Vissza a 2001 dec 15-i konferencia-vázlatok címekhez * Vissza 2002 szeptember 13-14 meghívóhoz

dr. Pásztor Miklós: A mai gazdaság változatlanul feltételezi a hagyományok gyökereit adó alkotmányt – a legmodernebb közgazdászok szerint is

(Tézisek)

1.   A modern gazdaságelméleti megközelítések a piaci mechanizmusok természetét kutatják. Ebben a megközelítésben jogilag szerződések rendszerével állunk szemben, ahol a szerződés polgárjogi értelemben szerepel, azaz független felek saját akaratából kötött, saját érdekeiket szem előtt tartó megállapodása kölcsönös szolgáltatások nyújtásáról.

Két probléma merül fel:

-     Jogelméleti, de egyszerű jogtechnikai kérdésként is felvethető, hogy mi alapozza meg a szerződő felek közös és kölcsönös megértését, a közös fogalomhasználatot, a közös és félreértésmentes kommunikációt?

-     Az erkölcsi kérdés pedig az, hogy két szerződő fél esetén mi akadályozza meg, hogy olyan szerződést kössenek, amelyik hátrányos mások számára?

2.   A közgazdaságtan és a jogelmélet egyöntetű véleménye ezekkel kapcsolatban az ún. „alkotmányos közgazdaságtan” kereteiben került megfogalmazásra. Buchanan Nobel-díjas közgazdász Tullock-kal dolgozta ki ezt még a hatvanas években és megállapításaik meghatározóak voltak azután a közgazdaságtan fejlődésére.

Az „alkotmányos közgazdaságtan” azt állítja, hogy a szerződések egyöntetűségét a társadalomban egy másik szerződés-rendszer garantálja, az alkotmány. Az alkotmány ebben a felfogásban egy olyan jogszabály, amely a többi jogszabály feltételeit, körülményeit és a szabályalkotás szabályait szabályozza.

Ezzel egy kettős szabályrendszer jön létre. Ezzel a szerzők nem csak jogtechnikai problémákat vélnek megoldhatónak, hanem az erkölcsi kérdést is megoldottnak tekintették.

3.   Ugyanakkor felvethető mégis csak az, hogy mi akadályozza meg akár az egész társadalmat, hogy ne változtassa minden időben a szabályalkotás szabályait? Mindez az erkölcsi problémára is érvényes: akár az egész társadalomra kiterjedő alkotmányt mi akadályozza, hogy tisztességtelen szerződéseket is megalapozzon.

      Lehet-e az alkotmány alkotmánya a megoldás? És meddig lehet ebben a sorban végigmenni? A végtelenig, ahogy a szemben álló tükrökben tükröződik a közöttük lévő tárgy? Megszakítható-e ez a folyamat és hol?

      Elméletileg aligha. Más megoldást kell keresni.

4.   A nemzetközileg megfogalmazott problémára kielégítő elméleti megoldást nyújt a magyar alkotmányos hagyomány.

      Az ebben a körben kialakult alkotmányosság fogalom ugyanis arról szól, hogy milyen viszonyban van a konkrét élő jogi szöveg és az emberek magatartása, erkölcsi-jogi állapota és a gondolkodása. Az alkotmányosság ugyanis több mint maga egy konkrét alkotmányos szöveg. Tartalmazza a történetileg addig kialakult alkotmányossági elveket, tapasztalatokat és hagyományokat. Ezek talaján gondolja újra és újra az éppen aktuális helyzetet.

      Csak egy ilyen építkező alkotmányozás oldhatja fel a végtelenségnek azokat a rossz köreit, amelyeket az előbb láttunk.

5.   Mindez az elméleti megközelítés milyen relevanciával bír jelen magyar valóságunkra? Egyetlen példa erre: a szociális alkotmányosság kérdése.

      Ma ez az egyik legégetőbb probléma akár a Bokros-csomagra és annak utóéletére gondolunk, akár az Európai Unió nizzai szerződésére és annak történetére.

6.   A szociális alkotmányozás egyik alapvető problémája, hogy mennyire vállalunk egymásért felelősséget. Egy történeti alkotmányosság alapvető tapasztalata az egyes társadalmi csoportok és egyének egymásért viselt felelőssége. A szociális jog nem valami adomány ennek talaján, amit egyszer adok, máskor visszavehetek korlátlanul, hanem ennek a kölcsönös felelősségnek a kifejeződése és egyik aspektusa. A Bokros-csomag éppen ezt a kölcsönös felelősséget rontotta volna le. Ugyanakkor a magyar alkotmány-szöveg mai állapota csak formális-eljárási akadályokat tett útjába. Ugyanakkor mind az alkotmánybírák, mind a politikai közönség érezte, hogy itt többről van szó. Ez az érzés az, amely a magyar alkotmányosságban gyökeredzik és a mai alkotmány-szöveg legfőbb problémája éppen az, hogy ennek az érzésnek a szubsztantív tartalmával nem tud mit kezdeni.

7.   Hasonló a helyzet az Unióban is, ahol a szabad alkotmányozás jegyében tulajdonképpen a nemzeti szociális kötelékekből való kimenekülést próbálták megvalósítani. Éppen azért nem sikerült Nizzában kényszerítő erővel bíró, érvényes alapjogi-szöveget elfogadtatni, mert az a szociális dimenziót nem kezelheti egyesek szerint, mások szerint pedig kezelnie kéne, így ajánlás maradt.

8.   E példákkal arra kívántam a figyelmet irányítani, hogy a mai magyar alkotmány-szöveg nem szerves folytatása a magyar alkotmányosságnak, hanem annak a kifejeződése, hogy alkotmányos-szöveget alkotni tulajdonképpen szabadon lehet. Nem véletlen, hogy a sztálini alkotmány kisebb átalakítása elegendő volt a rendszerváltás szabályozására – ha megoldására nem is. Ez születése időpontjában sem fejezte ki a valós helyzetet, ma sem fejezi ki, qvázi-alkotmányosságot, látszat-alkotmányosságot teremt.

9.   Talán nem túlzás, annak kimondása, hogy valójában lényeges pontokon az érzületi alkotmányosság működteti a magyar jogrendszert, de a rossz alkotmány-szöveg miatt az utóbbi csak kerülő úton és töredékesen képes érvényre jutni.