Vissza a főoldalra * vissza 1999 dec 10 programhoz

A negyedik, a Dr Tallós Emil és Dr Szkinger István közötti vitával telt alkalom váratlan eredményeket hozott. Mindkét előadó ma is az aktívan politizálók köréből került ki, markánsan egymás ellenpólusait jelentő jobb- és bal-oldalon. Az egyes alkotmányossági kérdések részleteiben viszont Szikinger István kijelentései azt mutatták, hogy ha a napi politikai sodrás nem érvényesülne ezen a téren is, akkor sokkal kisebb lehetne az egyet-nem értés alkotmányossági kérdésekben.

Tallós Emil is fontosnak tartotta a napi politikai különbözőséget az előadók között, ezen túlmenően a következőket emelte ki:

1) a 2000/1-es alkotmány módosításban nem szabad tudományos vitát eldönteni.

2) a történeti közjoghoz kialakítandó kapcsolatról felsorolta, hogy

3) a nemzeti földalap javaslat szellemisége illeszkedik a történeti közjoggal

4) a történeti közjog előnye volt, hogy manifesztálódott szokásokra épült

5) érdekesség, hogy a Szent Korona országa a század közepén háborúba keveredett, amelyet követően nem vele kötöttek békét.

Emlékezetem számára Szikinger István kijelentései közül kiemelkedőek voltak a következő kijelentések:

1) ő is vissza tudna menni 1848-ig, ő csak egy rendi alkotmánnyal nem értene egyet,

2) ő sem kétli, hogy az alkotmányosság előzményei a középkorba, sőt az ókorba nyúlnak vissza,

3) azonban a legfontosabb alkotmányossági kérdésnek az emberi jogok ügyét tekinti, és

4) az állami önkénnyel szembeni védelem fokozott fontosságát.

5) forma szerint az írott, egységes szemléletű chartális alkotmány híve – a jogbiztonság és jogegyenlőség reményében

6) tartalom szerint az emberi jogokat garantáló, a demokratikus hatalomgyakorlást segítő alkotmány híve

7) végső soron neki személy szerint nem volna kifogása a királyság ellen sem,

8) de lényeges ellentmondást lát a Magna Charta és a Maastrichti Egyezmény között.

Az előadásokat követően számos kérdésben egyetértettek - fenntartva napi politikai pártállásbeli különbözőségüket:

1) nem kérhetők számon régebbi korokon modern jogintézmények

2) a zsidótörvényeket mint az alkotmányosság sérülését említették

3) társadalompolitikai realitása, beágyazottsága kell legyen az alkotmánynak

4) az ember csak biológiai lényként lehet alanya a jogoknak

A magam részéről (Fáy Árpád) felvetettem a következőket:

1) az állami erőszak mellett a magán-tulajdoni, monopol-erőszak elleni védelem is alkotmányos szintű létkérdés

2) az alkotmányos kereten belül van értelme a pártpolitikai vetélkedésnek, a gazdasági versenynek, nem pedig az alkotmányos kereteket felszámolva

3) örömteli, hogy Szikinger István 1848-ig kész lenne visszamenni, de ki akarna időben Kossuth mögé visszanyúlni? - Ilyen kölcsönös félreértéseket az alkotmányosság kérdését megterhelő aktuálpolitikai feszültségek eredményezhetnek.

4) Zétényi Zsolt sem "mechanikus" jogfolytonosságot akart 1848-at megelőző időkkel, hanem jogfolytonosságot az 1944. március előtti időkkel - de alkotmány-REFORM-mal egybekötve,

5) a hatalmat konzerváló, alaptörvényként emlegetett chartális alkotmánnyal szemben egy sarkítottan másik alkotmányos szemléletet képvisel a társadalmi normákat megjelölő, a társadalmi kohézió erősítését célzó, a történelmi hagyományt is felvállaló alkotmány.

6) a külső elvárásoknak való mechanikus megfelelés törekvése az önállóság igényének teljes feladásával tévútra vezethet, eredménytelenné teheti az alkalmazkodást (helyette önfelszámoláshoz vezethet).

További résztvevők hangsúlyozták, hogy:

1) a Szent Korona tan alapul vétele segíthetne a hosszabb távú érdekek érvényesítésében, valamint a környezeti kérdések kezelésében. Ezek a problémák meg sem közelíthetők az emberi jogok értelmezésének útján.

2) egy újabb kori probléma, hogy az államot és a civil társadalmat feltétlen szembe állítjuk.

A következő előadások elsősorban az alkotmányosság és a gazdaság kapcsolatának kérdését vetették fel a “megszokottnál” szélesebb értelmű megközelítésben.

Vissza az oldal tetejére