Vissza a főoldalra * vissza az interjú címekhez

Alkotmány és gazdaság
A közjavakat is alkotmányos védelem alá kellene vonni - hangzik el most következő interjúnkban. A szomorú ebben a kellene - a feltételes mód. Másként fogalmazva: ha a rendszerváltásnak nevezett eseménysorozat idején korszerű szemléletű alaptörvényünk lett volna, nem lehetett volna a fél országot, vagy még többet el-spontán-privatizálni néhány olyan embernek, akik az információ, a húsosfazék közelében voltak. A köz vagyona közvagyon maradt volna, s nem alakul át külföldi és magyar magánvagyonná. Alaptörvényünk keveset foglalkozik gazdasági témákkal, pedig, mint a példa mutatja, igencsak szükség lenne ezeket is beemelni a többi közé. Mangel Gyöngyi először azt kérdezte Pásztor Miklós közgazdász egyetemi adjunktustól, hogy mi lehet a szűkszavúság oka?

Mangel Gyöngyi: A jelenlegi Alkotmányban meglehetősen kevés olyan kérdés kerül szóba, amely valamilyen módon gazdasággal, közgazdasággal függ össze. Például olyan van benne, hogy a magántulajdon és bizonyos közösségi tulajdon, az egyenlő jogokat élvez. Mi az oka annak, hogy a gazdasági kérdések azok kevésbé szerepelnek az Alkotmányban? Pásztor Miklós közgazdász, a Budapesti Közgazdasági Tudomány Egyetem adjunktusa.

Pásztor Miklós: Valóban kevésnek tűnhet a gazdasági szabályrendszer az Alkotmányban, elsősorban azért, mert a közgazdaságtanban is, a politikaelméletben is, a jogelméletben is úgy vélik, hogy ezek olyan szabályok, amelyek részben nem tartoznak semmilyen joghatás alá. Tehát a piacnak egyfajta önmaga szabályozásáról kell beszélni, másrészt pedig, ami van, azt az Alkotmány fölötti joganyagban kell valamilyen módon szabályozni. Ezért tulajdonképpen csak néhány általános meghatározás található az Alkotmányban.

Mangel Gyöngyi: Hogyha egy állampolgárt jogtalanul fogva tartanak, vagy a gyülekezési, szólásszabadságában korlátoznak, ebből hátránya származik, az egy alkotmányos kérdés. Ugyanakkor, ha egy állampolgárt gazdaságilag nyomorítanak meg, az legalább ugyanolyan szabadsághoz, élethez való jogkurtítás, mint adott esetben egy egészen más jellegű dolog. Erre nem gondoltak azok, akik a piacgazdaság mindenhatóságában látják a szabályozás egyetlen elemét?

Pásztor Miklós: Valóban nem gondoltak rá, illetve úgy gondolnak rá, hogy ezt a piac majd önszabályozó módon előbb-utóbb megoldja, és tulajdonképpen az összes elméleti közgazdasági tétel valóban ezt alá is támasztja. Itt a közgazdászok arról szoktak elfeledkezni, hogy itt nagyon kemény és szigorú feltételek vannak, az elméletben, amelyek ezt a helyreállítást garantálnák, amik azonban a való életben nem fordulnak elő.

Mangel Gyöngyi: Ha egy állampolgárt gazdaságilag ér kár az, az én laikus megítélésem szerint két féle lehet. Az egyik az, amikor közvetlenül őt éri a kár, például az elvégzett munkájáért nem a megfelelő bért állapítják meg, és ezért a létfeltételi kerülnek bizonytalanságba, éhezik, nem tud lakást venni, stb. A másik az, amikor áttételesen éri a kár az állampolgárt, például valakik, valamilyen módon megkárosítják azt a közvagyont, amiben neki tulajdonképpen része van, így őt is megkárosítják.

