Vissza a főoldalra * vissza 1999 dec 10 programhoz
Tizenkettedik alkalommal Dr Boross Péter volt miniszterelnök, Orbán Viktor mai miniszterelnök tanácsadója volt előadó. Az előadásból és a rá következő reflexiókból a következők voltak emlékezetesek számomra:
Az előadó megdicsérte a Tölgyfateremben elszórtan elhelyezkedő asztalok klubszerű elrendezését, majd azzal kezdett, hogy
korunk az eszmék feloldódásának kora, amikor kérdéses, hogy mennyiben használhatók a századdal ezelőtti elvek, eszmények, normák.Különösen az 1960-as évek óta erősödött fel az eszmények felülvizsgálata, és ennek címén felszámolása, felrúgása. Nem átértékelésről beszélt, nem változásról, nem is újrarendeződésről, hanem a lét és a nemlét végletes dilemmájáról az eszmények világában – ami az alkotmányosságnak a végletes megkérdőjelezéseként is értelmezhető szerinte
, mint a kor szelleme, mint a kor “parancsa”.A 60-as évek óta nyugaton a korlát nélküli perszonális szabadság, sőt szabadosság igézetében élnek, és emellett a beavatkozó állam gondolata csúfságként jelenik meg.
A kortárs nyugati alkotmányokban a személyiségi jogok kaptak dominanciát, elgyengültek illetve megszűntek bizonyos társadalmi fékek. Nyersen szólva a normasértőknek, érdeksértőknek, bűnözőknek kedvezőbb állapot alakult ki. A tekintélyeknek is beszűkült a tere, nincsenek mérvadó politikai tekintélyeink Adenauer, De Goulle óta (lásd Kohl vesszőfutását).
A 150 éve kialakult, a versengő pártok világába vezető jól működő parlament is válságban van, általánosságban a 4-éves ciklusaival (amely sok fontos változáshoz egyszerűen kevés átfutási időt ad), a
valami ellen szavazókkal (a valami cél mellett szavazók helyett).Az államellenességet kiegészíti másik oldalról az autonómiák erősödése
- a monopolhelyzetek ily módon való kialakulásával kísérten! Itt példaként felmerült az ügyészség autonómiája, a bíróságok autonómiája, és lehet folytatni. Az ügyészség autonómiája például tisztán jeleníti meg az állami felelősség és a tőle független hatalmi ággá előlépett ügyészség döntési autonómiájának képtelen helyzetét. Ezt tovább bonyolítja a bírák kinevezési autonómiája.A mindennapokban eközben tudjuk, hogy ki a bűnöző, de nem lehet ellene fellépni, mert “a bűnöző megteheti, de
mi nem”.Elherdáljuk (elherdáltuk?) az örökséget, egy normarendszerbe vetett hitet, amely korábban formális rögzítés nélkül is megvolt mindannyiunkban, alkotmányos és ipartestületi szinten egyaránt.
A 95-98. közötti alkotmányelőkészítési munka során sok hozzászólás, vélemény
a személyiségi jogok vég nélküli kiterjesztésében és a kívánatos juttatások részletezésében merültek ki, ugyanakkor az “eredeti”, tulajdonképpeni alkotmányossági elvekről, a hatalom szabályozásáról, az egyén és közösség viszonyának alakításáról nem sok szó esett.Sajnos az Alkotmánybíróság is ebben az áramlatban formálódott, lásd a Bokros csomaghoz fűzött megjegyzését. Az a
lkotmánybíróság elkezdte kiegészíteni, “lefordítani” azt alkotmányt, a magyar jog egyéb területein nem ismert precedens jelleggel.Az előadó a mai helyzet bemutatását követően ismételten megfogalmazta, hogy nem lát esélyt új alkotmány születésére – pedig volna mit megjavítani. Egy példa volt az önkormányzati választásokon a polgármester lakossági megválasztása majd a munkakörének, feladatainak testületi megszabása (eredmény pl a hódmezővásárhelyi huzavona).
Ő a maga részéről szívesen adna közjogi szerepet a koronának, de nagy az ellenállás ezzel szemben, lásd például a rádiós ismétlődő lejárató megjegyzéseket ezzel kapcsolatban. Elképesztő a tudatlanság a koronaeszméről, általában az alkotmányosságról.
