vissza a főoldalra *  

Az Egzakt, kísérleti, tudományos
közgazdasági kutatás lehetőségéről
szóló 1983-as tanulmányból vett ábrák

... Ha például a valószínűség számítási eseményteret kiinduló fogalomként próbálom felhasználni mint általános filozófiai, ismeretelméleti sémát, alapvetést --- akkor az általános szakszöveghez, beszédhez képest valami tömörebb beszéd- illetve gondolkodási modulokat használok, amelyek természetét, viselkedését az adott szaktárgy körében nem vizsgálom. Minden egymástól külön szakterület így használhatja a másik eredményeit, ténykedését, sajátságait, de a matematikának a tudományterületek munkamegosztásában sajátos szerepe van. A matematika a görögkori axiómák óta fogalomhasználati módszerek csiszolásában jutott nagyra (talán szándéktalanul, talált kincsként, talán kezdettől fogva tudatosan), amire  a matematikán kívüli világnak is szüksége van ha megfelelő szigorúsággal akar fogalmazni. Ha jól gondolom, a matematika egy olyan érlelő műhely már a görögök, de legalább Euklidesz óta, ahol ha a jól használható tömör absztrakciós séma elkészült, akkortól lehet azt használni másutt is (lásd pld eseménytérből - cselekvési tér).

Ugyanakkor gátolja a matematika hasznosulását a saját rendszerének rendezetlensége a szóhasználat áttekinthetetlensége miatt mindenképpen - mert zavart okoz, hogy egy alapvetően logikainak sugallt tárgyban latin és görög eredetű szavak jelentései valamely gondolkodástörténeti kort idéznek, letisztult, a maihoz igazított jelentés nélkül. Hilbert 1899-es axiómái e tekintetben egy letisztult fogalmazás – de vajon magáról a matematikáról, módszereiről, alapjairól van hasonlóan letisztult kép? A matematika történeti korok logikai elválasztásáról, funkcióbeli gazdagodásáról, a módszerbeli sejtések és letisztult megfogalmazásaik korszakairól? - vagy ez lenne a metamatematika formálódó világa? - FÁ)

Az Egzakt, kísérleti, tudományos
közgazdasági kutatás lehetőségéről
szóló 1983-as tanulmányból vett ábrák

Az evolúció általános értelmezése esetén a fogalomhasználatról PAGEREF _Toc372453008 \h 2

A valószínűség számítás számszerűsítési elvének általánosításával a probléma megoldás modellje (cselekvő és passzív értelmezésekben) PAGEREF _Toc372453009 \h 3

Az információmennyiség. PAGEREF _Toc372453010 \h 4

A váratlan véletlenek kizárása. PAGEREF _Toc372453011 \h 5

A "kifelé" mind zártabb és "belső" struktúrájában mind szabadabb közgazdasági cselekvési (esemény) tér PAGEREF _Toc372453012 \h 5

Szabályozó eseménytér PAGEREF _Toc372453013 \h 6

A rácsok az eseménytér (a cselekvési tér) körül PAGEREF _Toc372453014 \h 7

Az összemérhetőség a közgazdaságban. PAGEREF _Toc372453015 \h 8

Az eseménytér állandó vagy változó belső struktúrája. PAGEREF _Toc372453016 \h 9

Egzakt, kísérleti, tudományos közgazdasági kutatás (1983. december) PAGEREF _Toc372453017 \h 9

Az egzakt tudományt a kísérleti tudománytól abban különböztetem meg, hogy. PAGEREF _Toc372453018 \h 9

 

Az evolúció általános értelmezése esetén a fogalomhasználatról[1]

3) ábra: A fejlődési szintek szabályozódási mechanizmusainak egymásraépülése

 

1. Az elemi, az atomi és a molekuláris fejlődési szintek - nem tudok semmit az újratermelődési szabályozódási mechanizmusaikról.