Pásztor Miklós: Erről szól tulajdonképpen az, a mit mi is ezzel a konferenciával szeretnénk kifejezni, hogy itt vannak olyan dolgok, amelyeket be kell venni egy modern Alkotmányba, és nem elégedhetünk meg pusztán ilyen politikai szabadságjogok egyszerű deklarálásával, vagy pedig az egyéni jogoknak valamifajta taxanómikus felsorolásával, amit aztán értelmezni lehet. Az alkotmányosság nem erről szól. Kétfajta szabályrendszerről kell beszélnünk, amikor egy társadalmat szabályozni akarunk. Az egyik az a szabályrendszer, amit a jog, a jogászok, és a törvényekben és kormányrendeletekben megfogalmazódik, ez az első szintje a jognak, de valójában meg kell fogalmaznunk azt, hogy ezeket a szabályokat, hogyan fogalmazzuk meg, és milyen korlátai lehetnek ennek a jogszabályalkotásnak. Ön kétfajta módon említette az állampolgár megkárosítását, nagyon jó példa, hiszen a munkajog már nagyon régóta kilóg, ha úgy tetszik a civil jogból, és egy önálló joggá fejlődött. A második eset egy sokkal bonyolultabb kérdés, és ez az, amit nem hajlandóak ma sem a közgazdászok, sem a jogászok érdemben figyelembe venni, hogy a közjavakat is különös alkotmányos védelembe érdemes belevonni. Azt az alapszabályt, hogy közjavakat nem lehet magántulajdonba adni csak úgy egyszerűen, ahogy ez itt megtörténik nagyon gyakran, vagy megtörtént a rendszerváltás kapcsán, és megtörténik jó néhány kérdésben, vagy legalább is többen szeretnék, hogy megtörténjen, ez nem egyszerű jogszabályi kérdés, hanem ez alkotmányossági kérdés.

Mangel Gyöngyi: Van-e olyan dolog, amit Önök szerint mindenféleképpen az Alkotmányban kell szavatolni? Például a sikerdíjak, a lobbytevékenység elméleti részét, a pénzmosásból származó jövedelmeket, illetve kell-e szabályozni, hogy mekkora lehet etikusan a legmagasabb jövedelem, például.

Pásztor Miklós: Ezek a példák nem feltétlenül alkotmányos kérdések. Az Alkotmányban tulajdonképpen azt az elvet kell egy picit körbejárni, amit ugye tisztességes és méltányos jövedelemnek nevezünk, és aztán ezt kell arra lebontani egy másik jogszabályban, hogy hogyan is néz ki tulajdonképpen ez akkor ezekben a konkrét ügyekben. Bizonyos szempontból persze egy közgazdásznak azt tudomásul kell venni, hogy azért a magántulajdonban, a magán megállapodásoknál azért vannak bizonyos olyan dolgok, amiket ezen túl nem igen érdemes, és nem is lehet szabályozni. Én inkább azt a kérdést vetném föl, ami ilyen szempontból alkotmányos kérdés, hogy ezek valódi tulajdonosok valódi döntései-e. Például ilyen nagy monopóliumok esetében és nagy szervezetek esetében itt egyáltalán nem a tulajdonosok döntései vannak, hiszen a tulajdonos gyakorlatilag a kisrészvényes, aki maga is teljesen tájékozatlan egy csomó ügyben, a tőzsdén kap valami információt, de nagyon könnyen manipulálható, és ezt bizony, aki nem tulajdonos, az manipulálni is fogja. Ezt a kérdést kellene egy kicsit értelmessé tenni, kezelhetővé tenni, és nem rábízni egyszerűen arra, hogy a magántulajdon, mert ez nem magántulajdonosi felelősség, ez nem a saját magántulajdon felelőssége, hanem ez a más tulajdonával való játszadozás tulajdonképpen.

Mangel Gyöngyi: Egyet hadd emeljek ki az előző felsorolásból, a lobby-tevékenységet. Ez tipikusan egy olyan dolog volt, amit mindenki másképpen értelmezett. Van, aki azt mondja, hogy az a lobbytevékenység, amikor valakit meg tudok győzni arról, hogy igazam van, vagy az általam képviselteknek van igaza, s ezért semmiféle anyagi ellenszolgáltatást nem kapok. A másik pedig, erre volt példa szintén az utóbbi időben, hogy pénzt kap a lobby-tevékenységért, és ez valahol nagyon a határán van a korrupciónak. Ennek az alkotmányos határai hol vannak?

Pásztor Miklós: Egy dolog az, hogy a lobbysta kap pénzt, tehát az, aki a lobby-munkát szervezi, végzi, másik dolog a korrupció, amikor a döntéshozó kap pénzt. A lobbysta az nem döntéshozó, tehát ő tulajdonképpen mind alkotmányosan, mind jogszabályi alapon nem kizárt jelen pillanatban sehol sem, jogi elvekben sem, hogy ő pénzt kapjon ezért a tevékenységéért, a más kérdés, hogy ez a döntéshozóhoz nem juthat tovább. Természetesen felmerül a kérdés, hogy mit tud a lobbysta nyújtani, így vissza kell térnünk bizonyos fokig ahhoz a piacgazdasági alapelvhez talán, hogy a lobbytevékenység ebben a formában inkább a piacot torzító jelenség, semmint a piacot segítő.

