Őket a négyéves parlamenti munkára választják. Ha egy alkotmányozó nemzetgyűlési választásokat írnának ki, például akár a következő választások idején, akkor ott mindenki tudná, hogy ő most úgy szavaz a voksával, hogy a tét az alkotmányos viszonyainknak a rendbetétele. Másrészt pedig egy alkotmányozó nemzetgyűlés döntene arról valószínűleg, hogy második kamarát alkot. Nyilván való, hogy egy ilyen nemzetgyűlés összehívásakor a nemzetgyűlés összetételében szerepelnének olyanok is, akik a parlamenti választások alkalmával a második kamarába kerülnének. Az első meg a második kamara közötti, tehát a képviselőház és a felsőház közötti lényegi különbség az abban van, hogy más szisztéma szerint választják meg a képviselőiket, más a felelősségi rendszer, amiben vannak, mert egy területi képviselőt négyévenként újra választanak, neki dolgozni kell elvileg a választók felé, hogy ismét rá adják le a voksukat. Hogyha valaki egy történelmi egyházat képvisel, az feltehetően egy képzett teológus, neki nem azért kell hajtani, hogy őt négy év múlva újra válasszák. Tehát másfajta igazságokat fog képviselni, de ugyanez vonatkozik egy ügyvédi vagy gazdasági kamarára, esetleg a határon belüli nemzetiségek képviselőire, vagy a határon túli magyarok képviseletére. Ez nagyon sokat jelenthet, ha megvalósul. Az alkotmányozó nemzetgyűlés nem fog olyan törvények meghozatalával foglalkozni, ami az országgyűlés feladata, más a szerepkör. Abban az értelemben erősebb, hogy az Országgyűlés munkáját határozza meg a nemzetgyűlésnek a tevékenysége. Ha volna nemzetgyűlés egy új alaptörvényt, fogalmazna meg, amely a magyar alkotmányos hagyományt elfogadja, annak a talaján áll, akkor nagyon sok mindent át kellene értékelni. Megváltozna a játéktér az Uniós tárgyalásokon, megváltozna a játéktér a rendszerváltás eddigi korrigálhatóságában. A rendszerváltás nagyon féloldalasra sikeredett. Ezt lehet letagadni a korrekt politikai életen, kívülre szorítani, az ennek következtében beálló állapot az viszont nyomaszt minket. A valóságot ezáltal nem lehet átírni, hogy nem veszünk róla tudomást. Ugye jelenleg, amikor az elmúlt tizenkét évről van szó, hogy itt valamit helyre kellene tenni, nekünk a Magyar Alkotmány tudomásul vétele, egy alkotmányozó nemzetgyűlés eredménye képen abban az Európában volna a helyünk, amelyik a nemzetek Európája. Akkor a magyar nemzet identitása szabadon vállalható az Alkotmányával együtt, nem fantazmagória. Előttünk áll, lehet, hogy tőlünk függetlenül Európa ebbe az irányba fog menni.

Haeffler András: Összegezve akkor, a Magyar Alkotmány bennünk él, a magyarság eszmerendszere, a magyarság megérzése, átélése. Ezt kellene egy alkotmányozó nemzetgyűlésnek valahogy formába önteni. Igen ám, de már az elején baj van. A globalizmus világában mindez valami elvetendő, túlhaladott múlt.

Fáy Árpád: A globalizmus, nem tudom, hogy ebben a formájában milyen hosszú életű lesz. Én azt hiszem, hogy ez múló kategória, hogyha újabb kitolódás nem lesz, akkor másfél éven belül benn találjuk magunkat az Európai Unióban, és az elmúlt tizenkét évben ezt az egész Alkotmány-problémát mindig félretolták. A konferenciának az a célja, hogy a magyar politikai vezetésnek felhívja a figyelmét. Elsősorban nem érzelmi módon, tehát, hogy nagyot kiáltunk, és a keserű hangot, a panaszt mindenki hallja meg, és akkor meglágyulnak a szívek, hanem egy sort szeretnénk felvonultatni, például az ilyenből, hogy az alaptörvény és az alkotmány fogalmilag nem fedi egymást. Szeretnék rávilágítani arra, hogy amikor a Szent Korona Tant egy mozgalmi, érzelmi alapon elutasítják, például a baloldali pártok erőteljesebben, akkor gyakorlatilag ezzel beleesnek abba a hibába, hogy olyan fogalmi alapokat utasítanak el, ami a modern világtól nem tud elszakadni. Szeretném fölrajzolni, hogy mit jelent a magyar alkotmányos fölfogás, milyen részekből áll, és mi az, amit ebből el lehet utasítani, mi az, ami lecserélhető, és mi az, ami olyam stabil, hogy nem cserélhető le, akár unióba megyünk, akár globalizmusba, akár nem tudom hova ezek fontosak. Jó esetben ott vannak politikusok is, rossz esetben a politikusoknak csak egy füzetet tudunk elküldeni, és ebben szembesíteni akarjuk őket azzal, hogy ugye azt mondják, hogyha bemegyünk az Európai Unióba, a magyar állam elveszíti szuverenitásának kilencven százalékát. Szembesíteni szeretnénk őket azzal, hogy ez egy rossz fogalmazás. Ez azt az illúziót kelti, mintha a magyar állam szuverenitása jelenleg rendben lenne.'44 óta nincs alkotmányos helyzet Magyarországon. A Duna nagyon régi, sokkal régibb, mint a magyar Alkotmány. Azért, mert megyünk az Európai Unióba, nem fogjuk a Dunát betemetni, a Tiszát sem fogjuk betemetni, a - azt még le lehet robbantani, de valószínűleg az is ott marad. Ilyen a Magyar Alkotmány. Megyünk az Unióba, és a felszín alá akarnak nyomni olyan fontos dolgot, ami akkor is létezik. Tehát a Gellért-hegy, a Duna akkor is létezik, ha mi nem mondjuk ki. Nem beszélünk róla, legfeljebb beleesünk a Dunába, legfeljebb lecsúszunk a Gellért-hegyről. Ha a Magyar Alkotmány létét negligálják, akkor összezavarodnak a dolgaink.

Fáy Árpád, az Alkotmányossági Műhely vezetője beszélt az alaptörvényről, az alkotmányról és egy alkotmányozó nemzetgyűlés összehívásáról.