2. Csak az egyes reprodukciós ciklusokon túlnyúló folyamatok változásai szabályozódhatnak genetikailag.

3. Az idegi szabályozás^ csak a reprodukciós cikluson belüli változásokat szabályozhatja (problémamegoldó körfolyamat),

4. Az utódok "fogalmi nevelésével" az egyes reprodukciós ciklusokon túlnyúlóan is megvalósul az idegi szabályozás; ez a genetikailag rögzülő változásoknál sokkal gyorsabb alkalmazkodás átörökíthetőségét (több nemzedék számára való rögzíthetőségét) jelenti - nem genetikai úton.[2]

5. A tudatos fogalomalkotás által lehetővé vált a megfogalmazott célokhoz való alkalmazkodás; illetve a célok megfogalmazottsága lehetővé tette maguknak a céloknak is a megugró fejlődését, differenciálódását - sőt, ha a nevelést tekintjük, akkor bizonyos közvetett értelemben még a céltételező kultúra tudatos fejlesztését is!

A fogalmi evolúciós szinten belül hasonlóképpen (evolúciós rész-szintekként) például a tudomány főbb fejlődési szintjei:

5.1.   a tudomány általában, azaz a rendszerezett, átörökíthető, viszonylag eredményesen
használható ismeretanyag,

5.2.   a kísérleti tudomány, amely a tudományos nyilvánosság által ellenőrzött kísérletek révén merész hipotéziseket is megfogalmazhat, a korábbi ismeretek összezavarásának a veszélye nélkül,

5.3.         az egzakt kísérleti tudományos kutatás, amely tudatosan a problémamegoldó körfolyamat egészének a figyelembevételével fejleszti tovább és használja fel a tudományosan rendezett ismereteket.

A valószínűség számítás számszerűsítési elvének általánosításával a probléma megoldás modellje (cselekvő és passzív értelmezésekben)

 

4) ábra: A becslés-esemény-értékelés alapséma

5) ábra: Egy problémamagoldó körfolyamat séma

-          Az l-es a "passzívabb ág, a cselekvést övező, a cselekvő által a tekintetbe vett időszak alatt nem befolyásolt feltételekre vonatkozik,

-          a 2-es a cselekvő típusú ág,

-          mindkettő kiegészíti, feltételezi egymást; illetve ez a fogalmi elkülönítés nem az idegrendszer biológiai felépítésén alapszik, hanem a fogalmi evolúciós szint működési logikáján, tehát ehhez alkalmazkodik (ha alkalmazkodik ...) az idegrendszer, az ember biológiai lénye, felépítettsége,

-          - elvileg az l-es vagy 2-es ág közötti választás is döntés eredménye, azonban jelen írás nem igényli ennek a kérdésnek (másik értelmezésnek) a kibontását.

Megjegyzendő, hogy a problémamegoldó körfolyamat séma általánosságban illeszthető az emberi cselekvésekre, de nem kizárólagosan. Ahol az ember nem igényli vagy nem képes megteremteni a problémamegoldó körfolyamat zártságát (akár sikeres a maga céljában akár nem), ott nem beszélhetünk a problémamegoldó körfolyamat működéséről. Ugyanakkor szemléletes lehet kimutatni, hogy mi kellene még ahhoz, hogy az adott cselekedet, történés problémamegoldó körfolyamat részévé válhasson, ennek mik lennének az előnyei (illetve veszedelmei). Különleges kérdés, hogy mik a feltételei annak, hogy egy jelenségkör, lehetséges cselekvés a társadalom egésze számára elfogadhatóan (a társadalmi alapértékekhez illeszkedően vagy azokat is befolyásolva) problémamegoldó körfolyamat részévé válhasson.

Az eddigi okfejtések csomósodási pontjai az evolúciós mozgás és a problémamegoldó körfolyamat voltak az egzakt-kísérleti-tudományos fogalmak kérdése kapcsán.

Most a becslés-esemény-értékelés azon vonatkozásait járom körbe, amelyekből kiindulva ismét eljuthatok a problémamegoldó körfolyamathoz (a valószínűség és az információmennyiség számítás fogalmi konstrukciójából építkezve).