Mangel Gyöngyi: Minden nemzetnek megvannak a maga hagyományai, adott esetben a közgazdasági, gazdasági hagyományai is. Itt van-e olyan, ami alkotmányos alapot jelent, tehát, amit a hagyományból ár kell venni?

Pásztor Miklós: Kipróbált, több ezer éves, adott esetben ezer éves hagyományokra alapozottan lehet csak egy Alkotmányt megfogalmazni, és bizony a magyar alkotmányos hagyományban bármilyen szakadások is történnek benne, vannak erre vonatkozóan megfogalmazások. Éppen ezek a méltányossági kritériumok, éppen az, az alapelv, amit a magyar alkotmánynak is tartalmazni kellene, úgy gondoljuk, hogy a tulajdon, az nem csak egy jog, hanem bizonyos kötelezettségekkel is jár, akármekkora és akármilyen. A nagyobb tulajdon még nagyobb kötelezettségekkel jár, és ezt nem lehet pusztán azzal letudni, hogy adózok. A másik nagyon fontos eleme ennek az egész gondolkodásnak a köztulajdonnal, a közvagyonnal való felelősségteljes bánásmód. Itt a rendszerváltás kapcsán minden privatizálódott, mindent privatizáltak, sajnálatos módon a magyar üzleti szféra megteremtése, ami valóban hiányzott az elmúlt negyven év hagyományai alapján a magyar gazdaságból, ezt valóban meg kellett teremteni. Nem biztos, hogy ezen az úton kellett volna megteremteni, de megtörtént, de semmiképpen nem lett volna szabad összekeverni ezeket a nagy köztulajdonok ilyenfajta privatizációjával. Különösen értem ez alatt, a szakemberek számára ez érthető, a természetes monopóliumokat, ami egy speciális formája a monopóliumoknak. Bizonyos értelemben ide sorolódnak a földproblémák is, amelyeket most valamilyen módon újra kezelni kell, ezeknek egy speciális kezelési módját, speciális védelmét az Alkotmányban mindenképpen értelmezni kell, és ez benne van megint csak a magyar alkotmányos hagyományban.

Mangel Gyöngyi: Ha már a földkérdést említette, most a jelenlegi földtörvény módosítással, a kormányzat szerint, külföldiek és társaságok nem juthatnak tulajdonhoz, az ellenzék pedig azt mondja, hogy vannak olyan kiskapuk, hogy a társaság tagja, ráadásul helyben lakónak számít, előbérletben, előnyben részesül, és végül külföldi tulajdonosok is vannak, akik előbb-utóbb hozzájuthatnak a földhöz. Itt végül is olyan földekről van szó, amelyeket mondjuk a téeszesítés folyamatában több száz kistulajdonodtól, szedtek össze, és előfordulhat, hogy ez a több száz ember tulajdona egy személy, vagy egy társaság kezébe kerülhet.

Pásztor Miklós: Ami alkotmányos kérdés, hogy a föld tulajdonképpen mi, hogyan kell kezelni? Szabad tőkejószágként, ahogy néhányan próbálják értelmezni, vagy pedig egy speciális jószágként, amelyre érvényesek ugyanazok az alkotmányos alapelvek, amelyeket a köztulajdonra, a speciális tulajdonra, a monopólium kezelésére mondtunk. Ma az, az irányzat az uralkodó, amelyik ezt tiszta szabadjószágként akarja ezt kezelni, aminek a latin-amerikai módját láttuk, ahol parasztok tömegei ma már tulajdonképpen csak kokainból tudnak megélni, mert ez az egyetlen mezőgazdasági termék, amelyet valamilyen módon értelmezni tudnak, és tulajdonképpen felhalmozódik a föld nagy kezekben. Innentől kezdve már a monopolszabályozás problémái is fölmerülnek, vagy pedig abban a körben mozgunk, ami az európai hagyományban inkább benne van, és azért nálunk is van egy erre irányuló törekvés. Ez a családi gazdaságok kérdése a földdel összefüggésben, a föld tulajdonának egy korlátozása, éppen azért, mert ez egy speciális jószág, és nem kezelhető úgy, ahogy kezelődik bármilyen más tőkejószág ebben a formában.

Menyi mindent megvédhetett volna és még mindig megvédhetne egy korszerű, nemzeti alaptörvény… 12 esztendeje nem sikerül megalkotni, minden bizonnyal azért, mert nem minden politikai erőnek, gazdasági érdekcsoportnak fontos a nemzeti tulajdon. Amely egyre fogy, ahogy - a kormány szándéka szerint - folytatódik a privatizáció. Mangel Gyöngyi beszélgetett Pásztor Miklós közgazdásszal

Vissza az oldal tetejére