Ma a nemzetközi jog automatikusan erősebb a nemzeti jognál. Sok tekintetben ennek előnye is van. Egy nemzetközi alkotmányra szükség lenne. De Svájc és Ausztria példája egy másik irányú mozgást jelez, nem a nemzetközi előírások automatikus elismerését. Ha mi be akarunk kerülni az Európai Unióba, akkor nincsen alkotmányosság terén mozgásterünk. Ő, az előadó maga bevallja, hogy nem tudja, merre halad a jövő.
A kérdések hosszú sora következett.
Samu Mihály három kérdése a következő ügyeket érintette. 1. - Tulajdonképpen
az ügyészségi autonómiát Zinovjevhez szabták Sztalin idején a koncepciós perek szükségletei szerint. 2. - A bírósági autonómiának is köszönhetően a bíróságok tevékenysége az átalakulás idején pont akkor lassult le, amikor éppen a gyorsaságra lett volna nagy szükség. 3. – A láthatatlan alkotmányra hivatkozó rögtönzések helyett nem kellene az elfogadott, megnevezett európai és magyar értékeket, alapnormákat kiindulópontként kezelni? Az előadó lényegében egyetértett kiegészítő válaszaiban.Egy hölgy megjegyezte, hogy a környező, volt szocialista orsz
ágokban is kétkamarás parlament van, a nálunk kisebb Horvátországot is beleértve.Többen hitetlenkedtek afelett, hogy Magyarországnak egyáltalán ne lenne a külföldi kényszerek miatt mozgásszabadsága a saját alkotmányossága ügyében.
A kérdések között magam (Fáy Árpád) megkérdeztem, hogy miért csak fekete-fehérben lehet gondolkodni, alkotmányozunk most azonnal vagy sem, és miért nincsen hangsúly egy alkotmányozásra való hosszabb távú felkészülésen (főleg oktatás és kutatás területén)? A válasz az volt, hogy tessék, nem ártana, jó lenne ha volna előbb-utóbb 80 olyan ember, aki felkészült lenne alkotmányozási viták folytatására. A kérdés folytatásaként pedig megemlítettem, hogy az alkotmányozás kérdése nem a 2/3-os parlamenti szavazatoktól függ, mert egyrészt a parlament túl szűk körű ahhoz, hogy alkotmányozzon, másrészt pedig lényegében alkotmányon-kívüli állapot van 1944. március óta sokak véleménye szerint. A 2/3-tól függetlenül a tényleges alkotmányt csak elismerni lehet, szavazati aránytól függetlenül. Erre az előadó nem kívánt válaszolni.
Dr Tompos Judit afelől érdeklődött, hogy új alkotmánytól függetlenül a meglevő alkotmányt alapul véve is a privatizációs ügyleteket a parlament, mint a hajdan a köztulajdon felett rendelkező, tulajdonos társadalom képviselője miért nem zárja le egy elfogadó vagy éppen felülbíráló határozattal? Kérdését mind bizományos, mind megbízásos privatizációra vonatkozólag megfogalmazta. Az előadó erre a kérdésre sem kívánt válaszolni, illetve megjegyezte, hogy bár a jogelvek síkján
rendben volna az észrevétel, az álmok realitásába tartozik a privatizáció bármilyen felülvizsgálata, kontrollja.Molnárfi Tibor végezetül hozzászólásában felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar történelemben ismert, nem példa nélküli helyzetben vagyunk jelenleg: átmeneti, “provizórikus helyzetben vagyunk”. A törvénykezés ilyenkor sem szakad meg, de ez nem jelenti az alkotmányosan kielégítő helyzetet. Ha a történelemben Mátyás királynak, I. Lipótnak, II.Ferenc Józsefnek is ki kellett lépnie ebből a helyzetből (nem szólva II. Józsefről), akkor remélhetőleg nem lesz ez másként a mi esetünkben sem. Hogy nagy munkát jelentene? Régen is sok munkát adott a résztvevőknek. Például legutóbb a néhány hónapos Tanácsköztársaságot követően 1920-tól 1926-ig tartott a rendbetétel. Megszállás alatt hozott törvényeket nem hagyhatunk utódainkra mint "“érvényesnek tekinthető” törvényeket. Az előadó nem tett megjegyzéseket az elhangzottakhoz.
Samu Mihály a zárszavában megemlítette a “jogszerű de erkölcstelen” minősítés képtelenségét, és felhozta az Európai Unióban alapvető szubszidiaritás elvét, mint olyan elvet, amely éppen a magyar sajátosságokat kifejező magyar alkotmányosságnak jelentősen kedvezhet.