Az információmennyiség

Nagy vonalakban ez úgy néz ki, hogy az eseményt megelőző valószínűség számítást az esemény bekövetkezte után számszerűen értékelni lehet. Az értékelés alapja az előzetes valószínűség számítás. Ha például ennek eredménye "1" volt, tehát a számítást végző biztosnak vette valamely esemény bekövetkezését, akkor, ha az esemény valóban bekövetkezett, a bekövetkezés híre nem mondott újat a valószínűség számítás eredményéhez képest (!), tehát ezen hír információmennyisége ebben a viszonyításban "0". Ha viszont a biztosra vett esemény nem következett be, akkor a hír váratlansága maximális, információmennyisége[3] tehát" 1", ugyancsak az előzetes becsléshez viszonyítva (a becslés készítője és elfogadói számára - amit a továbbiakban még részletezni is fogok).

Ezen a kis ábrában Összefoglalható az alapséma. Úgy tűnik, hogy az alapséma általános változatától a számszerűsítés megvalósulásáig az emberi gondolkodás rendszereződésének, fegyelmezettségének előrehaladása nem tekinthető csupán a számolási technika kifejlődése függvényének, hanem ezen kívül, ezzel kölcsönhatásban tekintendő azon eszközök fejlődése függvényének is, amelyek lehetővé, értelmessé, eredményessé tehetik egyáltalán a számítási eljárások alkalmazását (lásd pénzérme feldobálási kísérlet előkészítését).

Lábjegyzet az előző bekezdéshez [4].

A váratlan véletlenek kizárása

Vegyünk példának egy sokat emlegetett nagyon egyszerű esetet: dobjunk fel egy pénzdarabot, és vajon 101-102-10x-en dobás közül hány alkalommal lesz fej az eredmény, és hányszor írás? Iskolás gyerek is tudja, hogy minél többször dobunk, annál biztosabb a fele-fele arány. Csakhogy amikor ezt a biztos tudásunkat (a jövő előre látását!) bonyolultabb problémákra is alkalmazni próbáljuk (ma már nagy számítógépeket is felhasználva) ,megfeledkezhetünk egy fontos dologról.

Valójában a pénzérme feldobása n-szer egy nagyon is bonyolult kísérlet: csak akkor működik, ha szabályos érmét szabályos módon szabályos felületre dobáljuk[5]. A számítási eljárás szempontjából közömbös, hogy kivételesen éppen ezek a kísérleti feltételek a hétköznapi életben különösebb nehézségek nélkül is összehozhatóak - a többezer éves emberi kultúra fejlődésének eredményeként (!). Tehát hogy kivételesen, ebben a speciális esetben nem kell a kísérlet előkészítéseként (a valószínűségszámítást lehetővé tevő absztrakció feltételeként) egy olyan összetett speciális közeget, feltételrendszert kialakítani, definiálni, amely lehetővé, értelmessé, eredményessé teheti egyáltalán a számítási eljárások alkalmazását (lásd pénzérme feldobálási kísérlet előkészítését).

A "kifelé" mind zártabb és "belső" struktúrájában mind szabadabb közgazdasági cselekvési (esemény) tér[6]

Az eddigiekben hivatkoztam a gyakorlati kísérletek és a formalizált modellek elemezhetetlenségére, és ugyancsak elemzés nélkül maradt négy korábbi fogalmazványomat vettem elő.

A munkanélküliségről eddig többször is leirt kérdéseimet most szószerint nem idéztem, de ezen probléma indított arra, hogy évekkel ezelőtt egyáltalán a közgazdaság felé nézzek. Nem tudtam elszámolni a rengeteg pazarlással, bizonytalansággal, önállótlansággal vezetők és vezetettek, főnökök és beosztottak életvitelében, munkájában, célkitűzésében, érzelmi összetörtségében, kiforratlanságában, gyámolatlanságában (hogy saját reményeimről ne is beszéljek). Nem vonzódtam egyik életstílushoz, létformához sem. Más lehetőség pedig csak nagyon halványan kínálkozott, jóformán csak ábrándként.

A továbbiakban meg fogok pendíteni közvetlenül azokban a már nagyon is létező, egyenként kidolgozott fogalmi eszközökből néhányat, amelyek alkalmazásával a mainál sokkal bátrabban, energikusabban lehetne törekedni az egzakt tudományos közgazdasági elemzésekre és kísérletekre.

