Vissza a főoldalra * vissza 1999 dec 10 programhoz

A hetedik előadást Fáy Árpád tartotta "Kiüresedett hagyomány vagy a hagyomány reménye" címmel.

Az előadás lényege arra a gondolatra épült, hogy az alkotmányok feloszthatók két nagy csoportra aszerint, hogy az aktuális hatalmi állapotot rögzítő, befagyasztó legfőbb törvénynek tekintik őket vagy olyan társadalmi programnak, cselekvési koncepciónak, amely általánosan elfogadott társadalmi etikai normákat is megállapít, amelyekhez a társadalom a továbbiakban közelíteni kíván.

Ez utóbbi, a társadalmi normákat megfogalmazó alkotmány ki kell fejezze az ember- és társadalomképünket legfőbb vonalaiban. Márpedig az európai emberkép kialakításában nagy szerepe volt a kereszténységnek kétezer éven keresztül. Az egyház és a polgári állam szervezetének szétválasztása elsősorban az egyház hatalmi pozícióját érintette, és kevésbé célzott egy általában vett vallás nélküli világot, és egyáltalán nem célzott egy emberi, társadalmi értékek nélküli világot. A középkorban az egyház volt az erkölcsi kérdések intézményes felelőse. Az állam és egyház szétválasztását követően mára az a kérdés, hogy van-e lehetősége, módja az államnak az erkölcsi alapkérdésekhez való rendezett viszonyuláshoz - más szóval e téren miképpen pótolhatná az elvesztett egyházat?

Ha az alkotmány a modern társadalomnak az az intézménye, amelyben erkölcsi alapkérdésekhez intézményesen kapcsolódhat, és ez a kapcsolódás egyelőre nem megoldott, ez még a jövő feladata, akkor adódik a kérdés, hogy kaphat-e segítséget, támaszt, konzultációs együttműködést a társadalom az egyház tanult teológusaitól vagy sem. Hiszen elvileg e teológusok másoknál sokkal felkészültebbek, tanultabbak lehetnek a középkori tételes etikai fogalmak körében, ugyanakkor a mában is élnek.

A középkori alkotmányok megalkotói a maitól merőben eltérő körülmények között éltek, nem is lehettek tekintettel a mai hatalmi viszonyokra. Ezért fontosak megállapításaik, amelyek esetenként segíthetnek felülemelkedni a mai taktikai küzdelmek néha igen szűk horizontján.

Természetesen nem mehetünk visszafelé az időben, tehát a polgári lét alapértékeit nem helyettesíthetjük be a korábbi korok világával. De amennyiben a polgári lét épített a korábbi korok tanulságaira, gondolkodására, küzdelmeire, vágyaira, sikereire és kudarcaira, általában vett alapozására, annyiban az alkotmányban is megjelenhet ez az alapozás.

Az előadás meghívott hozzászólói voltak Baranyi Árpád és Dabóczi Kálmán közgazdászok, a Kovász szerkesztői, akik többek között például David Korten: A tőkés társaságok világuralma című könyvének magyarra fordításában vettek részt.

Baranyi Árpád kiemelte, hogy a közgazdasági problémákat etikai és teológiai kérdésekkel együtt igyekszik elemezni.

Dabóczi Kálmán doktori dolgozatában a közgazdaság értékközpontú megújítását vizsgálja, és keresi jogi oldalról is ennek vonzatait.

Baranyi Árpád alkotmányos alapelveket próbált sorravenni:

• egyén és személy méltósága
• szolidaritás másokkal, a közösséggel (Paul Hellyert idézte arról, hogy az ezredfordulóra 100 éve nem látott jelenségek merültek fel a monopóliumok által diktált munkafeltételekben - 7 napos munkahét, a tartósan elegendő táplálkozáshoz szükséges szigorúan vett létminimum töredéke munkabér, betegség esetén azonnali elbocsátás, a nők azonnali elbocsátása várandósság esetén stb).
• a szubszidiaritás elve a döntések és erőforrások(!) helyben hagyására (ide értve a bölcsődés korú gyereknek a családnál hagyását). Az Európai Unióról szólva megmlítette, hogy a kezdetben jellemző szellemisége mára feloldódni látszik a gazdasági feltételek kérdésében (Maastrichti szerződés már csak gazdasági ügyeket tárgyal)
• tisztázni kell a társadalomszervezési alapelveket az alkotmányban

Végül kitért arra, hogy a nyelv, a kulturális gyökerek már nem szabályozhatók az alkotmányban.

• Az EU ideológiája és valósága egymást alig érintő párhuzamos világok
• a versenyképesség új aranyborjúnak tűnik, amely előtt a családot, a társadalmat hajlandók vagyunk feláldozni.
• Az európai emberi jogok mellé kötelességeket is kellene állítani. (Németországban volt egy ilyen próbálkozás, de az nagyon félresiklott, elutasítást váltott ki az emberi kötelességek chartájának listája).
• Világosan meg kellene fogalmazni a szabályozandó dolgok határát (jogban és alkotmányban).
• Az alkotmányban a transzcendens értékeket is meg kell nevezni (ennek híján törvényes diktatúrát szentesít az alkotmány).
• Az egyház azonban hivatása szerint (lásd Dabóczi véleményét) nem alkotmányozási partner, hanem erkölcsi kereteket és alapvető örök értékeket hirdet.

A hallgatók közül Mohácsy László megjegyezte, hogy szerinte holtbiztos, hogy az alkotmány nem a jogászok ügye, hanem a társadalom 80-90%ának egyetértésén kellene múljon. Ez csak sorsfordulók alkalmával érhető el. Ilyen helyzet ma nincsen (1989-ben lett volna). De eljöhet még ilyen helyzet. Butaság lenne lemondani a felkészültségről.

A mai helyzeten ezzel együtt lehetne javítani. Az alkotmánybíróság prakticista módon az alkotmány-tételekhez ragaszkodik, és nem törődik az értékelvi kérdésekkel. De mivel a mai alkotmány hiányos és ellentmondás is van benne, ezért került elő a láthatatlan alkotmány gondolata, amellyel mintegy pótolni igyekeztek az alkotmány-tételek körében is fellelhető hiányosságokat.

Az alkotmányt nem misztifikálni kell, hanem minél szélesebb körben kell megismerkedni az alkotmányosság kérdésével. A meglévő szöveget rajtunk múlik, hogy milyen tartalommal töltjük fel a saját hozzáállásunk révén.

Éliás Ádám a krisztusi emberkép ma is követendő, üdvözlendő voltáról beszélt és arról, hogy az egyházak mintha bénultan néznék a világ pusztulását, nem találják meg a hangot az emberekhez, nem tudnak viszonyulni korunk legégetőbb problémáihoz. Amíg a krisztusi mondanivalótól nem tudnak hidat építeni a jelenkorig, addig nem tudnak véleményt sem mondani az alkotmányosságról, addig hasonlatosak lehetnek a beteg Jób barátaihoz, akik a segítés helyett üresen bölcselkedtek.

Vissza az oldal tetejére