20) ábra: a piaci struktúra és a "cselekvési tér" fogalmai

A fejlődési változások eltérő sebessége eredményezi azt, hogy pl. a közgazdasági struktúrát egy zárt esemény térnek[7] tekinthetem, illetve, hogy az ilyenné alakítható, anélkül, hogy a biológiai vagy fizikai szintű építőkövek ki ne sétálnának alóla..

Szabályozó eseménytér

21) ábra: a szabályozó eseménytér

 

Egészen egyszerű hasonlattal élve a társadalmi eseménytér (vagy cselekvési tér) kialakítása hasonlatos bármely játék táblájának elkészítéséhez.

A feldobálható pénzérme mintájára kell a társadalmi struktúrákat is megformálni, hogy hasonló módon kalkulálható legyen (pénzérménél az élére esés véletlenének kizárása, társadalmi struktúrában pl a szerződésszegés vagy éppen a pénzromlás valószínűségének csökkentése, netán egyes etikai elvek) és mellette hatékonysági stb szempontok érvényesítése)

Azért lehet erre törekedni, mert a nagyobb fogalmi evolúciós sebesség viszonylag függetlenítheti, önállóbbá teheti ennek a fogalomalkotó, társadalmi szintnek a (fejlődési és nem-fejlődési) folyamatait a korábbi, a lassabb változású, építőtéglaként azonban ezt a szintet is alkotó, lehetővé tevő fejlődési szinteknek a nem-fejlődési, és akár a fejlődési folyamataitól is. A zárt eseménytér alatt azt értem, hogy bizonyos nem kívánatos véletlenek valószínűségét radikálisan csökkentve, ezeknek a véletleneknek a bekövetkezését gyakorlatilag ki lehet zárni - irányulhat ez a törekvés először is a fogalmi evolúciót megelőző fejlődési szintek folyamataira, tehát az ember-természeti környezet viszonylatban működtetett gépekre, és irányulhat ez a törekvés a fogalmi evolúciót megvalósító fejlődési szint folyamataira is. Ila az emberek (emberi problémamegoldó folyamatok) közötti viszonyban törekszünk számíthatóságra, gépesítésre, akkor ez a nem kívánt cselekedetek kizárását jelenti. Bizonyos szempontból a zárt eseménytér helyett itt zárt cselekvési térről kell beszélni.

A rácsok az eseménytér (a cselekvési tér) körül

"Rács" és "rács" között hallatlan különbségek képzelhetők el! Tekintsük példaként a mértékrendszer egységesítésének és szabványosításának folyamatát. A mai műszaki Sí mértékrendszer a bonyolultságában, összetettségében sokkal zártabb, kivételek nélkülibb, pontosabban körülhatárolt, megfogalmazott (esemény) teret alkot, mint bármely elődje.

67Véletlennek az nevezhető (e tanulmányban véletlennek azt tekintem), ami az emberi problémamegoldás számára váratlan volt, amivel nem tudott kalkulálni, amit nem szabályozott, amit nem tudott kizárni stb. Tehát egy esemény véletlensége a gyakorlatban csak ebben a viszonyban Ítélhető meg.

 

Éppen ezzel növelte a mérésre alapítottan számszerűsített, gépesített műszaki eljárások használatának eredményességét.[8]

Ereje ennek a szabványosításnak azonban nem a szabvány változtathatatlanságában rejlik, hanem abban, hogy a szabványos mértékrendszer esetleges változtatásának technikája már annyira kiforrott, hogy nem okozna különösebb gondot a mértékrendszer egy másik, ugyancsak működőképes változatát is megalkotni. Ilyen értelemben tehát a már egyszer igazolódott, eredményes tapasztalatot megőrizni a későbbi felhasználásra egyre kevésbé lehet csak a változatlanság érvényesítésével, hanem ehelyett egyre inkább a tapasztalat reprodukálhatóságának, más szóval a kísérlet megismételhetőségének kialakításával, kifejlesztésével lehet a korábbi tapasztalatok tanulságait a későbbi felhasználáshoz előkészíteni. De ennek, a kísérleti megismételhetőségnek a feltétele: a "zárt eseménytér"!

Az emberi viszonyok terén ugyanez azt jelenti, hogy a zárt cselekvési terek kialakításában hosszú fejlődési íveket találhatunk napjainkig (és remélhetőleg lesz ennek még folytatása is). Sokféle megoldás és feltevés között lehet szétnézni.

Vannak kegyetlen megoldások. Ezek egymástól különböző mértékben zárt részterek kialakítását valósítják meg, túlhatározott ugyanazon funkciókkal, folyamatokkal kapcsolatban, és bizonytalan lehatárolású cselekvési részmezőket alakítanak ki a különböző társadalmi csoportoknak - tehát az egyik csoport tagjának nincs önállósága, a másik csoport tagjának pedig "korlátja nincsen az önállóságában".

Egy másik megoldástípus hívei azért törnek lándzsát, a kegyetlen megoldásokat látva, hogy egyáltalán ne törekedjünk a zárt cselekvési terek kialakítására. Azt hiszem, hogy ez teljesen reménytelen, mert egy fokon túl ez az evolúció fogalmi szintjének a leépüléséhez, a megszűnéséhez vezetne, hiszen a fogalmak átadása a gyerekeknek is a cselekvési tér egyfajta lehatárolásának felel meg (a fogalom ugyanis nem értelmezhető "bárhogyan" - mert akkor már nem fogalom, nem a kommunikáció, az emberi kapcsolatrendszer része).

Egy harmadik típusú törekvés hívei viszont azt tartják szem előtt, hogy olyan zárt cselekvési teret alakítsanak ki, amelynek előírásai minden egyes élő emberre vonatkoznak, tehát a fogalomalkotási evolúciós szint minden egyes alkotóelemére! Ennek a törekvésnek, iránynak az érvényesítése az előfeltétele egyébként annak, hogy ezen (fogalomalkotási) fejlődési szinten az egész szintre kiterjedő fejlődési mozgás valósuljon meg, az egész fejlődési szintre jellemző, mind újabb mozgásformákat kialakítva! A cselekvési tér megfogalmazásának tehát szigorúnak, egyértelműnek kell lennie, minden emberre és csak az emberre kell vonatkoznia. De mit nyerhetünk ezzel? Először is összemérhetőséget. És társadalmi szabadságot, szolidaritást.

Az összemérhetőség a közgazdaságban

Beszélhetünk összemérhetőségről térben és időben: tehát leírhatunk egy időponthoz kapcsoltan térbeli különbözőséget, azonosságot, illetve leírhatunk egy változást ugyanannak a struktúrának két különböző időpontbeli állapotát összehasonlítva. Ebből a két alapesetből kiindulva bonyolultabb konstrukciók is megalkothatóak, pl. szabványos, de legalábbis jól meghatározott mérési etalonok, minták használatával.

Az időbeli változás (két, időben különböző állapot összehasonlításához) méréséhez természetesen szükség van arra, hogy egy későbbi időpontban is rendelkezésre álljanak azok a nyomok amelyeknek alapján a két különböző időponthoz kapcsolt állapot egy újabb, harmadik időpontban összevethető. Például egy ilyen nyom: az előzetes valószínűség számításról az eseményt (változást) követően, az információmennyiség. A valószínűség ebben az esetben tehát nem az eseményre vonatkozóan válik tényszámmá, hanem a becslésre vonatkozóan! Ezt lehet összemérni az eseményt követően az esemény tényszámával (gyakoriság, relatív gyakoriság stb), megkapva az információmennyiséget.

Általában a közgazdaságban is, de leginkább hangsúlyozottan a "szocialista vállalkozás szektor hipotézisben"[9] a vállalkozás, pontosabban a licit egy tényszám. Nem egyszerűen az előzetes valószínűség számítás eredményéről, de a személyes garanciákkal is megerősített vállalásról! (Eseménytérrel kapcsolatban tehát előzetes valószínűségről, cselekvési tér esetében pedig előzetes vállalásról beszélhetünk.)

A gazdálkodási és piaci eseményeket követően a tényleges vállalkozói teljesítésről (teljesített befizetésekről) is vannak már tényadataink.

Ezeket az eseményt megelőzően és követően kialakított tényszámokat utólag egymással össze lehet vetni. Ez az összevetés nyújthat információt (egyértelmű lehatároltságú eseménytérben!) az eseménytéren belüli várható, vállalható további események jobb megítéléséhez - tehát: a korábbi vállalásokhoz mért bukás illetve túlteljesítés mértékének az ismerete adhat újabb információt (a korábbi ismereteinkhez képest) a további eseményekről. Ezekhez a műveletekhez alapvető követelmény az eseménytér egészének az egyértelmű lehatároltsága! - mert hiszen, ha a kizárt véletlen esemény (illetve a nem kívánt cselekedet) mégis bekövetkezik, az a gyakorlatban, a gazdaságban például pénzhamisítást jelent, ami lehetetlenné tesz bármiféle érdemleges értékelést (az eredeti vállalások alapján).

Az eseménytér állandó vagy változó belső struktúrája

Ezen túlmenően alapvelő az eseménytér belső struktúrája változatlanságának vagy változásának a kérdése is! Változatlan belső struktúra esetén (tehát egy mechanikusan determináltan mozgó gép esetében mint amilyen a Nap bolygórendszere), csak idő és számítási kedv kérdése, hogy idővel szinte biztosan meg tudjuk jósolni, hogy mi fog történni, tehát hogy a mai jóslatunkat a majdani esemény nyomaival az eseményt követően utólag összevetve már ne kapjunk frissebb információt az eddigi ismereteinkhez képest a további (várható) jövőről (a vizsgált gép viselkedését illetően).

Azonban az emberi cselekvések terének belső struktúrája nem állandó. Sőt! A cél éppen a szabályozott emberi cselekedetek kötetlensége, előíratlansága ezen az eseménytéren belül.

Vegyük egy pillanatra az általában sok színes golyóval való játszadozásra (kísérletezésre) épülő valószínűségi példákat. Itt az egyes golyókat tekintve nagy bizonytalanságokat lehet kiszámolni (hogy pl. 30 db-ból melyiket fogja kivenni egy bekötött szemű majom, vizimalac, a véletlen stb). A golyók összességét tekintve azonban lényegében determinisztikus gépekről beszélhetünk: egy golyót biztosan ki fognak választani, a golyók nem szaporodnak és nem érvényesítik saját akaratukat, nincsenek zavaró ötleteik, stb. - azt értem ez alatt, hogy az esemény tér belső szabályozó struktúrája nem változik.

A zárt (emberi) közgazdasági cselekvési térnek azonban éppen az a célja, hogy az előre kizárt, nemkívánt cselekedetektől eltekintve (a szabályozás által kizárva) előre nem is várható, mert sokszor egyáltalán előre el sem gondolható teljesen váratlan véletleneket is lehetővé tegyen - fejlődőképes maradjon, adjon teret a szabad akaratnak stb.

Meg kell különböztetni a zárt közgazdasági eseménytéren belüli szabályozó és szabályozott szférát (alrendszert).

Egzakt, kísérleti, tudományos közgazdasági kutatás (1983. december)

Lehetséges ez? Igen, szerintem lehetséges. Az itt következő okfejtés egy olyan gondolatmenetet igyekszik bemutatni, amelynek eredményességében megtalálhatók azok a fogalmi alapok, amelyekre támaszkodva a címben foglalt célkitűzés értelmesen, reálisan elérhető, megvalósítható.

A szabatos megfogalmazás legfontosabb kritériuma, hogy a használt fogalmak, tételek a vizsgált eseményteret lefedjék és egyetlen kivétel se legyen alóluk; illetve: hogy a tételekhez, kijelentésekhez felhasznált fogalomrendszerhez hozzátartozzék az érvényességi keretek lehetőleg egyértelmű, hiánytalan és kivétel nélküli megadása is.[10]

Az egzakt tudományt a kísérleti tudománytól abban különböztetem meg, hogy

·         az egzakt tudomány esetében, elősegítendő a még szabatosabb, és természetesen a még egyszerűbb, világosabb és eredményesebb fogalomalkotást, tudatosítani kell a tudomány eszközjellegét, a függőségét emberi céloktól, az emberi törekvésektől, az emberi szellemi képességektől, a tudományos kutatás megfinanszírozottságának módjától. Azaz pl a tudományszociológia értelmező, elemző, leíró vizsgálódásai helyett/mellett a kívánatos funkciók, struktúrák, mechanizmusok konstruálása, léte, érvényesülése a feltétele az egzaktságnak (azaz esetenként nem pusztán a mereven objektívnek mondott végletesen passzivitás az egzaktság legfőbb jellemzője, hanem a jövőre irányultságot, az emberi cselekvés közegét is figyelembe vevő kell legyen- részletesen lásd később).

Az egzakt tudomány nyilvánosságát különösen a társadalomtudományok területén olyan tudatos finanszírozási mód kifejlesztésével kell segíteni, amely anyagilag is reálissá teheti azt, hogy a saját ambíciója függvényében bárki elmélyült (tehát nem idő- és energiaigény nélküli) munkával nyilvánosan megfogalmazhasson tudományos hipotéziseket, azokat bárki nyilvánosan vitathassa, azok alapján bárki kezdeményezhessen kísérleteket, és a kísérleteket bárki nyilvánosan értékelhesse - szemben a korábbi „csak”

·         kísérleti (főleg természet-) tudományokkal, amelyekkel kapcsolatban mindez jobbára csak etikai követelményként, elvárásként fogalmazódott meg (a személyes törekvéshez, élethelyzethez kötöttség, illesztettség a kísérleti tudományos normák szigorúságának, megbízhatóságának feladása, kikönnyítése nélkül - és ezért feltehetőleg a tudományos kutatási erőfeszítések jóval szűkebb körű gerjesztődésére és alkalmazására támaszkodhatnának.

A tanulás és a kutatás forma szerint anyagilag hagyományosan nem tartotta el önmagát (mert felkészülés volt "az igazi tettekre"). Ma már annyira önálló tevékenységgé, önálló társadalmi funkcióvá nőtte ki magát a tanulás és kutatás, hogy eredményességével összefüggő önálló finanszírozási rendszerének (automatizmusainak) szabályozási kérdése nem odázható el tovább. E feltevés (jelen tanulmány) szerint viszont az egzakt tudomány egyik ismerve, hogy a tanulás és a kutatás formálisan is eltartja magát (legalábbis választható lehetőségként), azaz önmagát finanszírozni, bővítetten újratermelni képessé tevő jogi, gazdasági infrastruktúrát feltételez, mint az eddiginél önállóbb társadalmi alrendszer, sőt társadalmi jog, társadalmi biztosíték, sőt az alanyi léthez kötődő egyik elvehetetlen, finanszírozásában társadalmilag megoldott alanyi jogként.[11]

 

6) ábra: külső és belső környezet és a problémamegoldó körfolyamat

Kiindulhatok abból az alapsémából, amelyet az egészen primitív idegrendszerű állatok (pl a papucsállatok) esetén használhatunk: a környezet hatására mint ingerre az állat úgy reagál, hogy a saját válaszával megváltoztatja viszonyát a környezethez, és ezután a környezet megváltozott hatását mint megváltozott ingert észleli, ami újabb reakciót, újabb választ vált ki belőle, stb. Ennek az egyszerű körnek az elemei: a környezet hatása —> inger > feldolgozás —> reakció —> válasz —> hatás a környezetre —> a környezet megváltozása (—> a megváltozott környezet hatása —> stb).

Az ember esetében ugyanez a kérdéskör bonyolultabban (fejlettebb formában) is felírható. A bonyolultabb felírás alapulhat a bonyolultabb emberi idegi folyamatok belső működésének részletezésén is. Én azonban egy más típusú megközelítést érzek itt célravezetőnek. Mellőzve annak vizsgálatát, hogy milyen belső idegi folyamatok, milyen belső szervek teszik lehetővé a problémamegoldó körfolyamatot, inkább arra figyelek, hogy az ember tudatosan milyen szakaszait, milyen fázisait különítette már eddig is el a teljes problémamegoldó körfolyamatnak (ha másként is nevezte). A tudatos (a fogalom használatról magáról is beszélő) fogalomhasználatra épülő, záródó problémamegoldó körfolyamat jelenségvilága már közvetlenül érinti a közgazdasági problémákat.

7) ábra: a problémamegoldó körfolyamat "alap"-ábrája

..........................

..............................


 

[1] Az egzakt, kísérleti, tudományos közgazdasági kutatás lehetősége c. 1983-as tanulmányból

[2] A tanulni képes idegrendszer esetében egyértelműen lehet már cselekvő szabályozásról beszélni.

[3] Itt a p(Aj) valószínűséget nem számoltam át a II(Aj) = -log p(Aj) formula segítségével, ezért mozog az információmennyiség is csak 0 és 1 értékek között.

[4] Csak emlékeztetőül vázolom fel az információmennyiség matematikai levezetését az általam ismert (és sajnálatosan elbonyolítottnak talált - aminek persze meg lehetnek a maga gyakorlati okai) változatában Kiss Imre Informatika alapjai c. kézirata (tankönyve) 52-53. oldala alapján.

                                                           

                                                                     

Ha az Aj esemény már bekövetkezett, és erről tudunk is, akkor ezután márcsakis "0" lehet, azaz

ettől kezdve, amire hivatkoztam a becslés-esemény-értékelés okfejtésben. Értéke az ebben a lábjegyzetben szereplő számítási módszerrel "0" és "" közé eshet.

A jelölések kissé következetlenek a fenti levezetésben (mechanikusan követtem a meghivatkozott szöveget),

Továbbá ez a hivatkozott algoritmus nem arra van kiélezve, ami érvelésemnek tárgya, tehát a becslés-esemény­egyszeri értékelésre, hanem egy értesülés (értékelés) folyamatra, amelyben érkeznek a mindig újabbértékek. Magyarán ez egy rögzített cél-értékekhez igazodó folyamatos szabályozáshoz szükséges formula. Ennek a formulának az átdolgozása tágabb használhatóság érdekében, a problémamegoldási körfolyamat általános szükségletei szerint egy következő munkafázis feladata lenne.

[5] Hiszen a kísérlet alapvető feltételei, hogy sík és vízszintes felületre dobjunk (ne fűszálak közé), hogy az érme gyakorlatilag két oldalú legyen (kvázi két dimenziós, azaz két esélyes), hogy a dobásunk ne legyen tendenciózus, abból mind a két oldalra esés következhessen, használata, aminek a mainál racionálisabb közgazdasági struktúra nagymértékben lehet az alapja, a feltétele.

[6] A "közgazdaság" meghatározása az I. nekifutásban található meg részletesen; kizárólag a piaci cserefolyamatok összességét, illetve azok szabályozását értem alatta, egyértelműen elhatárolva bármiféle gazdálkodási (tulajdonosi) művelettől.

[7] Zárt az eseménytér, ha az esemény csak azon belül következhet be a szabályozott esetek valamelyikében, és nem azon kívül.

[8] Tehát ha úgy tetszik, a zárt eseménytér határainak sikeres kialakítása az eseménytéren belüli, számunkra kívánatos események együttes valószínűségét növelte (közelítve az l-hez).

[9] 1983-ban az MTA-MKKE-VKCS munkacsoportban dolgoztam, amelynek vezetője Liska Tibor volt – FÁ.

[10] Más szóval itt a fogalmi absztrakció néhány vonatkozása kerül tárgyalásra egy konkrét probléma bogozgatása kapcsán.

[11] Olyasmire gondolok, mintha állandó pályázatot írna ki a társadalom egzakt kutatások végzésére, számtalan kikötéssel (mint amikor régen egy uralkodó díjat ajánlott fel valamely felfedezésért). A vállalkozó stáb siker esetén folyamatosan élhessen meg "agytröszti", kutatási tevékenységéből. Tulajdonképpen el lehetne képzelni az egyetemi kutatást, sőt az oktatást, orvoslást is hasonlóan nyílt rendszerben, de az ilyen konkrét finanszírozási megoldással kapcsolatos részeket kihagytam ebből a megrövidített változatból.


 Vissza az oldal tetejére